Disznólkodtak az Acélbikák

A jégkorongozók ezúttal nem a jégen, hanem a hurkatöltő, az abalé mellett viaskodtak

Az Acélbikák, mint annyian az országban, a korábbi években decemberben disznólkodtak. Több helyszínen, több módszerrel és mérettel. A helyszín az érthető, a módszer már nem annyira. Volt, hogy a disznótelepen került a kés a szegény párába, volt, hogy az élő állatot szállították a kivégző helyre. (Az egyik alkalommal, a disznó - nem tréfa - útközben megérezte a vesztét, és infarktust kapott.) Volt már dolguk az Acélbikáknak száznyolcvan és kétszáznyolcvan kilós állattal is.Tavaly olyan volt a csapat programja, hogy decemberben képtelenség volt összehozni a disznóvágást, így esett a választás januárra. Hogy most sem volt könnyű időpontot találni, arra elegendő bizonyíték a keddi nap, amikor végre összejöhetett a csapat a vezetőkkel, a támogatókkal, a segítőkkel. Ugyanis most van egy kis szusszanásnyi idő a MOL Ligában, hiszen a csapat legutóbb vasárnap játszott, és legközelebb vasárnap korcsolyázik ismét jégre.

Arra pedig régen volt példa, hogy a csapat ne játsszon legalább három naponta egy mérkőzést.A lényeg a lényeg: kedden összejött a Bikák disznóvágása. A program reggel hat órakor kezdődött, amikor Nagyvenyimen,  a Princzes János által felajánlott állat, amit a csapat nagy tisztelettel köszön ezúttal is, utolsó perceit élvezhette. Az ISD Dunaferr Zrt. kikötői szabadidőparkjában hét órakor kezdődött meg az állat feldolgozása. A böllér Pokornyi László volt, akinek szakavatott segítők jutottak Kiss István, Siba György és Vincze András személyében. (Persze a környéken nem volt olyan ember, aki valamit ne tudott volna jobban, mint bárki más). A főszakács pedig Makovics Gábor  volt, aki sok egyéb mellett a töltött káposzta specialistája (is).

Az említettekről elmondható, már megkapták az Acélbikák örökös disznóvágója és  feldolgozója címet, hiszen sorrendben ez már a hetedik tor volt, amit a hokisok jegyeznek.Ismét siker volt az összejövetel  a disznó erről persze bizonyosan más véleményen lenne, ha lenne esélye véleményt nyilvánítani , minden úgy alakult, ahogy az bárhol is szokás: reggel sültvér, később a pecsenye, majd jött a hurka, a kolbász. A reggelihez forralt bor és tea dukált.  (Későbbiekben a rozébor dominált.) Ezután egész nap töltés és töltés. Itt azután elszabadult a pokol, egyszerre tíz ember adta a szaktanácsokat, töltötte a bélt, majd levegőtlenítette, vagyis szurkálta a kész töltelékeket. Mivel ez eddig minden évben így volt, nem kell tartani attól, hogy ez a csapatmunka a minőség rovására menne, eddig ugyanis mindig kitűnő volt a végtermék: remek sütni való és  füstölt kolbász, szalámi készült, valószínű, ez így lesz az idén is. (A minőségről annyit a VIP-helység vendégei a szezon végéig a fent említett finomságokon élnek.)

Mindenképpen meg kell említeni, hogy a csapat svéd edzőjének, Stephan Lundh-nak ez volt élete első disznóvágása. A mester jól érezte magát, de azt azért jelezte: neki ez az esemény kicsit furcsa volt.A disznótor ezúttal a szokásosnál sokkal hamarabb  este fél hét körül véget ért, elmaradt az esti táncos mulatság, mivel reggel Lundh-mester már kemény edzést vezényelt a fiúknak, hiszen vasárnap este (18 óra) érkezik a Csíkszereda a MOL Ligában, és velük  van egy kis elszámolásuk a mieinknek. De nagy baj nem lehet, hiszen a csapat kedden nemhogy vért ivott, egyenesen vért evett.