Balogh Bea és Csata Csaba villámlátogatásra érkezett Dunaújvárosba

Három évvel ezelőtt vált meg a női kézilabdacsapattól és Dunaújvárostól Balogh Bea, a Dunaferr legendás hírű száznyolcvanötszörös válogatott játékosa. Családjával együtt Marcaliba költözött, de csak ideiglenesen.

- Marcaliban az NB I B-s csapat játékos-edzője lettem. 2014 januárjában hagytam abba a játékot, mert második gyermekemet várom. Jó kis csapatom volt. Egy kilencedik és egy hetedik helyet sikerült megszereznünk. Velem egykorú játékosokból állt a társaság. Ezenkívül még a junior csapat irányítása is az én dolgom volt.

Fotó: Ónodi Zoltán

- Tudták a fiatal játékosok, hogy kivel állnak szemben, hogy egy majdnem kétszáz válogatott mérkőzéssel rendelkező, a sportág egyik nagy egyénisége vezényli az edzéseket.

- Nem mondták, és én sem mondtam, pedig együtt edzettem a juniorokkal. Aztán telt az idő, és lassan kinyomozták a sportpályafutásom állomásait. A lényeg, hogy Marcaliban nagyon szeretik a kézilabdát, és népszerű a csapat. Most rajtam kívül több idősebb játékos is abbahagyta a kézilabdázást, következik a fiatalítás. Az érdekes volt, hogy én, a húgom, Balogh Piroska és az unokahúgom is egy csapatban játszott. Az utánpótlás-nevelés is jól működik Marcaliban. Vannak ügyes, tehetséges fiataljaink is. Egyik közülük az unokahúgom, akit most beajánlottam a Kohászhoz. Hanusz Boglárka minden bizonnyal itt sokat fog majd fejlődni. Azért is jöttünk most Dunaújvárosba, hogy őt is megnézzük munka, edzés közben, és a régi csapattársakat, ismerősöket is meglátogattuk. Tehetséges lány. Eddig az elfoglaltságaim miatt keveset jöttünk haza, de most, mivel kisbabát várok, több a szabadidőm, így sűrűbben látogatunk majd Dunaújvárosba.

- Jókor jött, mert lejátszotta a Kohász első hazai előkészületi mérkőzését a Váccal, amit meg is nézhetett. Mit szól az új, szerveződő dunaújvárosi együtteshez?

- Már az edzéseket is láttam, és a találkozó alapján elmondhatom, nagyon jó kis társaság lesz ez a csapat. Azt is beszámítva, hogy ez volt az alapozás ideje alatt az első meccs, nagyon tetszett a lendületes, sok mozgásból álló, jó játék. Az is szimpatikus számomra, hogy csak magyarokból áll az együttes, ez ritkaság. Ez biztosíték arra, hogy kiváló közösséget kovácsol majd össze Mátéfi Eszter szakvezető.

Csata Csaba 1994-től 2001-ig erősítette az Acélbikák csapatát, tagja volt az 1996-os Dunaferrnek, amely Dunaújváros első csapat bajnoki címét szerezte.

- Mielőtt Bébével Marcaliba költöztünk Dunaújvárosban az utánpótlásnál edzősködtem. Marcaliban egy évet kihagytam, majd hívott a Zalaegerszeg, a harmadik szezonomat kezdem a kölyök csapatnál.

- Zalaegerszeg nem éppen Marcali szomszéd települése...

- Ez igaz, hetven kilométer van a két város között, ezt az utat oda.vissza minden nap megteszem.

- Sokat voltak az utóbbi években távol, hiszen külföldön is éltek, most pedig Marcali. Dunaújváros milyen szerepet tölt az életükben?

- Idejövünk haza, itt van a házunk, ami most ki van adva. Vargyas Lacinál szoktunk ilyenkor aludni.

- Jobb kérdés nem is maradhatott volna, hiszen Vargyassal már Erdélyben együtt játszottak, majd Dunaújvárosban is, szomszédok, üzlettársak. Hogyan érzi magát a jó barát a tavalyi súlyos balesete után?

- Szerencsére jól van, dolgozik, a súlyát is visszaszerezte. Hál Istennek éli normálisan a minden napjait.

Mintahogy a Balogh Csata házaspár, akiket akárhova vezet az útjuk, Dunaújvárosba térnek haza.