Világbajnoki mezőny volt jégen

A tények makacs dolgok. és most csupa nagyszerű értéket bizonyítanak. Mindenekelőtt azt, hogy a hazai jégkorongcsalád szívesen várja az alkalmat a találkozásra és az előremutató közös programokra. Azt is, hogy kellő felkészültséggel és az évek alatt megszerzett hatalmas rutinnal, akár harminchárom egyesület képviselőit - a gyerekeket és mindenféle rangú kísérőiket - is felkészülten lehet várni, sportra fogni és korrektül ellátni.

A már nemzetközi szinten is jó hírt szerzett Babic Vladimir vezette hazai szervezőcsapat ugyanis ezt ismét magas színvonalon bizonyította. Amikor több mint kétszáz gyereket egy légtérben valami hasznos dologra bírunk rá, abból valami csodálatos varázslat lesz. Ez alkalommal egy nagyszerű játékra, a hokira hívták őket össze. Remek döntés volt.

Vasánszki László és a magyar csapatban szerepelt fia, Ármin

Az U10-es korosztályba sorolható hokis palánták az otthoni edzőik mércéje szerint, a képességeik alapján hasonló csoportba sorolva kerültek egy-egy csapatba, és valamelyik sikeres jégkorongos nemzet zászlaja alá. A jövő bajnokai percek alatt barátságot kötöttek egymással, és egy varázsütésre óriási szívvel svéd, szlovák, amerikai vagy orosz hokisztárként harcolták végig a csatákat. Persze rendezőként a magyarok is helyet kaptak ebben a "játszásiból" kialakított mezőnyben, bár "igaziból" a nagyoknak újra meg kell küzdeniük az elitbe való jutásért.

A hangulat egy hoki világbajnoksághoz illően parádés volt. A kedves szülők hihetetlenül elszánt, de alapjában véve sportszerű szurkolókká alakultak át, és ők is jó barátságban töltötték el ezt a napot. A gyerekek pedig hokis álmaikat valósították meg. A rendezők élvezhették a sikert. Túlságosan idilli a kép?

Távolról odakukkantva lehetséges, hogy az. Megélve: hatalmas élményé váló esemény lett belőle. A nem szokványos eredményhirdetést egy óriási közös bulivá emelő dobzenekar olyan emlékké zárta a napot, hogy a rendezők máris készülődhetnek a jövő évi folytatásra. Ám előtte lássuk az idei végeredmányt: 1. USA, 2. Svájc, 3. Svédország, 4. Szlovákia, 5. Norvégia, 6. Magyarország, 7. Németország, 8. Lettország, 9. Oroszország, 10. Finnország, 11. Fehéroroszország, 12. Dánia, 13. Kanada, 14. Franciaország, 15. Olaszország, 16. Csehország.

Babic főszervezőt megkérdeztük, miből született az ötlet: - Óriási élmény volt, amikor a magyar jégkorong-válogatott feljutott az A csoportba. Akkor jutott eszembe, hogy ehhez hasonlót kell szervezni a gyerekeknek is. Amikor nekiláttam, még nem tudhattam, mire is számíthatok, és főleg, hogy mennyi nevezés érkezik. Az első évben több mint kétszázötvenen, az idén már négyszáz fölött jelentkeztek a két tornára, az U10-re és az U12-re.

Zörge Adorján kislánya, Jázmin is nagyon jól érezte magát
Fotó: Balogh Tamás

Az érdeklődés emelkedése azt mutatja, hogy nemcsak én, hanem az edzőkollégák és a szülők is úgy látják, hogy a hasonló események a gyerekek fejlődését hozzák. A hokis palánták is elmondják, mennyire élvezik ezt a helyzetet. Eddig ellenfélként találkoztak egymással, és most a kiírás alapján ugyanazon gyerekek között jó barátság alakult ki.

Arra, hogy mi alapján dőlt el, ki melyik válogatottba kerül, így válaszolt: - A jelentkezők edzőitől minősítést kértünk, ők a gyerekeket a tehetségük és teljesítményük alapján A-B-C csoportba sorolták, és ezzel hasonló játékerejű csapatokba tudtuk őket beosztani. Számomra óriási öröm volt, az ideérkezésük, és az is, hogy alig várták a reggel nyolc órát, az első korong bedobását. Ez a nagy izgalom és a lelkesedés átragadt a szülőkre és a kísérőkre is, ami szerencsére egész napon át kitartott bennük.

A jégkorongos apukák a sportág különleges személyiségei. Nyilván az anyukákkal együtt az utánpótláskorú gyerekeik legnagyobb szponzorai, kiszolgálói és természetesen szurkolói. Arról most ne is szóljunk, hogy a sportág alig titkolt szakértőivé is válnak. Néhányat a megjelentek közül be is mutatunk.

A főszervező, Babic Vladimir elégedett lehetett a torna után
Fotó: Zsedrovits Enikő

Vasánszki László: - Jégkorongos apukaként a mai dolgom a fiam kiszolgálása és a kemény szurkolás, ami nagy drukkal jár. Az én drága jó kisfiam viszont nagyon jól viseli az izgalmakat. Neki ez az első vb-je, amin részt vehet, ami nem is csoda, hiszen hétévesen szinte kitüntetésként kapta meg erre a lehetőséget. Úgy látom, nagyon jól "muzsikált".

Ő lehetett a magyar válogatott egyik kapusa. Különleges célt nem tűztem ki a számára, csak azt, hogy becsülettel végezze el a feladatát, és ha ez így sikerül, akkor minden rendben lesz. Távlatokra gondolva úgy látom, nagyon megszerette ezt a sportot, és remélem, hogy sokáig fogja űzni. Bár minden esetben nagyon fáradtan jön haza, de ettől függetlenül azt gondolom, jó szakágat választott magának, mert embert nevel belőle. Minden alkalommal örömmel jön ide, sőt még betegség esetén is itt szeretne lenni

A dunaújvárosi Zörge Adorján kislánya, Jázmin Svájc zászlaja alatt játszott. - Büszkék vagyunk rá, mi is svájci szurkolók lettünk. Ő pedig nagyon élvezi ezt az egészet. Először nagyon meglepődött, és még azt is megkérdezte, hogy akkor most milyen nyelven kell a többiekkel beszélgetnie? - mesélte az apa, majd arról beszélt, miért lett jégkorongozó a lánya.

- Ő is tud kemény lenni, és amikor kell, szinte férfiasan megvédi az érdekeit, de ettől még egy nagyon bájos kislány. Persze amikor fönt van a jégen, egy kicsit átváltozik. Úgy látom, megállja a helyét a többiek között. Sőt, vannak olyan lányok, akik ebben a korosztályban méltó ellenfeleik a hasonló korú fiúknak. Nem féltem őt, mert a mostani védőfelszerelések biztonságot adnak a számukra. Bátran biztatok mindenkit arra, nyugodtan küldje el a gyerekét, mert ez egy nagyon jó sport és nem lesz semmi baj! Nekem az a célom, hogy mozogjon, egészséges legyen és élvezze ezt a játékot! - fogalmazott.

S lássuk, mit mondanak a jövő, jégre lépett bajnokai.

Zörge Jázmin: - Nyolcéves vagyok és a Gárdonyi Géza iskolába, másodikba járok, Látod? Egy ezüstérmet kaptam és nagyon örülök neki! Valamikor nagyon nehéz a fiúkkal versenyezni, de az is előfordul, hogy le tudom őket győzni. Ma csatár voltam, de sajnos nem tudtam gólt lőni, pedig nagyon igyekeztem. Legközelebb biztosan sikerül! Jó nehéz volt a napom, és verekedős is, de nem sírtam. Sok új csapattársat kaptunk, és köztük két lány is volt. Nagyon jól kijöttünk egymással ezért barátok lettünk.

Vasánszki Ármin: - Hétéves vagyok, Rácalmáson járok iskolába. A többiek idősebbek voltak, de nem hagytam magamat. Nem ijedtem meg senkitől. Még kapusbravúrom is volt! Nekünk jó hátvédeink voltak, és ha már nagyobb leszek, jó hangosan én fogom irányítani őket. Sok új fiú volt a csapatunkban, akikkel barátok lettünk. Jó volt itt játszani, de a végére már nagyon elfáradtam, de ez nem baj.