Dunaújvárosban várja az új kihívásokat Bouti Fruzsina, a Kohász új irányítója

Bouti Fruzsina július 28-án volt huszonegy éves. Az adatbankból tudható, hogy százhetvenhárom centiméter magas, testsúlya pedig hatvanegy kilogramm. Egyszóval: nem a nehézsúlyú átlövő bombázók csoportjába tartozik. Törékeny alkata, hosszú copfba befont vörös haja és a folyton mosolygós tekintete kellemes jelenség a beszélgetőpartner számára. De ha áttérünk a szigorúan vett szakmára, rögtön azzal kezdhetjük, hogy ifjúsági és junior válogatottságának száma huszonegy, s ezeken negyvenhat gólt dobott. Eddig a Győri ETO és a Mosonmagyaróvár csapatában játszott, és - figyelem! - évente nyolcvan-száz körül dobálta a gólokat.

- Szentgotthárdon kezdtem el kézilabdázni. Bátyám is ott játszott, és kezdetben az ő csapatuk játékát figyeltem. Majd Róth Kálmán edző fedezett fel, és vitt el Győrbe. (Róthnak jó szeme van... - a szerk.) Tizenhárom éves koromban elkerültem a családtól. Az elmúlt két évet viszont már Mosonmagyaróváron játszottam. Tavaly szerencsére sok lehetőséget kaptam.

Bouti Fruzsina gyorsaságával, fürgeségével cikázik az ellenfél védekező játékosai között Fotó: AG

(Közbeszúrom a saját élményemet. Ugyanis a tavalyi bajnoki sorozatban a Mosonmagyaróvár csapatában játszó Bouti Fruzsina komoly emlékeket hagyott bennem. Gyors, fürge, az ütközésektől sem félő, okos megoldásokat produkáló, ravasz, sokszor szellemes irányító játékot láttam tőle. Úgy látszik, mindezeket a Kohász szakemberei is észrevették.)

Gondolom, amikor az óvári csapata kiesett, akkor döntötte el, hogy vándorbotot vesz a kezébe, és megpróbálkozik másutt a szerencséjével...

- Pontosan arra gondoltam: ebben a korban sokat lehet tanulni egy komolyabb csapatban. Dunaújvárosban várom az új kihívásokat. Nagyon szeretem a kézilabdát, éppen azért, mert csapatsport, s nekem nagyon fontos a közösség, a csoporttal közösen elért siker. A dunaújvárosi csapatban pedig láttam az összetartást, az egységet, ami nagyon szimpatikus volt számomra. Természetesen néhány évvel ezelőtt a győri csapatban is jól éreztem magam, hiszen kézilabda osztályban jártam. Délelőtt, délután csakis a kézilabda, de sose untam meg. Ám most itt a Kohászban lehetnek más, sokkal nagyobb céljaim.

Játékát, képességeit elismerték, és meghívták a válogatottba...

- Én mindig energikus, mozgékony kislány voltam. A gyorsaságomat, a fürgeségemet tudom általában kamatoztatni a játékban. A kisebb testsúlyomat ellensúlyozni lehet a gyorsaságommal. És nem vagyok ijedős, bátran megütközöm a nagy testű ellenfelekkel. Behívtak az ifjúsági válogatottba, az Európa-bajnokságra, s bizonyára elégedettek voltak velem, mert utána egymás után kaptam a behívókat. Irányítóként, időnként szélsőként játszom. Az irányító játékban azt szeretem, hogy állandóan gondolkodni, dönteni muszáj, mert be kell csapni az ellenfelet: mikor, hová, kit kell megjátszani, hová passzoljak...

Kereste és megtalálta a Kohász...

- Tulajdonképpen a Mosonmagyaróvár kiesését követően jött a lehetőség. Eldöntöttem: márpedig ezt nem szabad kihagyni. A családdal is megbeszéltem, és ők mindent rám bíztak. Hát kicsit messze leszek tőlük. Itt igen kemény a felkészülés, a szakmai munka, de így lesz majd gyors, jó csapatunk. Fejlődni akarok a játékban, és nagyon várom a bajnokság kezdetét. Remélem, sok játéklehetőséget kapok. Akár már az elején, szeptember 9-én itthon a Budaörs ellen.