DUE Maarsk: Ez fájdalmas vereség volt

A lefújás után hazai könnyeket és vendégörömet láthattunk, a mérkőzést követő sajtótájékoztatón pedig elegáns és visszafogott nyilatkozatokat hallhattunk. A mieinket képviselő Mihók Attila vezetőedző és Menczinger Kata érthető módon nehezen leplezték fájdalmas csalódásukat. A BVSC színeiben érkező Petrovics Mátyás vezetőedző és a tizenhét éves, de három gólig jutó Koncz Anna sportszerűen nem ebben a körben ünnepelt.

Mihók Attila így kezdte: - El kell mondjam, ezt a párharcot sajnos háromszor veszítettük el. Először a második mérkőzésen Budapesten, ahol egy perccel a vége előtt két góllal vezettünk, és egy másodperccel a vége előtt egyenlített a BVSC. Másodsorban ugyanazon a helyszínen az ötméteres párbajban, ahol szintén behúzhattuk volna a döntőt. Harmadrészben pedig a szerdai mérkőzésen. Ezen a napon a BVSC végig jobb teljesítményt nyújtott. Védekezésben megoldotta azokat a feladatait, amik ahhoz kellettek, hogy ne tudjunk érvényesülni. Elsősorban a lefordulásokkal, illetve a lövőteljesítménnyel is fölénk kerekedtek, abszolút megérdemelten nyerte ezt a csatát ellenfelünk. Nagyon nehéz lesz feldolgozni, és fájó, hogy ennyire közel álltunk a döntőhöz. Persze ennek van valamilyen oka, elsősorban az, hogy a BVSC nem hagyta magát. Nem lesz egyszerű felkészülni a bronzmeccsre és a hogyan tovább?-ot is át kell gondolnunk, megbeszélnünk és döntéseket kell hoznunk.

Mihók Attila (balra) és Menczinger Kata képviselte a hazaiakat, valamint Koncz Anna és Petrovics Mátyás a BVSC-t a sajtótájékoztatón
Fotó: Ady Géza

- Mintha a kapusunk nem kapta volna meg a szokásos támogatást?!

- Másféle védekezést játszottunk. Az ellenfelünknek nagyon rutinos játékosai vannak, akik stabilan meg tudják fogni a támadójátékosokat, és jó döntéseket tudnak hozni, ami azt eredményezi, hogy az utolsó passzig, a megfelelő lövőig végig tudják játszani a figurát. Centerben nagyon jó teljesítményt nyújtanak, ami nekünk nehéz feladat, hiszen elvileg sokkal mélyebben kellene védekeznünk. Ebből fakadóan a lövésekre nagyobb lehetőségük akadt, amit ezúttal is jól használtak ki.

- Sajnálatosan sok hazai helyzet maradt ki, számos kapufát lőttek. Ez minek a következménye?

- Egy ilyen mérkőzésen mindig nagyon feszült a hangulat, most is az volt. Az ellenfelünket valószínűleg az is feldobta, hogy gyakorlatilag vesztes helyzetből fordítottak a második mérkőzésen. Azt kell mondjam, ebben a sportágban majdnem reménytelen helyzetből. A mi csapatunkat ez a tény nagyon nyomasztotta, bár az elmúlt napokban azon is dolgoztunk, hogy ezt a feszültséget feloldjuk. Ez bizonyos szinten sikerült, de a lövőteljesítményeinkbe és a támadásvezetéseink precizitásában alul maradtunk.

- Újabb nagy feladat, a bronzmeccsek előtt áll a csapat. Milyen reményekkel?

- Természetesen most az a feladat, hogy megszerezzük a bronzérmet. Azt gondolom, az is nagyon nehéz lesz. Nem könnyű motivációt találni, hiszen ez a csapat mindenféleképpen döntőt szeretett volna játszani ebben az évben is, mint ahogy tavaly is ez volt a célkitűzés. Mégsem játszottunk finálét a Magyar Kupában és a bajnokságban sem fogunk. Azt gondolom, hogy mindenkinek alapvető elvárása önmagával szemben, hogy ez az érem meglegyen.

Petrovics Mátyástól a következőket hallottuk:

- Először is nem a meccsel, hanem a csapatommal foglalkoznék, mivel elképesztő teljesítményt nyújtottak. Tavaly mi voltunk az esélyesebbek, de akkor a Dunaújváros kerekedett felül rajtunk. Nyilván ez nagyon nagy motivációt jelentett számunkra, mint ahogy az is, hogy ebben az évben többször voltak sikeresek ellenünk, mint mi velük szemben. De a rájátszás egy másik történet. A szombati győzelmünk óriási hitet adott a csapatnak, és elhittük, hogy ezt a kiváló ellenfelet is le tudjuk győzni. Szerdán pedig csúcsra járatta magát a csapat. Minden olyan dolgot, amit az elemzések során az ellenfelünkről feltérképeztünk és meghatároztuk, hogy az a győzelmükhöz kell, szinte hibátlanul megcsináltuk. Elsősorban a védekezést dicsérem, hiszen aki ezt a támadó gépezetet hét gólon tudja tartani, az megérdemli a győzelmet. Most megpróbáljuk összeszedni magunkat, csütörtökön pihenünk, és utána van hetvenkét óránk ahhoz, hogy összeszedjük magunkat, és felkészüljünk Európa egyik legjobb csapata, az Újpest ellen. Nyilván ott is szeretnénk a meglepetéseket folytatni, mert az esélyesség terhe ott sem fogja nyomni a vállunkat.

- A mai lendületüket a szombati végjáték adta?

- Biztosan benne volt, és iszonyatosan feldobott bennünket. Valóban egy gyakorlatilag vesztes meccsből tudtunk visszajönni, és ezt a tüzet három napig meg tudtuk őrizni. Az én habitusom olyan, hogy mindig lendületes vagyok. Nyilván ennek a csapatnak szüksége van a tűzre. Nekem azt csiholnom kell, és nyilván együtt égek a csapattal. Év közben több rutinos játékos nagy terhet cipelt, és vitték a csapatot. Az elődöntőre nagyon sokan felszívták magukat, és jó teljesítményt nyújtottak. Az, hogy egy tizenhét éves gyerek három gólt lő egy ilyen mérkőzésen, az sok mindenre választ ad, és nagyon nagy büszkeség a számomra is.

- Nagyon elismerően nyilatkozott a döntőbeli ellenfélről. Ez azt jelenti, hogy borítékolja az ezüstérmet?

- Abba kéne hagynom az edzősködést, ha ezt tenném. Nyilvánvalóan nincs lehetetlen küldetés, de azért tisztában vagyok az ellenfél erejével. Az első lépés az, hogy tiszteljük őket, mert csak úgy tudjuk legyőzni. Ez így volt most is és a döntőben is ezt tesszük.

A megjelent játékosok arra a kérdésre kereshették a választ, hogy milyen jó és rossz dolog maradt meg bennük a mérkőzésről?

Menczinger Kata: - Jó dolgot nem nagyon tudok mondani, kivéve azt, hogy akart a csapat. A rossz nyilván az, hogy így alakult a párharcunk. Gratulálok a BVSC-nek.

Koncz Anna: - Szerintem a jó az, hogy taktikailag, amit eddig hibáztunk, azt most meg tudtuk oldani. A rossz az, hogy voltak olyan kiállítások, amik nem lettek volna azok, ha jobban odafigyelünk.

Időközben kiderült, hogy a bronzpárharc első felvonását hétfőn 19 órától játssza a csapat itthon a Szeged ellen.