Gebei Péter álma, hogy dirigálhasson a téli olimpián

Míg újvárosi társai nyolcévesen kezdték a hokit Kercsó Árpád irányításával, Gebei két évvel megelőzte társait, vele Szilágyi János és Böröndi Károly ismertette meg a jeges sportág alapjait. A két tréner foglalkozott a kölykökkel, csapat akkoriban nem létezett, a nagyüzem Kercsó Árpád hazánkban érkeztével indult, ő kezdett toborzásba az acélváros általános iskoláiban. Ekkor csatlakoztak Gebei mellé a későbbi sikercsapat – amely a város első csapatbajnoki aranyérmét szerezte 1996-ban pillérei, Tokaji, Szélig, Ladányi és a többiek. Igaz, annak a gárdának Gebei már nem volt tagja.Szilágyi János távoli rokonom, nála léptem jégre először, a ketrec előtt ügyeskedtem. Aztán érkezett Kercsó, aki észrevette – mivel már voltak előtanulmányaim -, hogy kapus létemre tudok hátrafelé is korcsolyázni, úgy döntött, hátvédként számít rám a folytatásban, így lettem bekk. Egy ideig könyörögtem neki, hadd maradhassak a kapuban, nemleges választ adott, ugyanis talált két hálórt, Berényi Norbit és Farkas Tomit, én pedig a mezőnyben ragadtam. Így utólag, ezzel jobban jártam. Bár akkoriban úgy gondoltam, NHL-es nagymenő lehettem volna hálóőrként - mondja Gebei Péter.

Mint később kiderült, hátvédként nem vitte ilyen sokra.  Mégsem elégedetlen, sikersztori részese lehetett Újvárosban, büszkén említi, tinédzserként lettek meghatározói a hazai sportéletnek. Minden korosztályban szerepelt a válogatottban, előfordult, hogy két gárdát is erősített egyszerre a társaival, az ifiknél és a junioroknál is számítottak rájuk. Büszkén említi, a Kohász hokisai közül ő lett először válogatott, hátvédtársával, Szélig Viktorral, 19 évesen. Szeles Dezső volt a kapitány, egy dél-afrikai túrán a remek, fehérvári csatárhármas, Ocskay, Palkovics és Zalavári mögött a dunaújvárosi duó bekkelt. A Kohásznál háttérbe szorult, 1994-ben klubot váltott, a Volánhoz igazolt, hét évet húzott le kék-fehérben, majd visszatért Újvárosba.

A fehérvári időszakom is sikertörténet, bátran mondhatom, aki leigazolt, az jól járt velem, a Volán is bajnoki címet, kupát nyert, majd amikor az ezredfordulón visszatértem anyaegyesületemhez, a Dunaferrel is bajnok lettem. A fehérváriak 1999-es diadala volt az én első győzelmem, pályafutásom legszebb időszakát a Volánban töltöttem. Ha visszatekintek a játékos karrieremre, elégedett lehetek: Újvárosban kezdtem, örülök, hogy ott fejezhettem be, ugyanakkor Fehérváron bontakoztam ki, ott lettem igazi hokis. Amikor visszatértem anyaegyesületemhez, tettem egy könnyelmű kijelentést: amíg nem leszek bajnok és kupagyőztes a piros-fehérekkel, nem hagyom abba a hokit. Az első évben mindkettőt megnyertük. Persze, nem emiatt búcsúztam 27 évesen.  Előzőleg azért igazoltam vissza, mert megszületett a nagyobbik fiam, a nejem Újvárosban lakott, az ingázást nem vállaltam, majd megszületett a kisebbik, pénzt kellett keresnem, ami akkoriban nem sikerült, a klub anyagi nehézségei miatt hónapokig nem kaptunk fizetést. Elkezdtem dolgozni, éjszaka taxiztam, nappal jégkorongoztam, este vezettem, napközben védekeztem. Ez azonban hosszú távon nem ment, attól tartottam, vagy a kocsiban ér valami baj, vagy a jégen, ezért a sporttól elbúcsúztam. Az egyiket fel kellett adni, márpedig az anyagi biztonságot a taxi jelentette, ezért fájó szívvel, de logikusan gondolkodva az élsportot adtam fel. A családot kellett előtérbe helyezni, értük kellett felelősséget vállalnom.  Főállású sofőr lettem, majd másfél évvel később elmentem egy dekorációs stúdióba.

A hoki egyre jobban hiányzott, a feleségem, Barbi bíztatására jelentkeztem játékvezetői tanfolyamra. Remek döntés volt. Amikor közbevetem, ha az újvárosi hoki nem kerül az összeomlás szélére, talán még ma is terelgetné a pakkot, határozott igennel felel. Megjegyzi, ahogy több, 36 éves társa jelenleg is tagja a nemzeti együttesnek, talán ő is ott karistolna még a jégen. Persze, hiányérzete nincs, ha visszagondol a karrierjére, bár nagyon fiatalon elköszönt, nem lehet elégedetlen. Úgy gondolom, átlagos, de megbízható, válogatott szintű hátvéd voltam, a 3-4. sor tagjaként. Nem voltam pengés, irányító típus, de romboló, középkategóriás bekknek megfeleltem. Mindig kerettag voltam, de nem kerültem ki minden világbajnokságra. Mióta bíró lettem, nincs olyan esztendő, hogy valamelyik világversenyen ne működnék közre.  Amikor a feleségem anno megjegyezte, menjek el sípmesternek, az első mondatom az volt: köszi, hogy ennyire szeretsz, elküldesz bírónak Így, utólag, hatalmas ötlet volt. Amúgy komoly atrocitás még nem ért, mindössze leborítottak sörrel, illetve megdobtak papírgalacsinnal. Vonalbíróként kezdtem, fél évvel később már a hazai keret tagja lettem, nem sokkal később a Divízió3-as világbajnokságon vettem részt Írországban. Ott szólt az ellenőr, hogy az adottságaim - korcsolyázó tudás, magasság, tehát ahogy kinézek a jégen -, nem vonalbírói, hanem vezetőbírói karriert feltételeznek. A következő évben már ilyen licenckérelemmel fordult a nemzetközi szövetséghez, egy szezont lehúzott itthon, majd 2007-ben a Volán elindult az EBEL-ben. Ami új fejezetet nyitott Gebei életében is. Felhívta Ocskay Gábort, aki támogatta, hogy a klub egykori játékosa játékvezetőként kérje felvételét az osztrák ligába, az ötlet mellé állt a hoki sípmesterek akkori első embere, Kovács Béla, valamint a szövetség főtitkára, Kovács Zoltán is. A sógorok meghívták a szezonnyitó, augusztusi tornára, ahol az összes, osztrák ellenőr árgus szemekkel figyelte két meccsen mutatott remek teljesítményét, majd az edzőtáborban is kiválóan teljesített, így az Alba Volánnal együtt megkezdte szereplését az EBEL-ben. Azóta nagyot fordult velem a világ, igyekszem tudatosan építeni a karrierem.

Az osztrák liga mellett világversenyeken is rendszeres szereplő vagyok, tavaly az A-csoportos, U18-as vb-n kaptam fontos meccseket – én dobtam be a korongot a Kanada-Norvégia derbin -, idén is ennek a korosztálynak vezetek, Szocsiban. Az álmom az, hogy felnőtt, A-csoportos vb-n, meg olimpián működjek közre. Nem tűnik elérhetetlennek. A MOL Ligában mindössze egy mérkőzést vállaltam az idei szezonban, nem azért, mert derogál, hanem egyrészt a kollégáim elől nem veszek el mérkőzést, pénzkereseti lehetőséget, másrészt az igazi kihívás számomra Ausztria. Heti három meccset vezetek, ugyanannyit utazok, mint a Sapa Fehérvár AV19, ha van szabadidőm, igyekszem a családdal tölteni. Ráadásul nem vagyok profi bíró, hanem amatőr, műszakvezetőként dolgozom korábbi csapattársam, Berényi Norbiék, részben német tulajdonú családi vállalkozásánál, rácsokat gyártunk.

Ahogy ezt kimondja, feláll az asztaltól, pár perc szünetet kér, ugyanis fel kell pakolniuk egy kamiont a kollégáival. A munka végeztével visszatér. „Járórácsokat, lépcsőket, korlátokat gyártunk, mi szállítottunk a müncheni futballstadionba, illetve a zágrábi, szintén ultramodern sportcsarnokba. Múltkor, amikor a horvátoknál bíráskodtam, felnéztem a lelátóra, s láttam a termékeinket. Két műszakban dolgozom, vagy 5.40-kor kezdek, s kora délután távozom, vagy délután kezdek és én zárok este 10-kor. Ausztriába általában munka után, kora délután indulok, lefújom az esti meccset, hajnalban hazaérek, aznap reggel, vagy kora délután pedig jövök dolgozni. Ha időm van, elmegyek futni, vagy kondizni, kell az erő a meccsek nyugodt levezényléséhez. Persze, panaszkodni nem szeretnék, a munkahelyemen megbecsülnek, s a meccsek is jól jövedelmeznek. Télen meg lehet belőle élni, viszont nyáron nem, tehát kell, hogy legyen munkahelyem. Ráadásul ha sérülést szenvedek, nem vezethetek, bevételem sincs a jégről.

Osztrák kollégámat, Thomas Bernekert úgy eltalálta el korong Klagenfurtban, hogy nyolc fogát hagyta ott, tehát nagyon kell figyelnem magamra. A családom életét amúgy a hoki tölti ki, mindkét fiam ezt a sportágat választotta, kimondottan ügyesek, mindegyikből lehet élsportoló.”A 36 éves Gebei úgy számol, még tíz éve van játékvezetőként, a későbbiekben, az 50-hez közeledve egyre nehezebb teljesíteni a teszteket. Kanadában, egészen pontosan Torontóban 2011-ben megszerezte a legmagasabb fokozatú licencet, az EBEL-ben jelenleg a legjobb mutatókkal rendelkezik, tavaly augusztusban ott volt a Top 28, azaz a világ 28 legjobb – a nemzetközi szövetség, az IIHF rendezvényein közreműködő - játékvezetőjének továbbképzésén Svájcban. Az osztrák liga sípmestereit egyedül képviselte, az U18-as vb-n mutatott teljesítményének köszönhetően. Novemberben, Münchenben, a Német Kupán vezetett a kanadai, a német, a svájci és a szlovák nagyválogatottnak. Szerényen teszi hozzá, a fentebb felsoroltak ez nem jelentik, hogy ő a legjobb bíró a környéken, az viszony tény: az eredményei tiszteletet parancsolnak. Úgy gondolja, a 2014-es, Szocsiban sorra kerülő téli olimpián nem lesz jelen, de négy évvel később már közreműködhet.