Horváth Enikő a világbajnokság után már a mesterfokú bajnokságra készül

- De tényleg így volt. Állandóan fotózkodni akartak velem, rengeteg autogramot kértek tőlem is. Rendkívül barátságos, nyugodt emberek a kínaiak. A közlekedés egy nagy káosz, de mindenki udvarias a másikkal.

- És finoman főznek...

- Pompás a kínai rizs, a savanyú-édes hús és a különböző halételek is nagyon finomak. A mi ételeink közül egyedül a sültkrumplit találtuk meg náluk. Pálcikával persze nem próbálkoztam az étkezéseknél. Nannking hatalmas milliós város óriási felhőkarcolókkal. Szabadidőnkben sokat sétáltunk, eljártunk a kínai piacra, kis apró ajándékokat is vásároltunk.

- Dehát Horváth Enikő nem turistaként érkezett a kínai tornász világbajnokságra. Versenyzett, és nem is akárhogy...

- Október ötödikén, vasárnap kezdődött számunkra a csapatbajnokság. A fiúk már a huszadik helyezésükkel kivívták a jogot a jövő évi vébére. Ez volt nekünk is a célunk. Kigyulladt a zöld lámpa, közepén a GO , és indulhattam a gerendához. Sajnos három társam leesett a gerendáról, én nem. Igaz, egyszer megfogtam, s ez hiba volt. De sikerült az akrobatikus elem, a hátraszaltó, és nagyszerűen beleálltam a végén. Rendben volt a gyakorlat. Második legjobb gerendagyakorlatot csináltam meg a csapatban. A talajgyakorlattal sem volt gond, az ugrást pedig már nagyon vártam, a legfelszabadultabban ekkor tornásztam. Itt is sikerült beleállnom. Óriási teher esett le a szívemről.

- Gratulációk...?

- Draskóczy Imre, a kapitány megölelt, és annyit mondott: Nagyon ügyes voltál, a talaj az ugrás kimondottan tetszett. A jövő évi világbajnokságon számolok veled. Ez a mondat számomra nagy boldogságot jelentett. Meg az is, hogy a lányok is kijutottak huszadikként a jövő évi kvalifikációs világbajnokságra, amin már a következő olimpia a tét.

- Tanulság, egy kis javítanivaló a jövőben?

- Ajaj! Még sokat kell fejlődnöm gimnasztikában, vagy ugrásban a szuplé egész csavarral... Így utólag szívesen megismételném a gerendagyakorlatomat amiatt a félpontos hibám miatt.

- Idegesség, görcsölés a versenyek előtt?

- Nem volt. A gyakorlatok előtt félrevonultam, és magamban átismételtem az elemeket. S ahogy anyukám lelkemre kötötte: kikapcsoltam a körülettem lévő világot, csak a gyakorlatra koncentráltam, pedig közel tízezer ember figyelt a nézőtéren. S fantasztikus érzés volt, amikor a gyakorlat végét hiba nélkül befejeztem, és mindenki tapsolt. Ez óriási motivációt jelent számomra a jövőre nézve is.

- Pedig

- Tudom, mire gondol. Többször abba akartam már hagyni a tornát. Úgy éreztem, nem vagyok motivált, nincs miért tornázni, kínlódni. De ez a múlt. Egy ilyen világversenyen elért siker hatalmas lökést ad nekem. Már tudom, mit szeretnék elérni ebben a gyönyörű sporttágban.

- Ott nagyon messze, Ázsiában biztosan megérezte, hogy kis városunkban, Dunaújvárosban nagyon sokan izgulnak, szurkolnak Enikőért. Nem hiába!

- Valóban eszembe jutottak szeretteim, barátaim, a szerény kis tornacsarnokunk, az edzők, iskolám, osztálytársaim. Anya elárulta, három hétig csak sírt, a végén persze már örömében, apa is elérzékenyült. Aranyosan fogadtak a diáktársaim a Rudasban. Nekik sokat kell majd mesélnem mindenről. Elmondhatom, hogy egy hónap után nagyon jó megint itthon lenni. Többször gondolok arra, hogy sokaknak okoztam örömet, s ez nagyon jó érzés. De nincs megállás. Jövőre lesz Európa-bajnokság, világbajnokság, és még Világkupán is indulok. Most pedig a mesterfokú bajnokságra kell készülnöm.