Kazai Anita szélső megszenvedte a remélt sikeres jövőt

Ugyanis rendkívül gyakori a szalagszakadás manapság a kéziseknél. Nos, írásunk főszereplője, a Dunaújvárosi Kohász csapatának új balszélsője sorsával bizony ezt igazolhatná. De senki, ő sem kívánja másnak mindazt, amit Anita debreceni, majd fehérvári játékosként átélt. A remek szélső mindkét térdét meg kellett műteni szalagszakadás miatt.

A sok futástól az izomláz még tart, de már gyakrabban kerül elő a kézilabda Fotó: Ady Géza

- De most már itt vagyok a Kohászban tettre készen, felkészülve egy - nagyon remélem - gond nélküli sikeres bajnoki évre - kezdte a bemutatkozást Kazai Anita.

1988-ban született Szegeden, tehát most huszonkilenc éves. A Tisza-parti városban kezdett el kézilabdázni. Ifjúsági, junior válogatott is volt, de a főiskolai válogatottba is behívták. Tizenhat éves korában került egy erős csapathoz, Debrecenbe. A Bakó Botond éra alatt nagyszerűen érezte magát a Lokinál, mivel akkor kapott a szakmai vezetéstől sok lehetőséget a játékra. 2008-ban a felnőttcsapat biztos tagja lett.

- Évek múlva, 2013-ban úgy éreztem, hogy váltani kell, s ekkor igazoltam a fehérvári csapathoz. Nagyon szerettem Fehérváron játszani. Majd 2015 januárjában játék közben a Dunaújváros Sportcsarnokban ismét elért a baj. Megint térdszalag-szakadás, műtét, és megint hosszú, féléves rehabilitáció következett a teljes felépülésig. Bár jól éreztem magam Fehérváron, de azt is láttam, hogy a dunaújvárosi együttes jobb pozícióban, sikeresebben működik. Erős, a nemzetközi porondon is eredményes a gárda. Ráadásul nekem rendkívül szimpatikus is volt a Kohász közössége. És most itt vagyok.

Anita, mindezt öröm hallani. Teljesen egészségesen hogyan képzeli el a következő időszakot a Kohász szélsőjeként?

- Sokat várok magamtól. Elsősorban azt, hogy maximálisan segítsem játékommal a mostani csapatomat, a Kohászt. Kívülről, ellenfélként is tiszteltem a dunaújvárosi csapat összhangját a játékában, azt, hogy lelkileg, fizikailag is nagyon tudtak küzdeni, hajtani. Ez számomra is minta. Egyszóval: ki kell hoznom magamból a legjobb formámat.

Mit gondol, mik a legjobb tulajdonságai, erényei a játékban, amiket eddig is pozitívan értékeltek?

- Szélsőként átlagon felüli magasságba tudok felugrani, emelkedni. Gyorsaságom is megfelelő, és eredményes vagyok a gólszerzésben. Már nagyon várom a mérkőzéseket, bár most az alapozás idején izomlázam jócskán van. De egyre több szerepet kap a labda az edzéseken. Lelkesen készülök, s várom a találkozást a remek dunaújvárosi közönséggel. Csapattársaim segítenek, kedvesek hozzám, tehát minden rendben van most körülöttem. Nehéz, komoly bajnokságot jósolok, mert sok csapat erősödött, de a Kohásznak ebben a bajnokságban is ott a helye az élmezőnyben. Tudom, hogy csak rajtam múlik, mit hozok ki magamból: bízom benne, hogy a jó teljesítményt, amivel a csapatomnak hasznára válok, és magamnak is örömet szerzek.