Kiderült: van igény az atlétikára

Mégpedig pozitív előjellel. Ilyet megtervezni sem lehetne. Történt ugyanis, hogy nemrég legalábbis szóban eltemettük a dunaújvárosi atlétikát Neves, egykori testnevelők, rendkívül sikeres edzők nyilatkoztak lehangolóan a sportágról: kész, vége! Se pályák, sem eszközök, sem megszállott szakemberek..., bele kell törődni: a sportágak királynője „távozott” Dunaújvárosból.

A magyar atlétikai gyerekválogatott tagja, Endrész Klaudia gyakorolja a távolugrást a Vasváriban (Fotó: Vohlmann György)

Évtizedekkel ezelőtt országos bajnokságokat, sőt nemzetközi versenyeket is megnyertek iskolai vagy egyesületi fiatalok, mondjuk négytusában. Nos, a szomorkás hangvételű cikk után egy kisebbfajta csoda történt. Bejelentkezett telefonon Pappné Házi Éva nyugdíjas testnevelőedző. (Tudni kell róla, hogy már közel húsz gyerekkel foglalkozik a Vasvári iskolában. S ahogy ő mondja: nincs szíve elküldeni őket.) – A cikk megjelenése után jó pár szülő megkeresett, hallották, olvasták, hogy én még foglalkozom az atlétikával, és szívesen hoznák gyermeküket hozzám. Rendkívül meglepődtem, és örültem is. A mennyibe kerül mindez kérdésre, természetesen semmibe, volt a válaszom. És jöttek a városi gyerekeken kívül Soltról, a Duna másik oldaláról, és Apostagról is. Ezt nem hittem volna. „Szeret futni a gyerek, kérem, foglalkozzon vele!” Ilyen felkéréseket kaptam. És én ezt meg is teszem, nem mondok nemet.

Pappné Házi Éva edző persze tudja, hogy a szülői, gyermeki lelkesedés neki is szárnyakat ad, de az igazi megoldás másutt található. Megfelelő körülményeket, a szakmai feltételeket kellene megteremteni az atlétikához. És elsősorban egy 400 méteres futópálya kellene. A múlt heti diákolimpiai országos döntőre kétszer tudtak a 4x100-asra felkészülni – Székesfehérváron!

Fontos még az is, hogy sokszor versenyezzenek a gyerekek. (A DAC veszi át az atlétákat.) Látva az érdeklődést talán a sportág mellé áll egy cég, csak segítsen valaki... Rövidesen a serdülőknek rendeznek országos versenyt Tatabányán. „Ha csak gyalog tudunk ide elmenni, akkor is ott leszünk.” – mondta az edzőnő.

Pappné Házi Éva edző érvelése megdönthetetlen: „ Egy négyszáz méteres futópályát minden sportág képviselője használhatna. Milyen labdarúgó, kézilabdás lesz az, aki nem tud futni, mert nem volt hol megtanulni? Vagyis: ha már sikeresen szétverték, hagyták tönkremenni a városi atlétikát, van még egy (utolsó) esély a feltámasztásra. Ha a város összefogna, meglehetne az a rekortán, s akkor lehetne lépni (futni) tovább.