Mucha József is megidézte a régmúlt fociját

- Gondolom számtalan helyre hívják, ilyenkor külön készül?

- Igen, profi módon, kőkeményen. Amikor Tibor megtisztelt minket azzal, hogy meghívott a születésnapi összejövetelére, akkor azt gondolom mindenki fejében megfordult, hogy nem szeretnénk a korunkhoz képest csalódást okozni. A magam részéről nem akartam lebőgni. Mivel 64 éves leszek, azért óvatos duhaj vagyok, vasárnap délelőttönként szokott összejönni a Fradi baráti társaság, s akkor a Népligetben futballozgatunk.

- A kora miatt vigyáz ennyire magára?

- Nem, a mai napig imádok focizni, de nehezebb helyzetben vagyok, mert sajnos régóta van két csípőprotézisem, ezért óvatosnak kell lennem, például az ütközéseknél. Így nem minden felkérésnek teszek eleget, nagypályán talán két éve játszottam utoljára.

A többiek mellett Mucha József is megidézte a régmúlt fociját
Fotó: Zsedrovits Enikő

- Aki valaha is játszotta ezt a sportágat, legyen szó bármilyen szintről, mindig nyerni akar. Szerintem az Önök esetében sincsen ez másként.

- Persze. Az a taktikánk, hogy apró gólokkal megzavarjuk az ellenfelet. Meg lőni, lőni, lőni, nem baj ha mellémegy, csak gól legyen... Az ember vérében van, hogy nyerni szeretne, nyilván a szerkezeti felállás még itt is fontos.

- Milyen érzés bárhol játszani abban a tudatban, hogy a mai napig ennyi embert megmozgatnak. Akik csak Mucha, Rab és a többiek kedvéért jönnek.

- Ez nagy megtiszteltetés, de egyben felelősség is. Nem szabad csalódást okozni sem viselkedésben, sem a pályán mutatott játékban.

- Valahol nem szomorú, hogy az utóbbi évtizedekből nincsenek olyan generációk, akikre ugyanígy felnézhetnek az emberek?

- Nem. A németeknél és angoloknál is ugyanígy működik, tiszteletben tartják a dicső múltat, ott is nosztalgiáznak a régiekkel, holott a jelenben is számos világsztárral rendelkeznek.

- Szokott álmodni naponta a teltházas meccsekről, a régi szép időkről, a Ferencvárosról?

- Hogyne! Már abban a korban vagyok, hogy többet nézek visszafelé. Sok jó barát, rokon és ismerős elment már. Azt gondolom, Rab Tiborral mindketten büszkék lehetünk arra amit elértünk, Magyarország legnépszerűbb csapatában játszhattunk, nem csak epizodistaként, hanem sokszor főszereplőként. Ráadásul én ugyanennyi időt edzőként is eltöltöttem az Üllői úton, tényleg nem lehet okom panaszra. Egyébként Tibi nagyon megbízható, igazi csapatjátékos volt, minden helyzetben lehetett rá számítani. Idősebbként segítettem őt a beilleszkedésben.

- A barátság megmaradt?

- Igen, a mai napig. Annál is inkább, mert közösen az MLSZ-ben szövetségi ellenőrként dolgozunk. Az Üllői úton, válogatott összejöveteleken is szoktunk találkozni.

- Európa-bajnoki pótselejtező előtt állunk...

- Amennyiben kijutunk, remélem sikerül, lesz még más válogatott, amelynek megkérdőjeleződik az ottléte. Abban bízom, az Eb szereplés lökést ad majd labdarúgásunk fejlődésének. Megmutathatjuk magunkat, végre nem írnak le minket a nemzetközi porondon. Ráadásul már nem kellene folyton 1972-ig visszamutogatni, ami olyan régen volt... (Az interjú a pótselejtező előtt készült - a szerk.)

Mucha József szülőhelyén, az akkor Tolna megyei Mázán kezdett focizni és innen került Dorogra. Tehetségére hamar felfigyelt a felnőtt csapat akkori edzője, Varga János, aki 17 évesen játéklehetőséget adott számára a felnőttek között. Meghívást kapott az ifi válogatottba is, ekkor fedezte fel az FTC. A zöld-fehérekhez 11 évig hű maradt. Kétszeres magyar bajnok és négyszeres kupagyőztes. Tagja volt az 1974/75-ös KEK-döntős csapatnak. 1981-ben két évig a belga Waregemnél profiskodott. A magyar válogatottban 1974 és 1981 között hatszor szerepelt.