A női vízilabdacsapat kapitánya lapunknak megerősítette: nyolc év után külföldre igazol

A csütörtöki, csoportgyőzelmet és egyből negyeddöntős szereplést érő, hollandok elleni 10-8-as sikert a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában nézte végig a dunaújvárosi klubedzővel, Mihók Attilával készülő Universiade-válogatott is. A magyar siker mellett számunkra az est leginkább örömteli pillanata az volt, hogy a lelátón üdvözölhettük Menczinger Katát is, aki egyébként az utolsó keretszűkítésnél maradt ki a világbajnoki együttesből, a múlt héten pedig autóbalesetet szenvedett a 62-es úton. Autója teljesen összetörött, ám ő óriási szerencsével, kisebb karcolásokkal megúszta a történteket, a kórházból is hamar kiengedték. Így mától már vissza tud kapcsolódni az Universiade csapat munkájába. A kiváló játékossal a hollandok elleni meccs után beszélgettünk.

Menczinger Kata Olaszországban folytatja pályafutását

Az, hogy kimaradt a vb csapatból a lelkét viselte meg, a baleset meg a testét is. Mondhatom, hogy a lányok fantasztikus sikere legalább utóbbira volt gyógyír?

- Igen, fogalmazhatunk így is. Persze szurkoltam a csapatnak, de végig az járt a fejemben, nem baj, hogy nem játszom, hiszen túléltem ezt a balesetet. Odafent nagyon vigyáztak rám az őrangyalaim. Nyilván rossz, hogy csak néző vagyok, de valamiért ennek így kellett történnie. Most annak örülök, hogy van lehetőségem élvezni a mindennapokat, próbálom mindennek a pozitív oldalát nézni. Én is csak azt a közhelyet tudom mondani, hogy egy ilyen eset után felértékelődnek azok a dolgok, amiket eddig természetesnek vett az ember.

Kicsit szakmázzunk, miként látta a rangadót?

- Őszinte leszek, kicsit szorosabb meccset vártam, de elég magabiztos sikert arattunk, amit persze egy cseppet sem bánok. A védekezésünk szerencsére olyan jól összeállt, hogy a hollandoknak nem sok olyan momentumuk volt, amiből gólt tudtak volna szerezni. Ezzel szemben nekünk a támadások is jól sikerültek, annak pedig különösen örülök, hogy Gurisatti Grétának jól ment a játék, kihasználta azt az időt, amíg lehetőséget kapott. Az egész csapat összhangban volt, és jól játszott, innen is csak gratulálni tudok nekik. Az első két csoportmeccsen kötelező volt a győzelem, most először kellett nagyon élesnek és koncentráltnak lenni.

Sokan azt mondták, ha az Egyesült Államok csapatát kivesszük a kalapból, akkor ez a meccs volt a mini vb-döntő.

- Teljes mértékben. Nagyon sok múlt ezen az összecsapáson, ami a 2016-os Európa-bajnoki döntő "visszavágója" volt. Azzal, hogy elsők lettünk, a könnyebb ágra kerültünk, szerintem a negyeddöntőt is tudjuk abszolválni, Kanadát is verhetőnek tartom. A négy között pedig bármi megtörténhet. A világbajnokság előtti felkészülés során nagyon szoros meccset tudtunk játszani az amerikaiakkal, tehát lehet ok a bizakodásra.

Bíró Attila szövetségi kapitány azt mondta, ezt a csapatot fizikailag senki nem tudja felőrölni. Ez a hollandok elleni "bunyóban" is kiderült.

- Igen, azt egyébként minden felkészüléskor elmondjuk, hogy elég erős fizikai terhelésnek vagyunk kitéve, ami most hatványozottan igaz volt. Az biztos, nagyon jó erőben vannak a lányok.

S mentálisan?

- Szerintem azzal sincsen semmi gond, ez a győzelem hatalmas lökést adhat, egy holland válogatottat ilyen magabiztosan megverni, az óriási plusz töltetet jelenthet.

No, és még nem beszéltünk a jelzőkkel nehezen illethető, fantasztikus hangulatról.

- Ilyen miliőben játszani, nem semmi, amikor közel nyolcezer ember buzdít téged. De a lelátón is nagyon jó ott lenni, tényleg fantasztikus érzés mindezt átélni személyesen is.

A klubtársakkal, a válogatott többi tagjaival tartja menet közben a kapcsolatot?

- Persze, mindig próbálunk egymásnak üzenni. A meccsek előtt és után mindig írok nekik, de most a baleset miatt engem is többet kerestek, az egész válogatott egy emberként izgult értem, ami szintén nagyon jólesett.

Hétfőtől folytathatja az edzéseket, ezek szerint nincs veszélyben az Universiade-szereplése?

- Szerdán voltam kontrollvizsgálatokon, s mivel mindent rendben találtak, ezért engedélyezett újra az edzéslátogatás, így ki nem hagynám az Universiadét.

Ami után már nem Dunaújvárosba fog visszatérni játszani, hiszen úgy tudjuk, elhagyja a klubot és légiósnak áll.

- Igen ez így van, már publikus a hír, az okát is szívesen elmondom. Most gondoltam úgy, hogy szükségem van a környezetváltozásra, ezért egy évre az olasz NC Miláno csapatához igazoltam. Nyolc nagyon szép évet töltöttem el Dunaújvárosban, de már huszonnyolc éves vagyok, úgy vélem, ez az utolsó alkalom, amikor sikerrel kipróbálom magam külföldi környezetben is. Korábbi években is voltak ajánlataim, de most határoztam el magam a váltásra. Egyébként itthonról is volt több megkeresésem, jobbnál jobb ajánlatok, de francia, görög és spanyol csapathoz is invitáltak.

Az utóbbi években azt a tendencia, hogy a válogatottnál számításba jöhető játékosok szinte kivétel nélkül itthon játszanak. Nem tart attól, hogy itt kevésbé lesz szem előtt?

- Őszinte legyek? Úgy sem kerültem be a keretbe, hogy Dunaújvárosban játszottam, érzésem szerint jól ment a szezonban, ennek ellenére mégsem vagyok ott a tizenhárom között.

Azért nyolc év nem kevés idő, csapatkapitánynak választották, ráadásul már utánpótlás-csapata is volt, a gyerekektől is el kell búcsúzzon...

- A felnőtt csapattársakkal már közöltem a hírt, a kicsik közül még nem mindenki tudta. Szerintem szeptemberben, amikor eljövök elköszönni tőlük, lesz egy "jó" napom, biztos lelkileg megvisel majd. Most azt tervezem, hogy esetleg egy év múlva visszatérnék, remélem, leszek még akkor is olyan állapotban, hogy beférek még ide. Persze, addig még nagyon sok minden történik, maradjunk most ennyiben.

Régebben az olasz bajnokság a kontinens legjobbja volt, most mi a helyzet?

- Itthon kiegyenlítettebb az élmezőny, főleg, hogy a Fradi női csapata is így összeállt. Az olasz pontvadászatot sem mondanám rossznak, de ott az első három jobban kiemelkedik, de majd menet közben meglátom ki milyen erőt képvisel. Csapatom az előző szezonban hatodik lett, ezért próbáltak olyan játékosokat igazolni, hogy előrébb tudjanak lépni. A nemzetközi kupában nem indulunk, így viszont teljes mértékben tudok szurkolni a dunaújvárosiaknak, hiszen nem futhatunk össze.