Menetel a dunaújvárosi női kézilabda-csapat

Nemrég a csapat vezéregyénisége, Ferling Bernadett nyilatkozta: "Mi általában tavasszal  lendülünk jó formába." A dunaújvárosi  mezekre akár ráfesthetnék: Primavera, azaz az év első évszaka a jelige. Kezdődött a tavalyi bronzérmes Siófok  legyőzésével, majd a békéscsabai sikerrel folytatódott. Jött a két dobogóra éhes gárda, az Érd és a Vác elleni döntetlen, és most szombaton a fővárosban, a BSE  otthonában  begyűjtött  két pont. De a Győrben elszenvedett vereség miatt sem kellett szégyenkezni. Eredmény: a tabella végén kullogó Kohász a sorozatban megszerzett hat pontjával felugrott a nyolcadik helyre. Huszáros sorozat! No,  de  mi is történt a gyengébb őszi szezon után?   A kérdést természetesen   Mátéfi Eszter szakvezetőnek tettük fel.

Mátéfi Eszter: "Van tartása a csapatnak."

- Nem szabad elfelejteni, hogy nyáron mi két héttel később kezdtük el a felkészülést, mivel  bizonytalan volt az NB I-es indulásunk. Idő kellett ahhoz is, hogy  megismerjem a játékosokat, és ők is engem.  Nem véletlen, hogy türelmet kértem a  szurkolóktól. Most úgy látszik, hogy  a fél éves,  nagyon komoly munka  kezdi meghozni a gyümölcsét.

- A Kohász csapata mostanában másképp játszik. Vagyis a szakmai előrelépés is nyomon követhető...

- A legnagyobb fejlődést a védekezésünk minőségében látom. Egyre határozottabb, eredményesebb. Az utolsó mérkőzéseken ennél fogva a kapusteljesítmény is sikeresebbé vált. Ami a támadójátékot illeti: előkelő helyen állunk a lőtt gólok számában, élen a nagyszerű kapitánnyal, Ferling Bernadettel, de Bognár-Bódi, középen a Takács testvérek, vagy mostanában a balkezes Gera találtak legtöbbször a kapuba. S ami örvendetes, hogy a találatok nagy részét tudatos, az ellenfél gyengéit kihasználó támadásvezetéssel szereztük.

- Mentálisan is jól áll a gárda. A tiszta, biztos anyagi háttér segíti a munkát, s a lányokon valóban látszik, hogy örömmel, nagy önbizalommal kézilabdáznak...

- És szerencsére ez a győzni akarás, elszántság, amely a sikerélményekből származik, átragadt a fiatalokra is. Az egymás segítése, az egyet akarás, netán a kritika elfogadása is azt mutatja: van tartása a csapatnak. Az utóbbi mérkőzéseinken a végjátékban szereztük meg a pontot, pontokat. Persze ehhez kiváló erőnlét is kellett. Menet közben érkezett Rádl és Bognár-Bódi hozzánk. Mindketten igazi profik, nagyszerű játékosok, s az ő hozzáállásuk is minta a többiek előtt. Még mindig rövid a kispadunk, tehát egy jó átlövő és egy kapus tudna segíteni nekünk. A végére hagytam, de nagyon fontos: az akadémia révén fiataljaink előtt már létezik perspektíva, és számítunk is tehetségeinkre. Van hova eljutniuk!