Mindig megharcolt a posztért - Mikler Roland a korábbi pofonoknak is köszönheti, ahol most tart

A kiváló hálóőr a nyári szabadság alatt többször megfordult Dunaújvárosban is, s örömmel nyilatkozott a duol.hu-nak sportról, magánéletről.

- 2010-ben igazolt a Dunaferrből a Szegedhez, tavaly nyártól pedig Veszprémben, Európa egyik élklubjában szerepel. Erre mondhatják: igazi sikertörténet!

- Ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik. Amikor Dunaújvárosból Szegedre kerültem, már érezni lehetett, hogy gondok vannak a klub körül, de szakmailag is az ember mindig eggyel magasabb lépcsőfokra szeretne lépni, tehát enélkül is váltottam volna. Ahhoz, hogy most a világ egyik legjobb csapatának, a Veszprém játékosának mondhassam magam, kellett előtte a négy szegedi év. A Picknél az utolsó két szezonom alakult úgy, hogy felkeltettem a bakonyiak figyelmét, s végül aztán ott találtam magam a világsztárok között az öltözőben. Vagy edzésen Momir Iliccel szemben a pályán, vele azért harcolok, hogy egyáltalán az oldalt eltaláljam, ahová lőni fog. Kellett is pár hónap, hogy ezt a helyzetet feldolgozzam. No, meg azért itt védeni nemcsak hatalmas elismerés, hanem felelősség is. Most már mondhatom, jól fel lett építve a karrierem.

- Pedig azért érték kudarcok pályafutása során, nem egyszer beszéltünk például arról, hogy megint éppen kimaradt egy nagy tornán a válogatott keretből, vagy a klubcsapatban kispadozott.

- Valóban volt sok keserű pillanatom, de ez nem is baj, mert kitartásra nevelt, arra, hogy alázattal még többet dolgozzam céljaimért. Serdülő korom óta meg kellett harcolnom a pozíciómért, rendre le kellett valakit győzni, ráadásul idősebbeket, mert mindig felfelé játszottam. Dunaújvárosban Stochl, Szegeden Tatai mögött ültem, hogy napról napra fejlődve később átvegyem a helyüket. Veszprémben a klasszis Alilovicot kell minden nap legyőznöm. Természetesen mindig a csapatérdek a legfontosabb, de kettőnk párharca is ezt szolgálja. Amikor ő áll a háló előtt, akkor én adom neki a vizet, a törölközőt és ugrok fel egy bravúrjánál, fordítva pedig Mirko. A válogatottnál is hasonló volt a helyzet, azért ott is nemzetközi szintű riválisok voltak előttem a sorban.

A Dunaújvárosból indult Mikler Roland nemzetközi szinten is klasszis kapussá nőtte ki magát
Fotó: Penovác Károly

- Első veszprémi szezonja parádésra sikeredett, viszont élete meccsén, a Bajnokok Ligája fináléjában nem ment a játék, ahol végül kikaptak a Barcelonától.

- Lehet, ha egyből mindent elérek, akkor annak nincs akkora értéke. Persze utólag lehet ez csak szépítésnek hangzik, de tudom mi volt a gond, valamiért pszichésen nem bírtam a tétet, agyonnyomott a teher. Pedig nem egy, nem két csatát vívtam már a BL-ben. Mindenki azt várta tőlem, hogy lehúzom a rolót. Ott álltam életem meccse előtt, a legnagyobb eredményt érhettem volna el klubszinten. Soha rosszabbat, majd jövőre sikerül.

- Hazai szinten a Szeged és a Veszprém kiemelkedik a mezőnyből, de a többi csapatnál sem kapnak annyi lehetőséget a fiatalok, mint egykor Önök a Dunaferrben.

- Nekünk sem jó, hogy ez így van, de nemzetközi szinten eredménykényszer van, de érvényes ez itthon is, sok helyütt légiósokkal töltik fel a keretet, mert nincs idő az ifjak beépítésére.

- A válogatottal nem lesz egyszerű kijutni a riói olimpiára.

- Most megmutathatjuk mire vagyunk képesek, mi rontottuk el. Nagyon nehéz lesz, de bízom benne sikerül a riói kvalifikáció. Lehet, meglepő leszek, de a válogatottal semmit nem értünk el a 2012-es ötkarikás negyedik helyet leszámítva, világversenyekről nincsen egy érmünk sem.

- Egyszer olvastam egy kommentjében, szeretne még a dunaújvárosi csarnokban játszani...

- Nyilván nekem ez egy fájó pont az életemben, hiszen itt nőttem fel. Ezzel arra utaltam, hogy jó lenne újra hazajönni NB I-es meccset játszani. Bízom benne, hogy megadatik még.

- Tavaly megnősült, s nem tudom miként áll hobbijával, a diszkózással?

- A feleségem nagyon pozitív irányba viszi az életemet, egyébként Katalin a szüleimmel együtt mindig elmondja a véleményét a játékomról, de a legnagyobb kritikusom a nagypapám, ő nagyon benne van a szakmában. A diszkózásra már nincs időm, a kis szabadidőmet nem áldozom erre. Persze azért otthon van keverőpultom, s tudja mit, ha kijutunk az olimpiára, akkor tartok egy ingyenes bulit!

Az 1984-es születésű Mikler 1995 és 2010 között játszott a Dunaferrben, nevelőedzője Imre Vilmos. Itt nyolc bajnoki bronzérmet és két MK-ezüstöt szerzett, a Szegeddel mind a négy idényben ezüstérmet szerzett a bajnokságban és a kupában és megnyerte az EHF Kupát. A Veszprémmel bajnok és kupagyőztes, SEHA Liga aranyérmes, Bajnokok Ligája második. Junior Eb ezüstérmes, junior vb bronzérmes. A felnőtt csapattal a 2012-es olimpián elért negyedik hely a legjobb eredménye. 2014-ben őt választották meg az Év játékosának és az Év kapusának is.