Az olimpiai bajnok kajakos, Vereckei Ákos látogatott el Dunaújvárosba

Egy újabb legendától, Vereckei Ákostól tanulhattak a dunaújvárosi szakosztály ifjú tehetségei
Fotó: Ady Géza

A szakosztálynál immár hagyomány, hogy minden évben, a téli felkészülés során egy-egy kajakos vagy kenus sztár látogatja meg a fiatal dunaújvárosi versenyzőket, és egy videóvetítéssel színesített élménybeszámoló után a tanmedencében technikai tanácsokat kapnak a fiatalok.

Az élménybeszámoló során elsőként Pető Zsolt szakosztályelnök mutatta be és köszöntötte Vereckei Ákost, majd a jelenlévő sportolók és érdeklődök megnézték a 2004-es athéni olimpia K-4 1000 méteres döntőjét, ahol a Kammerer Zoltán- Storcz Botond- Vereckei Ákos- Horváth Gábor kvartett megvédte négy évvel korábbi bajnoki címét.

Ezt követően a szó az edzőké volt, akik Ákost a kezdetekről, pályafutása meghatározó állomásairól faggatták.

Vereckei Ákos elmesélte, hogy egy nyári szünetbeli délutánon, grundfocizás után egyik barátjával látogatott el első klubjának csónakházába, ahol megtetszett neki a közeg, az, hogy a nagy melegben vízen, vízben lehetett. Kezdetben a ráckevei Duna sima víztükre és kellemes hőmérséklete, az egymást sűrűn követő strandok csábították arra, hogy a sportágban maradjon. Bár múltja nem volt, de testnevelés tagozatos általános iskolába járt, így a kajak-kenuban kiegészítő sportágként űzött úszással és futással nem voltak gondjai, az pedig hamar megmutatkozott, hogy genetikailag jó alkat, sokkal kevésbé volt fáradékony, mint edzéstársai. Ahogy jöttek az első korosztályos versenyek, úgy jöttek sorban az eredmények, és mivel serdülőig az első hat helyezett kap érmet, Ákos mindig megcélozta a negyedik-hatodik hely valamelyikét, amit sikerült is elérnie, így elég komoly bronzérem gyűjteménnyel büszkélkedhet.

Az ifjúsági válogatottba 1995-ben került be, a Japánban rendezett világbajnokságon befért a kajak négyes egységbe, itt találkozott először Molnár Gergellyel is, a Dunaferr SE jelenlegi vezetőedzőjével.

1998-ban, a hazai rendezésű szegedi világbajnokságon robbant be a köztudatba, amikor minden néző örömére, óriási hajrával megnyerte a K-1 500 méteres számot és felnőtt világbajnok lett. A finisével kapcsolatban elmondta, soha nem arra törekedett a tréningek során, hogy résztávozásnál az első egyharmad után kipukkadjon, mert ellőtte a puskaport. Sem arra, hogy az elején tartalékolva, az edzés második felében teljesítsen nagyot, inkább mindig azt tartotta szem előtt, hogy az egész gyakorlás során egyenletes teljesítményt tudjon leadni. Szerinte ez tette őt képessé arra, hogy 500 méteren is bírja az utolsó szakaszt és lehajrázza ellenfeleit. A gyerekeknek is azt tanácsolta, hogy tűzzenek ki célokat maguk elé, de fontos, hogy ezek a célok mindig reálisak legyenek. Azaz senki se döntse el 12 évesen, hogy ő 14 évesen olimpiai bajnok lesz, mert ez kajak-kenuban lehetetlen, és kicsi, de megtervezett lépésekkel haladjon a célja felé. A megtett út eredményeit látva pedig amennyiben kell, folyamatosan tervezze azt újra, hogy a optimálisan haladjon a cél felé.

Vereckei kiemelte, hogy a kajaknak sikerült olyasmire is rávennie őt, amire az iskolában nem tudták rábírni: nevezetesen, hogy megtanuljon angolul. Az iskola nem motiválta erre, azonban amikor elkezdett külföldre edzőtáborba járni, illetve a más nemzetbeli ellenfeleivel kommunikálni, rájött, hogy zavarja, ha nem tudja megfelelően kifejezni magát. Ezért igyekezett minél több időt arra szánni, hogy angol nyelvtudását tökéletesítse és kereste az alkalmat, hogy a többiektől tanulhasson, velük beszélgethessen.

Az olimpiával kapcsolatban elmondta, bár a kajakosok nem szoktak az ötkarikás faluban lakni, de azért ők is be-bejártak oda, ahol olyan világsztárokkal találkozhattak, mint a sprinter atléták, akiket körüldonganak a sajtó képviselői. Az egyik partyn pedig a labdarúgó világsztárral, Ronaldinóval bulizhattak, ami valószínűleg soha nem következik be, ha nem jut ki egyetlen olimpiára sem.

Az élménybeszámoló után következett a gyermekek produkciója , a tanmedencében mutatták meg, mit tanultak eddig a kajakozás technikájáról, mit sikerült elsajátítaniuk, begyakorolniuk, Ákos pedig hasznos tanácsokkal látta el őket arra vonatkozóan, milyen felesleges mozdulatok vannak, amik az energiát elveszik, a hajót azonban nem mozdítják előre.

Mivel már elkezdődött a vízi munka, több kajak-kenus sztár nem látogat Dunaújvárosba, de a szakosztály vezetői és edzői már most törik a fejüket azon, kiket hívjanak meg jövő januárra és februárra, hogy élményekkel gazdagítsák az ifjú versenyzőiket!