Dunaújvárosból indult karrier, ami az MTK, Liverpool és a Honvéd után Pakson folytatódik

Annak, hogy Hajdú Ádám nevét egyelőre még nem a Premier League híreiben olvashatjuk, nehéz története van. Egy sokra hivatott dunaújvárosi származású bal oldali középpályás labdarúgó példaértékű történetét egy rövid beszélgetés nyomán mutatjuk be olvasóinknak.

- Egy labdarúgó számára melyek a jó kívánságok?

- Mindenekelőtt a jó egészségre és a sérülésmentes pályafutásra van szükségünk. Szeretnénk sikeresek lenni, és mint minden ember, boldogan élni a hétköznapjainkat. A szerencsét nem emlegetem, mert aki a pályán sikeres, a sérülések elkerülik, annak máshol is rendben lesznek a dolgai.

Hajdú Ádám kisebb sérülése után keményen dolgozik azon, hogy a szombati bajnoki rajtnál már számíthassanak rá Fotó: Paksi FC

- Mit adtak a labdarúgó-akadémiák?

- Nekem teljesen bejött az a fajta életrend és a profi képzési forma, amit a Sándor Károly LA-n kaptunk. Tizenhat évesen a technikai és a taktikai képzésünkre, a következő korosztályban már a sikerességre került a hangsúly. A győzelem megszerzésére és a minél több gól lövésére. A Liverpool FC vendégségében egy nagy lehetőséget kaphattam volna. A sajnálatosan korai sérülésem az első évemet megpecsételte. Utána pedig a második csapatba kerültem, ahová az első együttesből sokan visszajátszottak, és velük, az igazán jó játékosokkal már nehéz volt a versenyzés. A két akadémia között a külső körülmények dolgában, talán csak maximum a pályák számában volt különbség. Viszont az, hogy mindenki mennyire profi, az nagyon szembetűnő. Bár a tanárok tudták, hogy a foci az első, de mégis mindent megköveteltek a tantermekben. A szakácstól meg azt, hogy mindenki el tudja fogyasztani az ételt, amit főzött. És ez így ment végig az összes beosztáson. A végtelen, mindenre kiterjedő profizmus mellett közvetlen, kellemes hangulat uralkodott. Családias környezetben mindenki ismert mindenkit, és jó kapcsolatot ápolt a másikkal. A csapatomban ghánai, kameruni, spanyol, ír, angol, ausztrál, német és amerikai társam is volt.

- Milyen volt hazajönni?

- Tizennyolc évesen a hazaérkezéssel nem volt bajom. Az azt követő megrekedéssel és a közvélemény megítélésével inkább. Ekkor az MTK U21-es csapatához kellett Budapestről Agárdra lejárnom. Ott nem nagyon biztattak, és nem tudtam felkerülni Garami Józsi bácsihoz, majd az NB III-as csapatban szerepeltem. Az MTK kezdőig eljutni körülbelül két évembe került. Amikor már éreztem a bizalmat, rendben volt a dolog.

- A Honvédot ön választotta?

- Igen. Ott csak egy bökkenő volt, hogy balhátvédként számítottak rám, amit sajnos nem éreztem a magaménak. Viszont a több játéklehetőség tükrében mindenképpen pozitív változásként éltem meg azt az időszakot.

- Most pedig kölcsönbe a "szomszédba", Paksra került.

- Bízok abban, hogy itt még több játéklehetőséghez jutok. Persze így az elején nem várom, hogy egyből a kezdőbe kerülök, ehhez bizonyítani kell. Főleg, hogy fél év után most kerülök vissza a középpályára. Hogy meddig viselem a zöld színű mezt? Amennyiben sikerül megvetni a lábamat Pakson, akkor nem zárkózok el attól, hogy egy ideig itt is folytassam. Szerencsére sikeres bemutatkozáson vagyok túl, a törökországi felkészülési turnén jó játékkal és gólokkal debütáltam. Hasonlóképen nagyon kellemes meglepetés volt a csapat bemutatkozása is felém. Az új társak hozzáállása és az együttes stílusa is számomra nagyon kedvező, de önmagamtól még elvárom a fejlődést. Az első itthoni edzőmérkőzésen kisebb bokasérülést szenvedtem, de keményen dolgozok azon, hogy a szombati rajtnál már számíthassanak rám a csapat vezetői.

- A középpálya a szorgalmas játékosok posztja. Az újságok viszont a gólvágókat fényezik!

- Ez az élet rendje, lehetséges, hogy a szurkolók a gólszerzőket jegyzik meg, de a szakma igenis odafigyel ránk is. Precíznek és nyugodtnak tartottam magam. Kedvelem az összjátékokat, nem rohangálok össze-vissza. Végül szeretek a kapu elé érkezni, vagy másokat odajuttatni egy jó labdával. Szívesen vállalkozok lövésekre is, de még szeretnék rajtuk javítani.

- A hazai pálya, vagy a külföldi karrier a csábítóbb?

- Azt hiszem, a hazai játékosok nagy részének a fejében a külföldi lehetőségek járnak. Viszont, ha az ember kiegyensúlyozottan teljesít, és nem jön a külföldi lehetőség, akkor is motivált tud maradni, hiszen most már egyre kiegyensúlyozottabb a magyar bajnokság is.

- Létezik visszaút a nyugati futball világába?

- Biztosan létezik, de ehhez kell egy hely az NB I-ben, ahol az ember folyamatosan, kiegyensúlyozottan, jól tud teljesíteni. Olyan szintet kell elérni, hogy ez bárkit is érdekeljen külföldről.

- A családon kívül jelent még valamit Hajdú Ádám számára Dunaújváros?

- Mindig is jó szívvel gondolok vissza a Radarra és a korábbi társaimra, még ha el is távolodtunk egymástól. Mindig jó emlékem lesz az indulásról. Szívesen jövök haza, amikor csak lehetőségem van rá.

Hajdú Ádám 1993. január 16-án született Dunaújvárosban. A 184 centi magas játékos 2003 és 2006 között játszott Dunaújvárosban, majd 2006-2012. között az MTK utánpótlás-klubjaiban focizott. Ebben az időszakban, 2010. július 1. és 2011. december 31. között a Liverpool FC U18-as és U23-as csapatában játszott. Profi karrierjét 2012 és 2016 között az MTK-ban töltötte, majd 2016 júliusában a Honvédhoz szerződött, onnan januárban kölcsönbe Paksra. Az U19-es magyar válogatottban négy találkozón lépett pályára. Hajdú piaci értékét a transfermarkt.com szakportál 200 ezer euróra tartja jelenleg.