Nagypályán a kispályások - Ünnepközi értekezés a foci teremtő erejéről

2016. december 27., 06:45 szerző: Szabó Szabolcs fotós: Zsedrovits Enikő
komment
Az alábbi írásunkban szó esik a foci misztikus erejéről, kultúránkban játszott kiemelt szerepéről. Kortárs irodalomtól az öltözőig.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

"„Vegyük egy cikk erejéig a focit egy kicsit komolyabban, mint kellene. Tegyük föl, hogy az életünkről van szó. Ez akkor is így volna, ha fölfognánk általában a játék lényegét, azt, hogy a játék a legkevésbé sem komolytalan, hanem más. Külön világ, és ki az, aki egyik világot a másik elé helyezhetné.”" - javasolja „"A magyar szurkoló esélyei”" című írásában az idén nyáron elhunyt írófejedelem, Esterházy Péter, aki sok más kortárs magyar szerzővel egyetemben cikkek, kötetek sorában boncolgatta például a foci (és egyéb csapat-sportágak) közösségteremtő misztériumát is.

Mert kell egy csapat, de legyen inkább kettő - egy jeles dunaújvárosi társaság - néhány alaptaggá lett idegenlégióssal - rendre azzal is köszönti az év végét, hogy karácsony táján örökrangadót szervez a gyepre: testmozgás frissítően kemény mínuszokban  Fotó: Zsedrovits Enikő

Az ünnepek okán talán megbocsájtja a tisztelt olvasó, hogy ezen hasábokon némileg könnyedebb témát tárgyalunk, bár mint a fenti idézet is utal rá, e lazábbnak minősített felvetés (is) szerves része lehet sokunk mindennapjainak. Munkatársunk több évtizedes megfigyelése szerint számos baráti társaság, közösség kapcsol ünnepeihez valamilyen sportos gyakorlatozást is. A legtöbb esetben mindez a fociban ölt formát, hiszen labda szinte mindenhol akad, és nincs széles e hazában olyan honpolgár - legyen az hölgy vagy úr -, aki legalább egy emlékezetes testnevelés órán ne rúgott volna egy jókorát (grundfoci nyelvezetével élve: bikázott) abba a bizonyos pettyesbe. Ama tényt pedig kár is felemlegetnünk, hiszen a szépemlékű labdarúgó EB-n újra bizonyítást nyert, hogy legalább 15 millió szövetségi kapitány nemzete vagyunk.

Így tehát minden adott ahhoz hogy embertársi kapcsolatainkat kis- vagy ha éppen szerencsénk jól szolgál nagypályán passzolgassuk gyémántkeménnyé. Természetesen Dunaújvárosban is gyakorlatozik több ilyen közösség, egyik csapat az év utolsó napjainak egyikén rendre örökrangadókat tart. Korábban tornatermekben, az utóbbi esztendőkben inkább műfűvön. Sportcsukát húz ilyenkor egykor volt élsportoló, jelenleg is regnáló edző, testnevelő tanár, pocakosodásnak indult üzletkötő és mérnök egyaránt. Ez a nap szent számukra. A derbi persze mindig kettős győzelemmel zárul, bizonyítván a közösség megtartó erejét és a foci üzenetét: gólt rúgni fenomenális érzés. A harmadik „félidő” pedig az értékelése, ám erről bővebben inkább majd szilveszteri számunkban olvashatnak.

Szabó Szabolcs

2016. december 27., 06:45 szerző: Szabó Szabolcs fotós: Zsedrovits Enikő

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...