2013.07.17. 15:35
Négyszeres magyar bajnok a Kohásznál
Perger Zsolt, a D. Kohász női kézilabdacsapatának új kapusedzője negyvenhárom éves, nyolcvanhatszoros válogatott hálóőr.
A négyszeres magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes Veszprémben született, s nevelőedzői révén máris vannak kapcsok közte és Dunaújváros között. Kiss Szilárdot a Kohász szurkolóinak nem kell bemutatni, hiszen évekig dolgozott a Dunaferrnél, de a most hetvenéves Hidasi Ferencet sem. Ő évekig ténykedett a dunaújvárosi Ságvári, most Szilágyi iskolában testnevelőként. Tehát a hosszú útra a fiatalt elbocsátó szakemberek meghatározó egyéniségek voltak Zsolt életében. „Pero” ezt az utat nagy vándorlásnak nevezi.
– A veszprémi utánpótlás nagyszerűen működött. Sorra nyertük a kupákat. Azután jött a katonaság: Újpesti Dózsa, Debrecen. Majd visszatértem Veszprémbe, amikor is a VÁÉV-val magyar kupát, bajnokságot, KEK-et nyertünk. 1992-ben már a barcelonai olimpiai csapat cserepadján ültem. De a legnagyobb válogatottbeli sikeremet Japánban, a világbajnokságon értem el, negyedik lett a csapatunk. Következett Szolnok, az Elektromos, amellyel első helyet szereztünk a Magyar Kupában a Veszprém ellen! Egy év Spanyolország, majd Szeged, és vissza a szülővárosomba. A Veszprém akkor mindent megnyert. De még nem értem a végére: Svédország, Százhalombatta, Gyöngyös, és a végén az FTC-Pler.
Csapó Kyra figyeli Perger Zsolt kapusedző kézmozdulatát – ez az úgynevezett bemutató tanítás (Fotó: Lázár Zsolt)
– Most pedig a Kohász kapusainak a trénere
– Szathmári János volt először a kiszemelt, de ő nem tudta vállalni ezt a feladatot és ő ajánlott maga helyett engem. Nagyon örültem annak ellenére, hogy eddig csak az érdi csapatban foglalkoztam női kapusokkal. Hetente kétszer jövök Dunaújvárosba edzést tartani, és természetesen a mérkőzéseken is leülök a padra.
– Gondolom a szorgalom az első kritérium, amihez ragaszkodik. És a többi?
– A második a fegyelem, majd az az érzés: szeretem, élvezem, amit csinálok, ez pedig a játék. Azt is fontosnak tartom, hogy egy kapus készüljön az ellenfelekből.
– Új hely, új bajnokság, új csapa. Gondolkodik kapusedzőként pontokban, helyezésben?
– Egyáltalán nem. Az én munkámban nagyon is elég, ha a kapusaim negyven-ötven százalékban teljesítenek. Vagy annyit tegyenek meg a csapatért, ami szükséges a győzelemhez. Egyelőre komolyan dolgozunk és gyakorolunk. De edzésekből nem lehet sok következtetést levonni. Kell néhány mérkőzés ahhoz, hogy lássam a kedvező és javítani való momentumokat. Mindenesetre nagy bennem a szakmai kíváncsiság és a várakozás.
