Néhány hét alatt kiderült, hogy a Kohász egyre egységesebb

Kedvcsináló, jókedvre derítő sokunk számára, egy mókás állatfigurába beöltözött fiatal, aki a mérkőzés előtt lepacsizik a játékosokkal, a nézőkkel.

Sportegyesületeknél, csapatoknál szerte a világon gyakori, még a klub emblémájába is betenni egy helyileg népszerű, kedvelt, jellegzetes állatképet. Jelentem, hogy az Acélbikák után újabb állatocska került be a dunaújvárosi csapatsportba, a női kézilabdába. Egy bűbájos cirmos ballagott be a Vác elleni mérkőzés előtt a sportcsarnokba, és integetett a nagyérdeműnek. Még a Kékes-Kékes bírótestvérek is mosolyra fakadtak.

Szemenyei István, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia ügyvezető igazgatója megint meglepett bennünket. De a Mijáu belépője azonnal hozta magával a nem kevés gondot is. Megszületett a jószág, csakhát hogyan is becézgessük? Illene egy bűbájos névre elkeresztelni, de minél előbb. Olyanra, amelyből azonnal kitűnik, hogy ez a nagy bajuszú szőrmók bizony a Dunaújvárosi Kohász családjába tartozik.

Az ötlet: legyenek a szurkolók a keresztszülők (legalábbis egy). Utónevet keresünk!

És immár hat forduló után a 3.-4. helyen áll a Dunaújvárosi Kohász első osztályú női kézilabdacsapata. (A Siófok eredményétől függ majd a pontos sorrend.) A Kohász négy győzelme a következő volt: Budaörs, Mosonmagyaróvár, MTK, Vác ellen, egy értékes döntetlen a Fradival és egy bosszantó vereség Debrecenben. Nos, ez az eddigi mérleg. Joggal mondhatjuk: soha rosszabb bajnoki kezdést a hajdúsági betlizés ellenére.

Ennek a bajnokságnak az egyik legjobb játékát mutatta be a Kohász az FTC ellen – Vincze támad. Fotó: Ady Géza

Ha erről az első szakaszról próbálunk okosságokat elmondani, először is meg kell állapítani, hogy a csapat jól tervezett, jól végrehajtott alapozáson esett át. Másodszor már az is megállapítható, hogy a leigazoltakkal (öten vannak) együtt kezd kialakulni az egységes csapatjáték. Ez pedig a szakvezető Mátéfi Eszternek és segítőjének, György Lászlónak az érdeme. Olyanokat sikerült posztra leigazolni, akik máris bizonyították képességeiket. És ami nem mindegy: motiváltan, örömmel, nagy kedvvel és bizonyítási vággyal érkeztek Dunaújvárosba. Kiemelkedő nagy „fogásnak" a válogatott Kovács Anna és a kapus Oguntoye Viktória megszerzése számított. De igen jó benyomást keltett eddig az irányító Szalai Babett is. Hajtai Vanessza vakbélműtéte miatt még kevésbé tudta magára felhívni a figyelmet. Kívülről nézve is örvendetes az ő gyors beilleszkedésüket tapasztalni. Ezt nyilván az is segítette, hogy olyanok maradtak a Kohásznál, akik Ferling Bernadett távozása után főszereplői a Kohász játékának. Vagyis: szerencsére megmaradt a csapat gerince. Triscsuk Krisztina, Bulath Anita, Vincze Melinda mellé állni a hatos vonalánál, és lepacsizni velük megnyugtató, biztonságot adó érzést jelent. Hozzájuk érdemes igazodni. Ami még a jövő kérdése: mikor, milyen tempóban és kiket lehet majd fokozatosan beépíteni a játékba a fiatalok közül. Nekik az lenne az elsődleges feladatuk, hogy ha rövid időre is, de lehetőséget adjanak a standard játékosoknak a pihenésre mérkőzés közben. Azt várnánk most a fiataloktól, hogy beállásuk után ne romoljon a csapat helyzete az ellenféllel szemben. Mert becserélésükkel nem tőlük várja az edző a gólkülönbség növelését, ám a szinten tartást igen. De hát tudjuk: eredménykényszer is létezik egy szoros mérkőzésen, ahol a nagyobb játéktudásra van szükség. Klujber Katrin, Ferenczy Fruzsina, Nick Viktória már a Vác ellen kapott rövid lehetőséget a játékra. Persze először is a juniorok csapatában kell(ene) sokat letenni az asztalra. Innen vezet az út felfelé. Jó ha ezt tudják fiataljaink!

Remélem, a laikus szurkoló véleményét is tartalmazó összefoglalóm nem foglalkozott a csapat játékával. Edzői feladat, hogy milyen védekezéssel (nyitottal, fallal), milyen támadással nyer a Kohász. Mert a nézőt a labdabiztos, látványos játék és az ellenfél hálójában többször is megpihenő labda érdekli.