Puskás Ferenc még ma is legenda

Amikor idén is Dunaföldváron a legnagyobb magyar sportolóra emlékeztek, érezni lehetett az évtizedekkel is dacoló hatást.

Puskás Öcsi bácsi már azt mondaná: Srácok, menjetek focizni! - kezdte beszédét Szöllősi György, a Puskás Intézet igazgatója a 2016-os dunaföldvári megemlékezésen, amelyet Puskás Ferenc Béke téri emléktáblájánál tartottak. A világhírű futballista emléke előtt tisztelegtek, de legendás alakját történetekkel is megidézték.

A földváriak számára életre szóló élmény volt, amikor Puskás lehozta játszani a Honvéd csapatát Fotó: Getty Images

Dunaföldváron a városközpontban, a Béke tér sarkán ugyanis van egy ház, ahol Puskás Ferenc Spanyolországból hazatérte után, 1983-ban egy ideig lakott. Miközben Pálffy Anna előadásában elhangzott Reményik Sándor Eridj, ha tudsz című megrázó verse, majd Gauzer Szandra szép hangján felcsendült a Hazám, hazám, édes hazám című dal, azon gondolkodtam, hogy fogadná Öcsi bácsi mindezt. Hiszen gyakran üldögélt itt, az egykori Édesség presszó teraszán, s most valahol egy égi kiskocsma asztalától, vagy a fenti pálya széléről figyel minket. Mert bár mindenhol szerették, körülrajongták, bizony megszenvedte, hogy nem jöhetett haza. Hiszen aki Kispest Honvéd játékosként hagyta el illegálisan az országot, arra itthon halálbüntetés várt.

- Ma abszurdnak tűnik, hogy Magyarország leghíresebb szülötte után nyomoztak - jegyezte meg Szöllősi György, akiről azt is megtudtuk, hogy édesapjának a kecskeméti piaristáknál dunaföldvári iskolatársa volt, aki nem mellékesen Puskás-rokon, a helyiek által jól ismert és szeretett földvári Papp László. A Puskás-életrajz és a hagyaték kutatója később egy másik földvári származású rokon, Virág Erzsébet családjának társaságába kerülve - jutott Erzsébet asszony közelébe, aki aztán fiaként megszerette.

Szászváry Lajos (b) és Puskás Ferenc a kis Dunán, Öcsi bácsi a kapitális harcsa tiszteletére érkezett Fotó: amatőr felvétel

- Ez olyan, mint a népmese. Mindenkinek vannak történetei Puskás Öcsi bácsiról, ezeket nemzedékek mesélik egymásnak, az apáink nekünk, mi a fiainknak, unokáinknak, és biztos vagyok abban, hogy még ők is mesélnek majd róla régi és új sztorikat, tovább és tovább generációkon át - idézi a Puskás című könyvben Nyilasi Tibor szavait Szöllősi György.

A könyvet és régi fényképeket, újságkivágásokat szorongatva egy idős földvári úr, a nemrégiben elhunyt Szászváry Lajos bácsi arról mesélt, hogy 1953-ban a Dinamó elleni 2-0-ás győzelem után a Sportszállóban rendezett fogadáson ment oda hozzá. A földváriság azonnal közel hozta őket. Mesélt arról a három évtizeddel későbbi eseményről, amikor Kertész István 182 centiméteres óriáshalának tiszteletére , a csaknem kétszáz ember nagy meglepetésére megérkezett a földváriak horgásztanyájára Puskás Öcsi.

Földvár volt a hívó szó Erzsébet asszony, a földváriak Bözsikéjének gondolataiban azokban a nehéz napokban is, amikor többszöri próbálkozás után újra a határ felé vitte a vonaton a négyéves Anikót. Azt mondta a kissé türelmetlen kislánynak, hogy Dunaföldvárra mennek. Mert ez a hely a szerető nagymama házában eltöltött napokat jelentette, s ez enyhítette az utazás gyötrelmeit. Lakásukban kedves emlékként őrizte Oszoli Piroska, a helyi festőművész-pedagógus Mélyút című festményét, amelyen a nagymama házkapuját ismerte fel.

Dunaföldváriakkal együtt emlékezett Erzsébet asszony unokatestvére, dr. Korompay Andrásné Virág Erzsébet, aki a földvári élményeken kívül a már beteg Puskás utolsó éveinek humoros jeleneteit is felvillantotta.

Korábban már írtunk róla, hogy Puskás Ferencet szoros rokoni és baráti szálak fűzték Dunaföldvárhoz. Házassága révén már az ötvenes években többször megfordult a városban, közvetlen, vidám természete, nyíltsága következtében igazi baráti társasága alakult ki. Mint később bárhol a világban, ahol megfordult. Számára a vidék Magyarországából a legszebb, legvarázslatosabb hely Dunaföldvár volt. Jó hangulatú, kisfröccsös beszélgetések emlékét őrizte. Ha a településen járt, kiment a meccsekre, edzésekre. Mert ahol pattogott a labda, ott volt a helye. Jól érezte magát. Az idősebb földváriak számára életük meghatározó élménye volt, amikor a Puskás Öcsi lehozta a Budapesti Honvéd csapatát egy mérkőzésre a földvári focistákkal. Így az egykori Duna-parti futballpályán Puskás mellett többek között Kocsis, Hidegkúti, Bozsik vezette a labdát. Mintha ma Messi vagy Ronaldo játszana itt - magyarázta a Holler U.N.F.C ifjú játékosainak Szabados Sámuel gimnáziumi tanár, a rendezvény fő szervezője, a Dunaföldvár Tv sportriportere. Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere azt emelte ki, hogy Öcsi bácsit bárhová vetette a sors, mindig magyar maradt, mindig a magyar futballt képviselte a világban. Eredmény és Puskásékhoz hasonló csapat akkor születik, ha a közösségre épül, ha a játékosok egymásra figyelnek, kitartanak, s mindent megtesznek.

A rokon megjegyezte, a Budapesten a Logodi utcai házon nincs még Puskás-emléktábla. Az összejövetelen kézről-kézre járt a Puskás életéről, pályájáról szóló képes kötet. Régi fényképeket nézegettek, emlékeket idéztek. Hol családi-rokoni körben látjuk Puskás jellegzetes alakját, aztán a földvári Farkas Istvánék teraszán, máskor meg a Kis-Duna fái alatt. Sorjáztak a történetek is, amiket az idősektől hallottak. Minden megjegyzésből a szeretet, elismerés, tisztelet fejeződik ki a leghíresebb magyar iránt.