Nem csak az úszás, a magyar sport sem kapott ilyen támogatást

- Ön állatorvosként is tovább dolgozik, miként tudja a két, egyenként is teljes embert kívánó feladatot összeegyeztetni?

- Nem egyszerű, például a dunaújvárosi Arany Üstre éjszakás műszak után jöttem a kórházból... Ami a kapitányi tisztséget illeti, volt bennem egy kis félsz, meg ódzkodás mielőtt elvállaltam, de szeretem csinálni, igaz, sok kompromisszumot kell kötni, aminek a vesztese a család, hiszen tőlük veszem el az amúgy sem sok szabadidőt. Van tehát munka bőven a sportágban is, de a gyerekeknek a tekintete, a hozzáállása, a lelkesedése nagyon komoly doppingszer számunkra. Egyébként manapság már olyan lehetőségei vannak a fiataloknak, amilyenekről mi álmodni sem mertünk.

- Gondolom nem olyan egyszerű a kiválasztás, ki is kerüljön be a Jövő Bajnokai programba, amelynek egyik régióközpontja Dunaújváros.

- Vita mindig van. A Jövő Bajnokai program nyolc régiójában van kétszáznegyven gyerek, de például volt egy oroszországi edzőtábor, ahová viszont csak húsz mehetett. Ilyenkor az ember nem tud igazságot tenni, hanem próbál valamiféle szempontot találni, azaz minden régióból és minden korosztályból menjen valaki. Persze erre egyből jönnek a szülői vélemények, hogy az én gyerekem jobb amannál, miért nem ő megy? Azért, mert ő egy másik régióban van és mások a szempontok. Ez az, amit egy szülő természetesen soha az életben nem fog megérteni, vagy ha igen, akkor sem tud azonosulni vele. Ebből a szempontból teljesen nyugodt vagyok, mert én és a munkatársaim a legjobb jóindulattal és mindenre odafigyelve állítunk ki egy-egy csapatot, persze biztos lehet hibát találni benne és más másokat válogatna be. Egyébként a szülők nagyon-nagyon sokat tesznek a fiatalokért, nem véletlenül mondom, hogy ők a gyerek első számú szponzorai, hihetetlenül nagy szerepük van abban, hogy nap mint nap elviszik a csemetét úszni. Régiónként harminc fős csoportokkal dolgozunk, ebből általában egy-három gyerek kerül be a válogatottakba. Ez nem rossz arány, mert nem állunk olyan jól, hogy harmincból harminc legyen, mondjuk amit az Egyesül Államokban sem tudnak megcsinálni, mert lehetetlen. Meg pont ez a válogatás lényege, de elsősorban az életre készülnek a program résztvevői, azt szeretnénk, hogy egészséges, vidám emberek legyenek. Nagyon sok versenyző van az országban, de a tehetségek javarésze nem kamatoztatja ezt, aminek nagyon sok oka van. Egyrészt a körülmények, másrészt az iskola, mert mondjuk három hétre nem marad ki edzőtábor miatt, miközben ott is követelnek. Azt sem szabad elhallgatni, annak ellenére, hogy ragyogó edzőink vannak, akik nagyon sokat bizonyítottak, de egy tréneri pályafutás során mire beérik az ember, bizony elég sok hibát is vét. Annak idején megkérdeztem a legendás Széchy Tamást, hogy Tamás bácsi, ott tempózik Darnyi és Szabó, akik nem tehetségesebbek nálam, nem is úsznak többet, akkor miért ennyivel jobbak? Erre azt felelte: mert én ennyivel többet tudok! De nem azért indult a Jövő Bajnokai, hogy a tehetségnek kikiáltott gyerekek mindent az égadta világon alárendeljenek az úszásnak. Nem az a cél, hogy kisgyerekeket egész komoly terhelés alá helyezzünk, mert az visszájára is elsülhet.

- A rendszerbe menet közben ki- és be is lehet kerülni?

- Nem olyan régi a kezdeményezés, nincsenek előttünk példák, hogy miként kell csinálni, változik és változott a rendszer. Vannak a régióvezetők, akik jelzik, ha valaki robbant és akkorát javul, hogy feltétlen be kell kerüljön. Természetesen vannak lemorzsolódások, vagy olyan, hogy valaki nem jön el egy-egy versenyre. Ebből volt is vita, tavasszal jelezték páran, hogy más viadalon szeretnének indulni. Ezt a jelenséget nagyon szigorúan és keményen meg kellett fogni, így tisztáztuk: aki máshol szerepel, az kizárja magát ebből a programból. Az sem működik, hogy valaki jár egy iskolába, de a foglalkozásain nem vesz részt, mert egy másik iskolában éppen kedvezőbb körülmények vannak. Ez így nem megy, nem kötelező benne résztvenni. Mi például december 24-én még úsztunk és január 2-án már kezdtük. Az úszóknak kell egy ritmus, egy rendszer, mikor tanulja meg, ha nem ebben a korban, s kiemelten fontos a szülők konstruktív bevonása. A szeptemberi dunaújvárosi felmérő idején pont lett volna pár nap pihenőm a családdal, de otthagytam őket, mert ha elvárrom a gyerekektől, hogy itt legyenek, akkor nekem is kutya kötelességem ugyanez. Ez természetes dolog.

- A program a 2021-es vb-re lett volna kifuttatva, de előbb, már 2017-ben mi rendezzük a vizes világbajnokságot. Ott lehet valaki ezen fiatalok közül?

- Ahhoz akkora kiugró eredményre lenne szükség valakitől, hogy ország és világ ünnepelné. Viszont nagyon örülök a korábbi rendezésnek, aminek az az oka, hogy azon nagyjaink, akik évek óta szállítják az érmeket a világversenyekről, most itthon is megmutathatják magukat, erre 21-ben, bárcsak úsznának még, nem látok sok realitást. A másik, hogy ilyen kormányzati háttérrel, amivel most rendelkezik a magyar sport, nem csak az úszás, korábban nem volt példa. A sportnál, mindegy, milyen szintről beszélünk, nincs jobb egészségmegőrzés. Egy sikeres világesemény után megjelenik kétezer gyerek az uszodákban. Sokan bírálják a stadionok építését, de akár tetszik, akár nem, ma a foci mozgatja meg a legnagyobb tömegeket, amivel más nem tud versenyezni. Viszont nem szabad szembeállítani sem a sportágakat. A 2017-es vb-vel, amit kormányzati háttér nélkül sehol nem lehet megrendezni, mindenki nyerni fog. Hazánkat rajtunk kívül álló okok miatt az elmúlt évtizedekben lenyomták , az ilyen események segítenek abban, hogy az önbecsülésünket is visszaadja. Sok területen látom, olyan, mintha saját magunk ellen drukkolnánk, a sport az egyedüli, ahol még mindenki a magyar versenyzőnek drukkol. Nem ártana, ha öntudatára ébredne a nemzet, mert akkor nagyon komoly dolgokat tudna véghezvinni!