Kovács Zsófia három fontos szurkolója: Luki bá, Misó bácsi és Noémi

Úgy történt ugyanis, hogy a békéscsabai Böczögő Dorina, a szintén csabai Makra Noémi és a dunaújvárosi Kovács Zsófia között megkezdődött egy versengés. Ki képviseli egyedül a magyar női tornát a riói olimpián? Merthogy a megelőző bajnokságon csak egy helyet harcolt ki magának a magyar csapat. Először Böczögő esett ki a vetélkedésből, mert csak két tornász mehetett az olimpiai tesztversenyre. Unyatinszki Mihály tanítványa, Makra Noémi és a két dunaújvárosi fiatal edző, Trenka János és Joó Gabriella neveltje, Zsófia. Az Unyatinszki házaspár már büszkélkedhetett egy olimpiai bajnokkal, Ónodi Henriettával. Ez a tény már komoly érv lehetett volna a kiválasztásnál Noémi javára. De a párviadal másképp alakult. A tizenhat éves Kovács Zsófia már a tavalyi Európai Ifjúsági Olimpián is nagyszerűen teljesített, berobbant a sportág elitjébe. Az idén pedig minden versenyén remekelt. Linzben legyőzte az svájci Európa-bajnokot, Dohában fantasztikusan tornázott, és következett a versengés fontos helyszíne, Rió, ahol mindkét magyar lány megszerezte a kvalifikációt. Ekkor a szövetségi kapitány, Draskóczi Imre bejelentette: az indul, aki pontszerző lesz az Európa-bajnokságon. (Ebben a szakaszban Makra már küszködött a makacs térdsérüléssel.) Zsófia kiválóan tornázott Svájcban. Pontszerző lett: ötödik felemás korláton, hetedik ugrásban. Megszületett a döntés, Zsófi kapja meg a Rióba szóló repülőjegyet. S ha már operettel kezdtem: a Dunaferr tornásza, Kovács Zsófia már nem szubrett a magyar női tornában, hanem primadonna! Ez tehát az elnagyolt történeti visszatekintés, de nem is ez a lényege írásomnak. Zsófia kegyetlenül keményen dolgozik, gyakorol reggel nyolctól délután négyig a dunaújvárosi sportcsarnokban. Szerdán meglátogattam őt, mert jövő héttől kezdődik egy szigorú hírzárlat azért, hogy a firkászok, a mikrofonszorongatók ne zaklassák a készülő olimpikonokat. Megértettem.

Belépve a csarnokba, amely a töpörtyűktől a legidősebbekig tele volt. Fegyelmezetten csendben tette mindenki a dolgát. Az azonnali látvány alaposan meglepett. A legkisebbek mozgását aktívan rendezgette Luki bácsi, Lukács József, a magyar tornasport nagy öregje, aki ismét eljött a dunaferresekhez egy hétre oktatni. A másik sarokban - újabb döbbenetes észrevétel - a másik békéscsabai mesteredző, Unyatinszki Mihály figyelte tanítványa, Makra Noémi ugrásait. Rögtön magyarázatot kerestem a látottakra Misó bácsitól.

Kovács Zsófia a gerendán pihenő pozícióban. De a felvételen a legfontosabb a szép olimpiai tornadressz megmutatása. Alul: Makra Noémi gyakorol a dunaújvárosi csarnokban

- A békéscsabai csarnokot most festik, és bár máshová is mehettünk volna dolgozni, de idejöttünk Dunaújvárosba. Az járt az eszemben, hogy Noémi és Zsófia dolgozzanak együtt, egy helyen. Ez inspirálhatja őket. Másrészt én magam is tudok segíteni Trenka Jánoséknak Zsófia felkészítésében, persze akkor, ha igényt tartanak rá - magyarázta Unyatinszki Mihály. És itt most kell egy kis pauzát tartani. Tehát ismétlem: a vetélytárs mesteredzője segíteni akar, nem tolakodóan, de tiszta szívből. Megkérhetném a tisztelt olvasót, keressenek már erre az egészen megható, önzetlen magatartásra másik példát valamelyik sportágból? Nehéz feladat lenne.

Látva zavarodottságomat, így folytatta a mester:

- Ez nálunk vagy nálam egészen normális dolog. Valóban sok sportágban kegyetlen harc zajlik egymás ellen. A tornászoknál egészséges, harmonikus az együttélés. Noémi és Zsófia között a sors eldöntötte, hogy ki utazik majd Rióba. Mi most szívesen jöttünk ide. Ezé a két lányé a jövő - egészítette ki mondanivalóját.

A másik fél, a hazaiak edzője, Trenka János csak megerősítette az elhangzottakat.

- Természetesen megbeszéljük Misó bácsival a tapasztalatokat. Ő több mint harminc év tudásával rendelkezik, és nagyszerű pedagógiai érzékkel tudja tanítványait irányítani.

Makra Noémi megjegyzése is tapsot érdemel. - Nagyon örültem, hogy eljöttünk Zsófihoz. Jó barátok lettünk. Nem ellenfelek, ellenségek, hanem vetélytársak voltunk a közelmúltban. Ő utazhat a játékokra, és én megígérhetem, nagyon fogok neki szurkolni - mondta a csabai kislány.

Természetesen Kovács Zsófia is szépen nyilatkozott a barátjáról.

- Szeretek vele edzeni. Noémi nagyon jó ember. Jól érzem magam vele. Együtt vagyunk most egy helyen.

Hát tényleg, akár egy operettben, ahol valamennyi szereplő tele van örömmel, boldogsággal. S a finálé pedig nagy ovációra ingerli a jelenlévőket. Apró öt-hat éves tornászlányok állnak egy sorban mozdulatlanul, tátott szájjal. Tágra nyitott szemekkel figyelik Kovács Zsófia gyakorlatát a gerendán. Leugrás és az apró statiszták között kitör a vastaps. A szakmában ezt a bemutatót edzésversenynek hívják. És vége, ha úgy tetszik, stílszerűen a függöny legördült a tornacsarnokban.