Sport

2014.06.13. 09:59

Vendégünk Kercsó Árpád jégkorong mesteredző

Huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor idekerültem Dunaújvárosba, magával ragadott ez a város sokszínűségével, élénk sportéletével.

Nem volt időm unatkozni, mert folytak az általános iskolák negyedik osztályos tanulóinak sportág alkalmassági felmérői, s egyből belevetettem magam a válogatásokba, délelőttönként az iskolákban, délutánonként a radari atlétika csarnokban. A feladatra koncentráltam, közben egyre több barátra leltem, sokakat megismertem, persze jó viszonyt alakítottam ki a sportegyesület munkatársaival. Mondhatom, rövid idő alatt befogadtak.

Mindjárt az elején feltűnt, mennyire fontos az itt élők számára a sport, ami a város építésének kezdetétől kiemelt figyelmet kapott. Az ifjúság sportéletre nevelése az elsődleges célok között szerepelt, s nem csupán a szavak, hanem a tettek szintjén is. Amint időm engedte, én sem mulasztottam el futball és kézilabda mérkőzésekre járni, és a többi sportág eseményeit követni.

Azt azért megjegyzem, hogy a jégkorong sport térhódítását már vegyes érzelmekkel fogadták, voltak támogatói és ellenzői egyaránt. Ez utóbbiak bizonyára attól tartottak, hogy pénzeket és energiákat von el a többitől a hazai viszonylatban akkoriban még gyermekcipőben járó sportág. Mi bizonyítottunk, s az első eredmények és a sok gyerek érdeklődése meggyőzte a kétkedőket. Határtalan boldogsággal töltött el, amikor a gyerekek a serdülő bajnokságot már hét-nyolcszáz néző előtt játszhatták.

Elindultunk a felnőtt bajnokságban, és már az első évben harmadik helyen végeztünk, hazai pályán rendszeresen megvertük a Ferencváros, az Újpest és a Volán csapatát. Minderre a koronát az 1996-os esztendőben tettük föl, amikor a Budapest Sportcsarnokban tízezer néző előtt a döntőben kétszer is legyőztük a Ferencvárost. Ezzel megszereztük Dunaújváros első csapatbajnoki aranyérmét, amire leírhatatlanul büszke volt mindenki. A város sporttörténetének dicsőséges napja 1996. március 10.

Milyen különös az élet, pályám kezdetén álmodni sem mertem, hogy vezetésemmel egyszer a magyar jégkorong válogatott Bukarestben 8:1-re veri ifjúsági világbajnokságon a románokat, felnőtt világbajnokságon pedig a Budapest Sportcsarnokban szintén a román válogatottat. Lám, mire képes a sport: nem csupán Magyarország számára szereztünk dicsőséget, hanem a román jégkorong sportvezetői is fejet hajtottak a munkám előtt. Ma már tudom, hogy Dunaújvárosban három évtizeddel ezelőtt helyes döntést hoztak, amikor engedték az akkor megkezdett munkát végigcsinálni.

Időszerűnek vélem a várostörténet meghatározó részét képező sportélet krónikájának kötetbe foglalását, amelyben helyet kapna a futball, a női- és férfi kézilabda, a röplabda, a vízilabda, a jégkorong, az úszás, a búvár-úszás, a kajak-kenu, a birkózás, az atlétika és nem sorolom, mert soha sem érek a végére, egyszóval Dunaújváros sporttörténetének feldolgozása nem vár további halasztást. Szíves örömest veszek részt ebben a – kétség nem fér hozzá – nagy horderejű munkában!

Kercsó Árpád
jégkorong mesteredző

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!