Szabó Áront elvarázsolta a dzsúdó, minden áldozatra hajlandó érte

A bicskei Szent László Katolikus Általános Iskola 6. osztályába jár Szabó Áron, Alcsútdobozon lakik, naponta többször utazik. Az iskolába is, s a napi edzésekre Tatabányára, az Ippon Judo SE tagjaként. Mesteredzője a hét danos Csernoviczki Csaba, akinek Éva lánya – első magyar nőként - a 2012-es olimpián bronzérmet szerzett. Az olimpia Áron életében is korszakos volt, akkor szeretett bele a sportágba, amely azóta sem ereszti. Nem mintha Áron szabadulna tőle, pedig sok áldozatot és önfegyelmet kíván ilyen szinten versenyezni már ennyi idősen is. Az European Young Olimpic Federation (EYOF) magyar válogatott kerettagja a serdülő korosztályban, sokat versenyez.

- Édesapám, Szabó Dániel senior újrakezdő dzsúdós, de igazán a londoni olimpia tett rám nagy hatást – mondja az ifjú sportoló. Nemrégiben érkezett haza a szlovéniai edzőtáborból, s a Baján tartott Nemzetközi Judo Versenyen bronzérmes lett. Pihenés gyakorlatilag nincsen, szerencsére az iskolája támogatja, megállapodtak a tantárgyi beszámolók és a tanórai részvételek rendjében. Lógás nincs, a szociológus végzettségű szülők a tanulást is megkövetelik sikeres gyermeküktől, de nem kell erősködniük. Áron mindemellett hat éve zongorázik, a bicskei Prelúdium zeneiskolába jár, fejben komponál, amit édesapja újabban papírra is kottáz.

- Korábban kempóztam, fociztam, de a cselgáncs (vagy dzsúdó) azonnal elhódított. Nincs ütés és rúgás, szemtől szemben állok az ellenfelemmel, a technika, a fittség, az ész kombinációja ez a sport – fogalmaz határozottan. 1880-tól létezik e sportág Japánban, aminek szabályait Jigoro Kano dolgozta ki éppen a fiataloknak, onnan terjedt el világszerte.

- A hétköznapi életben is hasznos, ami ebből megtanulható – hangsúlyozza, s valóban, elképesztő időbeosztással, fegyelmezett étkezéssel, alvási ritmussal, s a mindennapi edzéssel hozza a teljesítményt. Kilencévesen kezdte el a sportágat, viharos gyorsasággal teljesítette az alapokat, negyedik éve versenyez.

A szülők, Szabó Dániel és Bordás Emese három gyermeket nevelnek, Áron a legkisebb, Bálint tizennyolc, Flóra tizennégy esztendősek. Mindenki gyerek utazik, tanul, különórákra jár, a zenei hagyományok különösen erősek a családban. Az édesapa tubázik, zenekarban játszik, a vidékfejlesztő szakember édesanya hosszú éveken át táncolt az Alba Regia Néptáncegyüttesben. Vidéken akartak élni, Alcsútdobozon építkeztek, innen indulnak reggelente a dolguk után. Áron az alig létező szabadidejében fut, mert szükséges az erőnlét, de nem lehet súlyzókkal, s hasonló eszközökkel erősíteni. A dzsúdóban a hajlékonyság és a könnyedség a gyorsasággal együtt elvárás. Áron dolgozik keményen, így köszöni meg szülei odaadását, s a hat övfokozat megszerzésén halad előre. Jelenleg hármas kyu, zöldöves. Álma persze az olimpia, de ezt halkan mondja. Mindennek eljön az ideje.