Takács Krisztián negyedik olimpiáján szerepelt, az ötödik sincs kizárva

Athén, Peking, London után negyedik olimpiáján vehetett részt Rióban a 30 éves úszó, Takács Krisztián, aki ezzel megelőzte a dunaújvárosi örökrangsorban a három ötkarikás játékokon szereplő Supola Zoltán tornászt. Krisztián Brazíliában a 4x100 méteres vegyesváltó tagjaként új országos csúcsot úszva a 12. lett - később a csapatot kizárták -, míg 50 méter gyorson a 17. helyen zárt. Ezek a számszerű tények, amelyek mögött négy év kemény munkája áll. A szereplésről, illetve riói élményeiről, a körülményekről Takács Krisztián mesélt lapunknak.

A dunaújvárosi Takács Krisztián minimális különbséggel maradt le a középdöntőről, pedig úgy érezte, jó pályát úszott
MTI Fotó: Illyés Tibor

- Természetesen a döntőbe jutás volt a célom az egyéni számomban, de az 50 gyors után egy hétig értetlenül álltam a történtek előtt, annyira nem számolhattuk el magunkat, mint amilyen időt, 22.12 másodpercet az előfutamban elértem - kezdte.

- Folyamatosan keresgéltem a hibát, mit ronthattam el, holott úgy szálltam ki a medencéből, szerintem tökéletes pályát mentem. Csakúgy, mint az Európa-bajnokságon, sikerült egy levegővel végigmenni, és állapotra is nagyon jól éreztem magam, úsztam elégszer 50 gyorsot életem során, hogy tudjak viszonyítani. Amikor hátranéztem az órára, az a 22.12 szíven ütött, főleg, hogy két századon múlt a szétúszás a középdöntőhöz, ami minimális elvárásom volt. Az Eb-időmmel a fináléban hetedik lettem volna... Bár tudjuk, 50 gyorson simán kieshet egy olimpiai bajnok is. Magamhoz képest nagyon megviselt a dolog, a sok befektetett munka ellenére egy tizenhetedik helyet tudtam felmutatni. Főleg, hogy az úszókkal szemben sem volt legjobb a közhangulat idehaza, kaptunk hideget és meleget, jöttek a te csak súlynak vagy ott kezdetű kommentek... Tudni kell, előtte a váltóval országos csúcsot úsztunk, de később kizártak minket. Ennek a lehetőségnek örültem, hiszen hat napig nem csak ücsörögtem, míg sorra kerülök, hanem mehettem egy éles pályát. Ami remek lett, ebből látszott jó formában vagyok, egyéni rekordot értem el, ezért is vártam bizakodva az ötvenet. A szabály úgy szólt: ha a tartalék emberek nem szerepelnek, akkor a döntőből kizárják a csapatot. De pár tizeddel lemaradtunk, így ez okafogyottá vált. A magyar szövetség óvott, a FINA elismerte igazunk van, köszönik, pontosítják a szabályt, de az óvást elvetik, mert érdemben nem változtat a döntő sorrendjén. Így az országos csúcsot sem hitelesítették.

- Az 50 gyors után nagyon elkeseredetten nyilatkozott.

- Nem a legjobb dolog, hogy a vízből kiszállva egyből mondani kell valamit. Amikor tudatosult bennem, hogy két századon múlt, ami szinte nem is mérhető távolság, akkor bevillant, mennyi mindent tettem azért, hogy jobb legyek. Családot, barátnőt magam mögött hagyva Győrben készültem. Nem mintha el kellene bujdokolnom egy ilyen eredmény miatt. Az is benne volt elkeseredésemben, hogy a doppinggal bukott orosz úszókat visszaengedték, az előttem zárt Morozovot is.

Takács Krisztián nevetve mondta, eddig négy karikája már megvan  a kezére tetovált jelképből
Fotó: Zedrovits Enikő

- A napokban híre ment: a versenymedencével sem volt minden rendben.

- Kiderült, a vízforgatást nem úgy oldották meg, ahogyan kellett volna. Az 1-4. pályán indulókat - én a kettesen mentem -, hátrányosan, az 5-8-on rajtolókat pedig előnyösen érintett az áramlás. Meg is lehet az elveszett két századmásodperc. S ekkor eszembe jutott az erdélyi Trandafir Norberttel folytatott beszélgetés, aki tizenhatodikként jutott tovább a nyolcas pályáról és korábban Dunaújvárosban együtt edzettünk, hogy ő már abbahagyta az úszást és fél évvel az olimpia előtt kezdte újra. Nem is értette, hogy ment neki ilyen jól, én meg csodálkozva álltam, mert megvert. Bosszant ez a fejlemény, 21-es időre számítottam, lehet ez reális is volt, csak ellenáram nélkül.

- Milyen volt a hangulat az úszók csapatán belül?

- Hosszú Katinka aranyérmeit, több győzelmét élőben láttam, Kenderesi Tamás bravúrja, illetve Cseh László arannyal felérő ezüstje ellenére kicsit mélabús, mert senkinek nem sikerült jól úsznia, de ez az összes európai versenyzőre igaz. Az időeltolódás sem kedvezett.

- Már három olimpián járt, így volt összehasonlítási alapja a körülményeket illetően.

- Szerencsére a fertőzések, amivel szintén riogattak, elkerültek. Az étel elfogadható volt, de két hét után eléggé unalmassá vált. A logisztika szörnyű volt, ha látták, hogy három busznyi sportoló várt, akkor is csak egyet indítottak. London és Peking eléggé magasra helyezte a lécet, Rióról már előtte is tudtuk, vannak problémák, amivel a helyszínen is szembesültünk. Egyes szobák félig csempézve, a fürdőben még bent állt a festőlétra. Ehhez képest a mi házunk elég befejezettnek tűnt, de Európában ilyen munkákat biztos nem vesznek át: a liftnél hiányoztak a lámpák, volt, ahol csak a drót lógott ki. Látszott, a késztől nagyon messze van. A biztonság is katasztrofális volt, akkreditáció nélkül járkáltak bent emberek, akikről azt sem tudtuk kicsodák. Ha azt akartuk, ne tűnjenek el dolgok a szállásról, akkor zárható fiókba kellett betuszkolni. Tőlem ruhákat és egy telefontöltőt vittek el. A magyar csapatból többeknek az ajándékba kapott telefonját lovasították meg, a dobozt meg törölközővel tömték ki. De akadtak kacifántosabb történetek is, a hollandok szintjén tűzriadót rendeltek el, amíg ők az udvaron vártak, addig kirámolták a szobáikat... A városnézést sem nagyon erőltettük, a verseny után egyszer jártunk kint egy úszóknak szervezett bulin. Amikor vissza akartunk jönni a társammal az olimpiai faluba, gépfegyverét ránk fogva nem akart beengedni a katona. Csak száz dollárért! A másik meg százötvenért! Végül az ötödik helyen sikerrel jártunk. Akadt korrupció bőségesen... Egy szó mint száz, turistaként sem vágyok vissza Rióba.

- Az adatok szerint ön lett Dunaújváros egyetlen négyszeres olimpikonja. Hogy érzi, lesz ötödik is?

- Nem mondja! Ezt nem tartottam számon, de nagyon büszke vagyok rá. Nekem ez a település az otthonom, minden szabadidőmet itt töltöm. Örömmel mondhatom, hogy a város vezetésével is kiváló a kapcsolat, ezúton is köszönöm a támogatást Cserna Gábor polgármesternek és az önkormányzatnak, illetve dr. Dorkota Lajosnak és Kovács Juditnak, illetve mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy egész évben sikeres lehessek. Tokió és 2020 most még messze van, de a jövő évi budapesti világbajnokságra már kvalifikáltam magam. Ez a biztos, a folytatást még meglátjuk, de most, hogy 34 évesen nyerték meg az 50 gyorsot, ennek fizikális akadálya nem lehet. A kérdés, hogy az úszás utáni életem egyengetését, a jövőm építését miként tudom összehangolni az edzésekkel. Célom és vágyam, hogy ennyi év munka után egy világversenyen érmet szerezzek. Erre kiváló lehetőség lesz a 2017-es hazai vb, ezt semmi pénzért nem hagynám ki. Ha leesik a kezem, visszarakom a helyére, és ott leszek! Mondjuk a karomra van tetoválva az olimpiai öt karika, ebből négyet már teljesítettem, így Tokióban lehetne teljes a kollekció.