Takács Krisztián továbbjutott az esti középdöntőbe a vizes világbajnokságon

Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen nagyon népes mezőnyből – összesen tizenhárom előfutamot rendeztek – lehetett bravúrral bekerülni a világ legjobb tizenhat sprintere közé. Annak ellenére, hogy délelőtt fél tíz volt, szinte már ekkor megtelt a Duna Aréna és fergeteges volt a hangulat. A szokásoknak megfelelően a legjobb úszók az utolsó futamokban kaptak helyet, Krisztián a tizenegyedikben, így az első etapban nem nagyon kellett izgulni az időeredmények miatt.  Rögtön az első futamban a Saint Vincent és a Grenadine-szigetekről érkezett Cruz Halbich kapott nagy ovációt, no nem teljesítményéért, hanem a rajtnál előbb bemozdulva a vízbe pottyant, ezzel számára véget is ért a szereplés. A magyar publikum viszont nagy tapssal nyújtott számára némi vigaszt, ha már a „világ végéről” ezért Budapestre utazott.

Majd jött a számunkra oly fontos futam, amelyben egy másik magyar, Lobanovszkij Maxim is rajtkőre állt. Krisztián az egyes pályán úszott, a nagy nevek pedig a belsőkön, Takács ötödikként csapott célba 22,18 másodperces idővel, Lobanovszkij 22,23-at ment. Első az amerikai Dressel lett 21,61-el. A hátralévő két futamban azután jöhetett az elképesztő izgulás, hogy Krisztián ideje elég lesz-e a tizenhatba jutáshoz. Az utolsó futam előtt összesítésben tizenegyedik volt, amikor a mezőny becsapott a célba, minden szem a kivetítőre meredt és végül megjelent: Takács Krisztián tizenhatodik idővel bejutott az esti középdöntőbe, miután két századdal megelőzte az őt követő orosz Sedovot! A másik magyar 18. lett.

A dunaújvárosi fiú miután nem kis izgalmak közepette megvárta a végeredményt, utána lapunk rendelkezésére állt. – Ezt el sem hiszem – kezdett bele határtalan boldogsággal. - Ez az év egy kicsit lassúcskára sikeredett idáig, hiszen 22,39 volt az idei legjobbam, s reggel abból nem egykönnyű javulni. Azonban a közönség révén ez sikerült, ők segítettek, szerintem nélkülük a futottak még kategóriában lettem volna, csak köszönni tudom mindenkinek. Elképesztő ez a hangulat Este szerintem ennél jobbat is tudok majd, hiszen már túl vagyok a nagy stresszen, hogy valahogy jussak be a tizenhatba, ami ha csücskösen is, de teljesítve. Először azt hittem, kevés lesz az időm, de a sorstól visszakaptam Magyarországon azt, amit oly sokszor elvett tőlem, innentől örömúszás vár rám, mindenféle teher nélkül, a folytatásban bármi lehet. A surranó pályán, azaz nyolcason befelé fogom venni azt az egy levegőt és így tudom kontrollálni az utolsó tizenöt métert, hogy hol vagyok. Nem lesz semmi tartalékolás, nyomom, ami a csövön kifér – tette hozzá felszabadultan.

Egyébként Krisztián futamának erősségét jelzi, ami neki is jó volt, hiszen húzták a többiek, hogy az innen továbbjutó Dressel összesítésben a második, Gkolomeev a harmadik, Mcevoy a hetedik, Wierling pedig a tizenegyedik lett.