Tehetségek: a mostani NB I-es játékosok örökébe léphetnek

Az ott tevékenykedők abban reménykedhetnek, hogy kellő szorgalommal egy idő után a mostani kiváló NBI-es játékosaink örökébe léphetnek. A klub évzáró ünnepségén két fiatal játékos részesült elismerésben.

Elsőként az U17-es futsalcsapatának tagját, a tizenöt éves mezőfalvi Németh Lászlót mutatjuk be. Az első szezonjában még viszonylag kevés játéklehetőséghez jutott, de már akkor is egy ígéretes tehetséget láttak benne, akinek imponáló a hozzáállása a játékhoz. Karácsonyra egy különdíjat kapott a teljesítményéért. Személyében egy megalkuvást nem tűrő, minden veszedelmesnek tűnő helyzetet is fölvállaló harcos fiatalembert ismertek meg az edzői, aki emellett, ahogy a mesterétől Facskó Józseftől megtudtuk nagyon jó gyerek! Ő az U17-esek csapatkapitánya. További értékeiről így nyilatkozott az edző:

- Németh László jól olvassa a játékot, életkorához képest éretten reagál az eseményekre, ezért egy kiválóan védekező játékos lett belőle. Ennek ellenére szerencsére már nagyon szép gólokat is lőtt az utóbbi időben. Fejlődnie a gyorsaságában és a robbanékonyság javításában, valamint a futsalbeli gondolkodásmódban szükséges, amihez természetesen sok edzésmunkára van szükség.

Németh László szerint még a kispadon ülve is sokat lehet tanulni

A nyilatkozáshoz még nem szokott fiatalember lényegre törően mutatta be önmagát: - A Rudas középiskola kilencedikes tanulója vagyok. Mezőfalván kezdtem el a futsalt, és az ottani kiemelkedő teljesítményem miatt kerültem az egyetem csapatához. Ez nagyon jó érzés, büszke vagyok rá. Köszönöm az edzőimnek, hogy ilyen jó játékost faragtak belőlem! Természetesen még sokat szeretnék fejlődni. Főleg a gyorsaságomban. Lábbal és fejben is. A jobb tempó az eredményes csapatjátékban is a javamra fog válni. Szeretném még jobban kiszolgálni a társaimat a mezőnyben, és a támadások végén is. Azt mondják, hogy szelíd és csöndes vagyok, de nem a pályán! Ott mindent megteszek a labda birtoklásáért. Inkább védekező játékos vagyok, ami nem valami látványos dolog, de örömmel csinálom. Szívesen lövök kapura, mert gólokat is szeretnék elérni. Amikor új szerelést kaptunk, olyat, mint az első csapat, az sokat jelentett nekünk, az utánpótláscsapat tagjainak, mert éreztük, hogy számítanak ránk. Olyan volt, mint egy karácsonyi ajándék, mert decemberben kaptuk. Amikor hívnak, szívesen elmegyek az első csapat mérkőzéseire a pályát törölgetni. Megtisztelő egy ilyen faladat is, mert ott vagyok, és szinte a kispadon ülve látom a felnőttjátékosokat a meccs közben. Sokkal többet lehet onnét tanulni, mint a lelátóról. Elleshetem a kispadon való viselkedést, a vagányságot, a csibészségeket, amiket távolról észre sem lehet venni.

Az U20-as együttes játékosa, Barta Roland berobbant a dunaújvárosi csapatba. A kiváló teljesítményt bemutató fiatalember hosszú nagypályás előképzés után egy éve gyakorolja ezt a labdarúgó-szakágat, de a tavalyi teljesítményéért máris egy különdíjat kapott karácsonyra.

A 19 éves Rolandról is kikértük az edzőjének, Facskó Józsefnek a véleményét is: Ő az U20-as csapatunkban kezdte meg az ismerkedését a futsallal a tavalyi évben. Az eltelt időszakban a többiekhez képest a legjelentősebb fejlődést mutatta be. A képességei alapján egy meghatározó NB I-es futsalossá válhat. Védekező típusú játékos, de az erényei miatt, amik a gyorsasága és az agresszivitása, több poszton is bevethető. Személyisége és a felkészültsége miatt alkalmas lehet akár egy vezéregyéniségként való helytállásra is. Adottságai miatt szerencsés lenne, ha minél előbb a futsal mellett döntene, mert itt a megfelelő, szorgalmas munkája mellett nagy sikerek várnak rá.

Barta Roland abbahagyta a sportot, de visszahúzta a szíve
Fotó: Balogh Tamás

Barta Rolandtól is egy különleges névjegykártyát kaptunk:

- A Dunaferr középiskola gépész szakos végzős tanulója vagyok. A focit kisgyerekként ismertem és szerettem meg. Most tizenkilenc évesen már tizenkét éves futballista karrier áll mögöttem. Sajnos ez idő alatt hullámvölgyek is voltak az életemben, amikor abbahagytam a focit, de mindig visszahúzott a szívem, és most is itt vagyok. Az első mesterem Sipos Ferenc volt, tőle tanultam meg az alapokat. Azután a DVSE-hez kerültem, ahol Szellák Sanyi bácsi vette át az irányításomat, és utána jött a Dunaújváros PASE. Tőlük eljöttem, és egy időre abbahagytam a sportot. Mivel még szerettem volna focizni, de nagypályán nem találtam lehetőséget, ezért került szóba a futsal. Ez is nagyon megtetszett. Számomra ez egy nagy kihívás, nehéz, de egy élvezetes dolog is . Ha választhatok, akkor inkább a szélső játékokat szeretem. A rohanást, a jó gólpasszokat. Mellette én magam is szívesen vállalkozok lövésekre. Hogy a nagypályához képest mi a különbség? Itt a kispályán érthető módon minden sokkal gyorsabb, a játékos reakcióidejének is így kell megváltoznia. Példaképem? Frank James Lampard (mások mellett a Chelsea, a New York City és az angol válogatott középpályása.) Szeretem a kirándulásokat, szívesen utazok Erdélybe is, mert az egy kedvenc vidékem. Nem vagyok egy igazi buliba járós, de néha elmegyek a haverokkal, és a minőségi koncerteket is szívesen meghallgatom.