Tizenhat évig dolgozott elnökként Pók Ferenc

Kapcsolata a kézilabdával gyerekkora óta tart.

- Tízéves koromban kezdtem el kézilabdázni a Vasvári iskolában, a legendás hírű testnevelőnél, Matéz Tivadarnál. Ez egészen ötvenéves koromig tartott. A játék és az edzősködés mellett sportvezetőként is tevékenykedtem. Az Alba Volánnál én hoztam létre a kézilabda-szakosztályt, s a városi tömegsporttal is foglalkoztam. 1998-ban felkérésre elvállaltam a szövetség elnöki pozícióját, természetesen társadalmi munkában. Az elnökség dunaújvárosi központtal működött. Tizenhat év után pedig úgy gondoltam: folytassa más ezt a munkát.

Pók Ferenc

- Hogyan emlékszik elnöki tevékenységének kezdetére? Milyen állapotban volt a megyében ez a sportág?

- Feladatul kaptam, hogy a kézilabdázást alapszinten szervezzem meg, intézzem és működtessem a csapatok játékát. Nem volt sok csapat, így kuparendszerben zajlott a bajnokság. Körmérkőzéses formában háromszor is találkoztak egymással a csapatok. Megkerestem a kis településeket abból a célból, hogy alakuljanak kézilabdacsapatok. Eljutottunk odáig, hogy már kilenc férfi- és tizennégy női gárdával rendezhettünk bajnokságot. Polgárdi, Kisláng, Soponya, Aba, Sárbogárd, a tradicionálisan működő csapatok, Ercsi, Martonvásár, Rácalmás és természetesen Dunaújváros, Székesfehérvár helyszínekkel működött tovább a kézilabda a megyében. Tudtuk, van rá igény, csak meg kellett szervezni, és mi ezt megtettük.

- Nem kis feladat, de ezek szerint pozitív volt a fogadtatása a kezdeményezésnek...

- Nem harcolnunk, hanem dolgoznunk kellett. Az elnökségem kevés pénzt örökölt, de mivel nálunk volt a központ, a városunk segített, például irodát kaptunk. Sikerült megteremteni a működés feltételeit. Tagdíjakból, nevezési díjakból volt bevételünk, de a Megyei Sportszövetségek Szövetségétől és a Magyar Kézilabda Szövetségtől is kaptunk támogatást. Így megalakulhatott az utánpótlás-, a strandkézilabda-bizottságunk, és beindulhatott a nagyon sikeres Üstökös Kupa sorozat. A munkatársak között felosztottuk a feladatokat, szerveztünk tömegsport kupákat, előkészületi tornákat... Egyre népszerűbb lett a kézilabda. Sajnos központi hiba volt a teremépítések pályázatánál, hogy nem vették számításba a kézilabdához szükséges szabványokat. Így a nem szabályos pályákon engedélyezni kellett a játékot. Elmondhatom, hogy végül kialakult a megyei kézilabdázás társadalma, amelyben mindenki ismerte a másikat, és tudott ebben a közösségben dolgozni. Most az új elnöknek, a martonvásári Dobos Lajosnak kívántam sok sikert, aki ígérete szerint az eddigi irányban vezeti a szövetséget néhány újítással. De feltétlenül meg kell köszönnöm a most már volt munkatársaimnak a segítséget, a lelkesedést, a tenni akarást.

- Ennyi tapasztalattal hogyan látja a kézilabda helyzetét?

- Az országos kézilabda jövőjével kapcsolatban el kell mondanom, hogy véleményem szerint túlságosan átpolitizált a működés. Igaz, hogy a csúcson a magyar kézilabda világhírű, de a csapatok tele vannak külföldiekkel. Úgy látom, a TAO bevezetése örvendetes dolog volt, de ez csak a a csapatsportágaknak, a látványsportoknak segít. De mi lesz például a hősiesen dolgozó atlétákkal? Sajnos a TAO a kis egyesületeknek kevés segítséget ad, hiszen csak a nagyok rendelkeznek komoly befizető támogatókkal. Ám az is igaz, hogy a nagy klubok meríthetnek a kicsik utánpótlásából, kialakulhat köztük eredményes kapcsolat. Tehát vegyes a kép. Az alapszinten kell a kézilabdázást szakmailag, feltételrendszerében megújítani. De minden szinten van tennivaló a sportágban.

- És mi újság a kis csapatánál, a Rácalmás női gárdájánál?

- Nyolc éve vezetem az együttest. Most a hat csapat között, amelyek a létszám miatt négyszer is játszottak egymással, bronzérmet szereztünk. A lányok velem együtt imádják a játékot. Amatőrként, hobbiból kézilabdáznak. A legfontosabb, hogy jól érzik magukat ebben a közösségben, és egészségesen élnek. Bizony vannak nagyon kemény, izgalmas mérkőzések is a megyeiben. Női csapatról van szó, tehát mindig számolni kell gondokkal: családi programok, gyermekvállalás, külföldi munka... Hol erősebb, hol gyengébb az aktuális együttes. Nincs termünk, s Dunaújvárosban csak este van lehetőségünk a gyakorlásra, így ilyenkor már a szülők nehezen engedik el a fiatalokat az edzésekre. Nagyon szeretem ezt a társaságot. Jövőre is indulunk, s talán már nyolc csapatból álló bajnokságban, ismét megcélozzuk a dobogós helyet.