Újra meg akarják ízlelni a sikert!

Az egyik fél harmadik sikeréig tartó döntő előtt a hazai együttes csapatkapitányával, Menczinger Katával beszélgettünk.

– A keret java része még nem játszott bajnoki aranyéremért, mennyire érződik a csapaton az izgalom, netán a feszültség?

– Persze, mindenki izgalommal várja már a finálé kezdetét, de szó sincs görcsösségről. Az elődöntők óta még sokkal koncentráltabban vízilabdáztunk, egyre közeledik a cél, amit el szeretnénk érni, s minden lépés, amit ezért megtettünk, csak pozitívan hat ránk. Az igaz, hogy csak hárman vagyunk rutinos játékosok és a gárda háromnegyede még soha nem játszott bajnoki fináléban, de a Magyar Kupa győzelemkor már megízlelhette mindenki a siker ízét, s mindannyian vágyunk arra, hogy ezt megismételjük. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem lesz egyszerű feladat, a Szentes erős, jó csapat.

– A nyerő taktikát a szezon során már háromszor sikerült velük szemben alkalmazni...

– Ez jelenthet valamennyi pluszt, veretlenek vagyunk velük szemben, de ebből azért ne vonjunk le messzemenő következtetéseket. Egyébként nem gondolkodtam azon, ki lenne az ideális ellenfél. Az elődöntőben csak az Újpest volt a célkeresztben, most pedig ha közhelyet akarok mondani: mindegy, hogy az Eger, vagy a Szentes lenne a rivális, az aranyéremért mindenkit le kell győzni. Abban is egyetértek Mihók Attila edzővel, hogy számomra sem volt meglepetés a csongrádiak sikere a címvédő Eger ellen. A legjobb négy közé jutott együttesek között nem voltak nagy különbségek. Most nem fedném fel mivel készültünk a Szentes ellen, de a korábbi meccsekhez képest vannak új elemek a repertoárban. Azért azt tudni kell, hogy nagyon jól ismeri egymást a két alakulat, remélem azért tudunk majd megelepetést okozni.

– Csapatkapitányként minden meccs előtt külön motiválja is a többieket valamivel, hol egy idézettel, hol mással. Tudja már most mivel lelkesít?

– Igen, ez most is így lesz, mindig igyekszem felpörgetni a társaságot valamivel, azonban had maradjon az én titkom most mit fogok mondani. Egyébként ez nekem nem kötelesség, vagy elvárás, szívem csücske lett ez a csapat, örömmel végzem ezt a feladatot is. Bár szerintem a mai találkozó előtt már nem nagyon kell plusz motiváció.

– Amikor ősszel kicsit bukdácsolt a szekér, őszintén mondja meg, megfordult a fejében, hogy most a bajnoki döntőről beszélgetünk majd?

– Nos, volt pillanat, amikor átfutott bennem, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy mi azt elképzeltük. Bár most utólag már mondhatom: ettől szép a sport, hiszen folyamatosan javulva eljutottunk idáig. Voltak mélypontok, elvesztett meccsek, de ezekből tanulva tartunk most itt. Utoljára három éve játszott döntőt a DF, most már nincs messze a végső álom, amihez szombaton tegyük meg az első, nagyon fontos lépcsőfokot, remélhetőleg telt ház előtt. A lehetőség már itt van a kezünkben, amit nem szabad kiengedni, sőt, egyre inkább szorítani kell azt!