Vasváris mattok Miskolcon - Nagyszerű sakkeredmények a diákolimpia országos döntőjében

Ezúttal a sakk fináléjáról tudunk nagy örömmel beszámolni. Mivel a diákolimpiai versenyeken a gyerekek, a fiatalok iskolájukat képviselik, s nem a sportegyesületüket, a dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola versenyzőinek döntőbeli sikeréről írhatunk.

Minden túlzás, elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy a vasvárisok fantasztikus teljesítményt nyújtottak a döntőben, Miskolcon. Németh Noémi országos bajnok lett korcsoportjában, Ocztos Dominik a második helyen végzett. Losonci Marcell (jelenleg Olaszországban versenyez) pedig bronzérmet szerzett. Az ötödik helyet szerezte meg Radics Nóra. De hogy teljes legyen a kép, a dunaújvárosi és környékbeli kötődésük révén kijár az elismerés a rácalmási Jankovics Miklós Általános Iskola sakkozójának, Hegedűs Lucának is, aki szintén begyűjtött egy harmadik helyet, valamint a Rudas középiskola tanulójának, Katona Ivettnek egy negyedik helyezés tulajdonosának is. A remek sikerekhez a következők segítették fiatal sakkozóinkat. Csathó Gábor, Katona Ferenc, Klimkó Csaba, Molnár Béla és Taskovits István.

Egy arany- és egy ezüstérmes – a Vasvári iskola két tanulója, Németh Noémi és Ocztos Dominik (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Az aranyérem tulajdonosa, Németh Noémi (Klimkó Csaba a felkészítője) a IV. kategóriában az értékszámos versenyben lett a legjobb a tizennégy évesek között. Noémi hat éves kora óta sakkozik. Mondhatjuk, hogy helyzeti előnnyel rendelkezik, hiszen a családjában mindenki mozgatja a figurákat, s a családi mérgezettséget még tetézi az is, hogy édesanyja sakkoktató.

– De kezdetben a nagypapám vezetett be a sakkozásba, és azonnal megkedveltem. Majd később már eljártam sakkórákra hetente kétszer is. Ma már naponta legalább másfél órát ülök a sakktábla előtt egyedül. Ezen kívül heti kétszer kétórás egyesületi edzésen és külön edzőnél is gyakorolok.

Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan pillanat, amikor már kissé meg is unta a bábukat, csak mosolyog.

– Ezt nem lehet megunni, mert minden játék más és más, mindig újak az állások. A döntőben is szép partikat játszottunk. Hétből hatot megnyertem. Egy karcagi lány tőrbe csalt, és elvesztettem egy tisztemet. De szerencsére ő is vesztett egy mérkőzést. Boldog voltam a végén, de a dobogós helyig sem volt nyomás rajtam. Anya is azt mondta: csináld, ahogy szoktad. Azért ő nagyon izgult. Az szinte biztos, hogy akár húsz év múlva is sakkozni fogok, és szeretnék eljutni nagy nemzetközi versenyekre is. Most várom a csapatversenyt, ami Szombathelyen lesz.

Ocztos Dominik, az ezüstérmes, a Vasvári iskola harmadik osztályos tanulója – Csathó Gábor tanár úr tanítványa – bevallotta: egy kicsit bántotta, hogy kicsúszott a kezéből az aranyérem, de már büszke a döntőbeli második helyére is. Kilenc éves, tavaly kezdett komolyabban sakkozni. Naponta gyakorol, és havonta egyszer Székesfehérvárra is jár sakkórára. A diákolimpia országos döntőjében az amatőr versenyzők második kategóriában vitézkedett.

– A döntő előtt sok feladatot megoldottam, több megnyitást is begyakoroltam. Tehát készültem az országos döntőre. Általában nyugodtan játszom, nem kapkodok. Apukám játszogatott velem alapszinten kezdetben, és általában kikaptam tőle. De most már nem mer ellenem kiállni. Sokan kérdezik tőlem: segít-e a sakkozás a tanulásban. A válaszom: de még mennyire! Nemrég egy három versszakos angol nyelvű verset első hallásra vissza tudtam mondani, másfél perc alatt megtanultam az órán. A memóriámat nagyon fejleszti a folyamatos sakkozás.

A laikus számára kissé bonyolult egy verseny megrendezése, az a szakszerű folyamat, amelynek végén eredményt hirdetnek. Éppen ezért a mostani döntőt Dominik kérésemre igyekezett nekem érthetően elmagyarázni.

– Bevallom, az elején egy kicsit izgultam, de lassan-lassan megnyugodtam. Nem volt könnyű a verseny. Kilenc partit kellett lejászanom, s csak a végén dőlt el, hogy aranyat vagy ezüstöt kapok. A kilencedikben elvesztettem a vezéremet sajnos. Aki az egyes táblán játszott előttem, az mindenkit megvert. Én remiztem vele, majd utána felkészültem az egyes táblára, de ott vesztettem. Csathó Gábor tanárbácsi vigasztalt: „Nem baj, benne vagy a TOP-háromban, és ez a fontos. Legközelebb majd az első hely is sikerülni fog.” Az biztos, nagyon erős volt a döntő mezőnye. Hazatérve nagyon jó érzés volt, hogy az osztálytársaim gratuláltak az eredményemhez. Biztos, hogy jövőre ismét próbálkozom.