„Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!”

20:50 Az elvileg akár reggelig is elhúzódható hosszabbítás hamar véget ért, mert alig két perc elteltével a fiatal Nagy Richárd góljával megszerezte a Dunaújvárosnak 2002 után újra a magyar bajnoki címet. Ezek után már csak annyi történt – ami a jégkorong minden szépségét megmutatja -, hogy mind a két fél szurkolótábora vastapssal jutalmazta csapatát. De ami talán feledhetetlen, hogy a mérkőzés után fél órával is még szólt a dunaújvárosi tábor, üvöltve „Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!”

20:35 Nagy Richárd hosszabbításban elért találatával a Dab.Docler legyőzte a Miskolc együttesét!

20:31 A harmadik harmad eleje is mindkét fél részéről egy kapkodó játékot mutatott. Tíz percig a nézők igazán sok értékelhető momentumot nem láthattak, utána viszont a csapatok visszatértek a régi kerékvágásba, sőt a párharcuk eddigi legszebb, legszínvonalasabb tíz percét produkáltak. Visszatért a fegyelmezettség mind a két oldalon, ami egyébként alapja a játéknak, hullámzott a játék, ezt a közönség is élvezte, hiszen hol a „Hajrá Miskolc!”, hol a „Hajrá Újváros!” zengett a csarnokban. Ami azért észrevehető volt, hogy a legutóbbi meccset eldöntő Galaniszt nem engedték úgy ficánkolni, ahogy a dunaújvárosi hívek szerették volna. Nagyon keményen lefogták testjátékkal. A harmadik játékrész az utolsó percig komoly izgalmakat okozott mindkét térfélen, ennek csak az lehetett a következménye, amire ebben a rájátszásban még nem volt példa, kezdődhetett a hosszabbítás. És esetünkben ez a hosszabbítás addig tartott, míg valamelyik csapat nem szerzett gólt. Büntető lövések nem lehettek.

19:41 A mérkőzés második harmada meglepően gyenge és nagyon kapkodó játékot hozott. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy már a 3. percben az egyik bírót, Vas Mátyást le kellett cserélni, aki később azért visszatért a pályára, de onnantól kezdve egy adok-kapok alakult ki a pályán. Sok volt a kiállítás, tehát a jégkorong egy kicsit másodlagossá vált a csapatok számára. A hangulat nem volt vérgőzös, de ennek ellenére mindkét csapat kicsit háttérbe helyezte a jégkorongot, ami az eddigi mérkőzéseken nem volt szokás. A közönség lázban égett, de ez a harmad messze volt attól, hogy azt mondhassuk, minőségi jégkorongot produkáltak a játékosok. A miskolci csapatnál Saluga minden megmozdulása veszélyt jelentett a dunaújvárosiak kapuja előtt, az Acélbikák inkább csak kontráztak. A harmad lefújása előtt Azari megszerezte a dunaújvárosiak első gólját, így ugyanaz a felállás alakult ki, mint szerdán, amikor 1-1-nél várhatták a csapatok az utolsó harmadot.

18:50 A mérkőzés kezdetekor remek érzés volt megérkezni a Miskolci Jégcsarnokba, mert az ember amerre nézett, mindenhol piros-fehér mezt látott és a Hajrá Kohász rigmust hallotta. Ennek szellemében kezdődött a mérkőzés. A dunaújvárosiak irányították a játékot, néhol még lehetett hallani a miskolci szurkolóktól is, hogy ez egy nagyon jó csapat. Egy-két dunaújvárosi lehetőség kimaradt. Ami viszont szembetűnő volt, hogy mind a két csapat a tegnapi mérkőzéshez méltóan hatalmas lendülettel és talán még nagyobb fegyelemmel játszott. Talán mintha benne lett volna a játékosokban a dunaújvárosi adok-kapok, senki sem szaladt a másiknak. A mérkőzést alapvetően az Acélbikák irányították, próbálkozásaik a 11. percben egy kapufáig jutottak el. Négy perc múlva, ahogy az előző mérkőzésen is egy kapu előtti kavarodás után a miskolciak szereztek gólt. Az első húsz percnek ez is lett a végeredménye, viszont az továbbra is feltűnő volt, hogy a DAB az emberelőnyös helyzeteivel nem tudott mit kezdeni. Kettős előnyben sem sikerült helyzetet kialakítaniuk.