Vidám búcsú az oroszoktól

2016. február 29., 22:00 szerző: Jankó Árpád
hozzászólás
Dunaújváros –Amikor az orosz Asztrahanocskát sorsolták ki a Dunaújvárosi Kohásznak az EHF Kupa négy közé jutásért, sokan már legyintettek a továbbjutásra.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Mondván: a Kohász úgy jár ismét, ahogy tavaly a Don Rosztov ellen. Kétségtelen, az orosz női kézilabda nagy hagyományokkal rendelkezik. A tehetséges fiatalokat nagy tömegből, több tízezer jelentkezőből tudják kiválasztani. Olyanokat, akik alkatilag, gyorsaságban, játékintelligenciában a legjobbak. Ami azért a pesszimistákat valamennyire megingatta, az az volt, hogy az Asztrahanocska lemondott a pályaválasztási jogáról, így mindkét mérkőzést Dunaújvárosban, vagyis a Kohász számára otthon rendezték meg. Márpedig bárki is jön Dunaújvárosba, annak megkell izzadnia as ikerért. Bíztunk abban, hogy az oroszok ellen már az első, pénteki mérkőzésen megmutatja oroszlánkörmeit az újvárosi közönség előtt a hazai gárda. Nos ez a hústornyok, az óriási gyévuskák között nem igazán sikerült. A vendégek irtózatos keménységgel játszottak, és hibákra késztették Bulathékat. Ezeket jól ismerjük: eldobott labdák, rossz passzok, kihagyott ziccerek, a párharcoknál a bátortalanság. Attól tartottunk, hogy Trefilov gárdája olyan előnyt szerez az első mérkőzésen, amelyet vasárnap már nehéz lesz behozni (26-19).

Az meg külön bosszantó volt, hogy a bakanccsal együtt talán ötven kiló, százhatvanöt centi magas Anna Vyakhireva megalázó módón szórja a gólokat. Igazi szuper tehetség azonban a Kohászban is játszott: Klujber Katrin. Az ő és Kovács Anna érdeme volt, hogy csak hárommal kapott ki a Kohász (26-23). Ez behozható hátrány. Semmi nincs veszve! Ki tudja, mi történt szombaton, a pihenőnapon, de a visszavágóra egy egészen más gondolkodású dunaújvárosi együttes lépett a parkettára. Mintha vért ittak volna a hölgyek aznap reggelire, olyan keményen küzdöttek az oroszok nagy meglepetésére. Sajna kéthetest is kihagytak a mieink (Zdravko mestert ez nem érdekelte az időkérésnél, semmi dorgálás, sőt megdicsérte a játékosokat: „az a jó amit csináltok, csak így tovább, nem kapkodni, elnyújtani a játékot”. Pszichológiából jeles) A tizenkettedik percben dobtuk az első gólunkat, és ekkor beindult a gépezet. Klujber egyenlített, Triscsuk gólt dobott, és máris 5-4 nekünk!

A kemény ütközéseket, a hazaiak fegyelmezett, önfeláldozó játékát és Oguntoye Viktória varázslatos kapusbravúrjait már nehezen viselték el a vendégek. Az orosz világbajnoki szereplők elbizonytalanodtak, és vergődött a Trefilov-formáció. Jevgenyij vörösödött és ordított a kispadnál, eredmény nélkül. Ritkán látható elszántsággal küzdött a Kohász. Triscsuk Krisztina talán még lyukat is fejelt esés közben a parkettába. Lekezelték, kötéssel a fején visszajött, nem foglalkozott agyrászkódással. Sőt, a mérkőzés végén megadta a kegyelemdöfést! Az utolsó percben hetesével beállította a végeredményt: 25-20. Az összesítésben a gólkülönbséget tekintve ez jobb, mint az első meccs eredménye a 23-26. Örömmámorban úszott a csarnok. Elhárította Zdravko Zovko mester üdvözletre nyújtott kezét. Kit érdekelt... A Kohász egy kisebb csodát hajtott végre. Továbbjutott.

Oguntoye Viktória: – Eszembe se jutott, hogy nem jutunk tovább. Szombaton külön videóztam. Milyen formáció után, hová dobnak az oroszok. De az igazság az, hogy ezúttal a csapatom úgy védekezett, hogy nekem azzal sokat segített. Mindig át tudtunk lendülni a holtponton. Végül is a szív és az akarat döntötte el a továbbjutást. Az biztos, végig eksztázisban védtem. Ha ezt a játékot megtudjuk ismételni csütörtökön itthon az Érd csapata ellen, akkor ez a hét tökéletes lesz. Természetes, mivel Érden játszottam évekig, nekem ez a mérkőzés komoly jelentőségű. De most az a lényeg, hogy mindenki kipihenje magát. Majd jön az elődöntő fordulója is a dán csapat ellen.

Jankó Árpád

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások