Az elődöntő már oda, de a magyar válogatottnak van még némi esélye a 6 közé kerülésre

Bebizonyosodott hétfőn este, hogy csodák csak nagyon ritkán fordulnak elő a csapatsportágakban. A dánok elleni találkozó az Európa-bajnokság középdöntőjében nem ez a kategória volt. A dán válogatott végig uralta a játékot, a magyar csapat egyszer sem vezetett a hatvan perc alatt. A mézes madzagot elhúzták az orrunk előtt a második félidő elején 11-11-nél. De csak rövid időre.

Tomori Zsuzsanna (balról) és a dán Trine Ostergaard Jensen. Tomori a mérkőzés elején volt csak gólképes
Fotó-mti: Czeglédy Zsolt

Tudtuk, hogy nagyon fürgék, gyorsak, lendületesek a dán lányok, de hogy megetetnek egy taktikai különlegességgel bennünket, arra senki, de senki sem számított. Hogy miként estünk ebbe a csapdába, arról majd később. Már rosszat sejtettünk a mérkőzés elején, amikor állva hagytak bennünket a szőkeségek. A Tomori átlövés góljai és a közben behívott Tóth Gabriella üdítően pimasz játéka, no és a kapus Kiss Éva bravúrjai ellenére magmaradt a három-négygólos dán vezetés (20. perc 6-10). Már azzal is megleptek bennünket, hogy nem lerohanásokkal támadtak, hanem lehozva a kapust hét mezőnyjátékossal, ennek megfelelően két beállóval támadtak. Utólag nyilatkozta a dán mester, Jan Pytlick, hogy ezt a szisztémát három hónapja találták ki, és gyakorolták be. Általában akkor használják, amikor láthatóan lassú, körülményes az ellenfél játéka. Márpedig a mi csapatunk ilyen volt. Már az is érdekes, hogy a dán kézilabdázók szentírásnak veszik az edző utasításait, ugyanakkor Németh András már nem először nyilatkozta, hogy: Nem azt csináltuk, amit megbeszéltünk . Mindezek mellett szerencsére azért az ellenfél is hibázott, és Kiss kapus bravúrjai is tartották a lelket a mieinkben. Így a 9-11-es első félidei eredmény nem látszott katasztrofálisnak.

Sajnos a folytatásban szinte az első perctől kezdve hét mezőnyjátékossal játszó dánok taktikájára nem tudott a magyar válogatott jó választ adni. Ráadásul a labdaszerzést követően sem próbáltunk messziről az üres kapuba dobni, passzolgatva kocogtunk előre. Időnként elbambultak játékosaink védekezés közben, továbbra is tanácstalanság jellemezte a támadójátékot, ám megcsillant a remény. 11-11-re feljött a magyar válogatott, egy rövid időre. Planéta magas termetével sem tudott eredményes lenni, s több játékosnál már tapasztalhattuk a fáradtság jeleit is. Viszont szólni kell arról is, hogy a szívük vitte azért előre a mieinket, nem omlott össze a magyar válogatott. A dán csapat játékában érezhető volt a tudatosság, azt csinálták, amit begyakoroltak. És már 16-21-re módosult az eredmény. A hajrában azért kissé felbátorodva (vagy a dánok engedtek a lendületükből?) valamelyest csökkent a hátrány, és eljutott a válogatott a huszadik gólig. (Kevés.) Így a dánok 23-20-ra megnyerték a mérkőzést. Ellenfelünk őrjöngő öröme arra engedett következtetni mindenkit, hogy sokkal többre tartották a magyarok játékerejét, s nem gondolták ilyen könnyednek a győzelmüket. Mindenesetre ez a mérkőzés a kézilabda szakkönyveibe is bekerülhet oktató anyagnak, és sajnos nem a magyar válogatott játéka miatt.

Ezzel a magyar válogatott a negyedik négy ponttal a csoportjában. Előtte a hibátlanul első Norvégia (nyolc pont), majd 2. Dánia (öt pont) és 3. Spanyolország (négy pont). A két utolsó jelenleg Románia (három pont) és Lengyelország (nulla pont). Ami már biztos: a magyar válogatott nem került be az elődöntőbe. Ha szerdán megverjük a norvég csapatot (!), akkor az ötödik helyért harcolhatunk. De ahogy kezdtem az írást: csodák csak nagyon ritkán fordulnak elő... Tessék elolvasni! Norvégia kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok, ötszörös aranyérmes Európa-bajnokságon. No comment!