Már csak a közönség miatt sem adhatják alább a bronzéremnél

A kiváló vízilabdázóval aki az utolsó keretszűkítésnél maradt ki az Európa-bajnokság elődöntője után beszélgettünk, elsőként a vesztes meccsről mondta el véleményét: Egyetértek a szövetségi kapitánnyal, valóban nyerhettünk volna. Az első félidőben jól játszottunk, ekkor a védekezés is többé kevésbé működött. Viszont a harmadik negyedben jött egy hullámvölgy, amiból már sajnos nem tudtunk kilábalni, ez rá is nyomta a folytatásra a bélyegét. Viszonylag sok centergólt kaptunk ekkor, nyilván nem egyszerű a bek feladata, de a többiek sem értek vissza, a védekezés valahogy szétesett. Az oroszok elleni meccsen minden működött, támadásban is parádés gólokat lőttünk. Most sajnos nem jött össze...

- Sorozatban sokadik elődöntő, amikor a spanyolok állítanak meg minket. Ők az új mumusaink?

- Most már érik, hogy alaposan legyőzzük őket. Azonban szerintem senkinek a fejében nem motoszkált az, hogy mostanában nem túl jó a mérlegünk ellenük. Egy ilyen fontos meccs előtt nem azzal foglalkozik az ember, hogy mi volt. A spanyolok nagyjából ugyanazt játszották amit tavaly, a keretük sem változott. Van egy kiváló centerük, két jó lövőjük.

- Ön is átélte már ugyanezt a spanyolok ellen, mi a recept, hogy összeszedje magát valaki egy elveszített elődöntő után?

- Arra nincs idő, hogy ezen rágódjon az ember. Vagy dühből, vagy ki miként szokta, de a játékosoknak fel kell építeni magukat újra a bronzmeccsre. Fontos, hogy ilyenkor legyen olyan program is, ami elvonja a figyelmet a vízilabdáról, mondjuk egy közös filmnézés. Úgy a legegyszerűbb, ha ilyenkor segítik egymást a lányok, s ez egy összetartó válogatott. A tavalyi vb-n, ahol én is a csapatban voltam, hasonló szituációt éltünk át, de fogtuk egymás kezét és másfél nap alatt szépen sikerült összeszedni magunkat, végül nyertünk is a bronzmérkőzésen. Nyilván nehezebb lesz odaállni, hogy nem az aranyérem lesz a tét, de már csak a csodálatos közönség miatt is meg kell legyen a harmadik hely.

- Folyamatosan többes szám első személyben fogalmaz, mintha a válogatott tagja lenne, holott most csak a lelátóról segíthet...

- Az első meccset nagyon rossz volt végignézni, tiszta szívemből szorítok a lányoknak, de nehéz megélni az Európa-bajnokságot a nézőtérről. A legfájóbb pedig az, hogy pont egy hazai rendezésű tornáról maradtam le. Ötödik éve voltam folyamatosan kerettag, nem vagyok hozzászokva, hogy kimaradok, de ezt senkinek sem egyszerű feldolgozni. Természetesen segít az, hogy vannak új célok és feladatok, amelyek ezen a helyzeten segítenek túljutni, például jól szerepelni a magyar bajnokságban. Aztán augusztusban lesz még egy Világkupa is, ahol szeretném bizonyítani, hogy helyem van ebben az együttesben. Elvileg abban a csapatban benne leszek... Utána kapok egy kis pihenőt, majd a hónnap végén, szeptember elején kezdődik a munka a dunaújvárosi klubcsapatnál.