Ciprus messze van

Sok más megviselt magyar társaságában vártam pár órát, hogy majd egy nagy ajtón átjutva egy kisebb teremben tovább várakozzam a bebocsátás reményében. E szobába már csak azok a kiválasztottak juthattak be, akik az előselejtező három óráját jól viselték, meglévő bajaikat kevéssel tetőzték, és önfegyelemmel szorították le egyre fokozódó idegességüket. Szóval, a középdöntő termében egy a magyar egészségügyben edződő ciprusi orvostanhallgató fogadta a mogorva magyar betegeket, akik rögvest vallatni kezdték őt.

A diáklány éteri nyugalommal megértőn felelt a sablonosabbnál sablonosabb kérdésekre: honnan jött, meddig marad, hazatér-e? Az orvosjelölt pedig válaszolt, hogy nem, az egészségügy ott sincs jobb helyzetben. A beteg ott is sok, a pénz pedig mindig kevés. A különbség csupán annyi, hogy a várakozó betegek kevésbé feszültek, idegesek. A magyarok válasza nem késett: könnyű nekik ott Cipruson. Próbálnák meg ugyanezt itt, minálunk, ahol mindenki ideges.