Ellenállásból hadjárat - Szinte a teljes országukat elveszítették 1916-ban

2017. március 22., 19:55 szerző: Dr. Papp Attila
komment
Folytatjuk a századik évforduló apropóján indított I. világháborús ismeretterjesztő sorozatunkat, ezúttal a Román Királyság elleni hadjárat történetével.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Románia 1916. augusztus 17-én katonai egyezményt kötött az antanttal, majd tíz nap múlva hadat üzent a központi hatalmaknak, mire augusztus 29. napján változások történtek a német hadvezetés élén: Hindenburg tábornagy került a hadsereg élére, míg Ludendorff tábornoké lett a hadműveletek közvetlen irányításának monopóliuma. A központi hatalmak jónak nem nevezhető hadászati helyzetben várták a 23 hadosztálynyi haderőt kitevő román támadást. A keleti-arcvonalon az orosz Bruszilov-offenzíva eredményessége, a rendkívül súlyos német elhárító harcok a nyugati-fronton, és az olaszok rendre megújuló támadásai a Monarchia csapatai ellen az Isonzó mentén - amelynek következtében a Doberdo-fennsík és Görz városa is elveszett - mind-mind a támadás sikerével kecsegtették I. Ferdinánd román királyt.

Monarchista mozsárágyú Erdélyben

A románok főerejüket - 1., 2. és 4. hadseregek - Erdély ellen vezényelték, majd ennek elfoglalása után a Bánát és a magyar főváros irányába folytatták volna a támadásukat. A németek már augusztus 29-én csapatokat indítottak Erdély irányába, de ezek beérkezéséig az Arz tábornok vezette, mindössze 30 ezer fős 1. osztrák-magyar hadseregre hárult az Orsovától Bukovináig terjedő, több száz kilométer hosszú frontvonalon várható román betörés elhárítása. Ez a hadsereg főként - mint az 51. honvédhadosztály, a 11. honvéd lovashadosztály - magyarokból és székelyekből, míg a 33. honvéd gyalogezred legénységi állománya horvátokból állt. Ugyanakkor néhány napon belül beérkezett erősítésként az 1. és az 5. honvéd lovashadosztály, a 39. honvéd gyaloghadosztály, majd szeptember közepéig a 37. honvéd gyaloghadosztály és a 206. székelyudvarhelyi gyalogezred is. Az így megerősített 1. hadsereget északi (Morgen altábornagy) és délnyugati (Staabs altábornagy) csoportokra bontották. Ugyanekkor, szeptember 15-én Gyulafehérvár térségében 3 német és egy osztrák-magyar hadosztályból megalakult a német 9. hadsereg, amelyet a volt német vezérkari főnök, Falkenhayn parancsnokolt.

Magyar katonák aknavetőt töltenek - 1916

A Monarchia 1. hadserege a meginduló románokkal szemben kemény ellenállást tanúsított, és a 2 éves harci tapasztalatokkal bíró magyar katonák alaposan lefékezték a román előrenyomulást Erdély déli, délkeleti részein, ugyanakkor lassú visszavonulásba kezdtek a Maros irányába. A lakosság evakuálására a Tisza-kormány kormánybiztost nevezett ki, de annak alkalmatlansága miatt óriási pánik, az anyagi javakban pedig legalább akkora károk keletkeztek. Az 1. hadseregünk vitéz helytállása miatt volt elég idő a románok elleni ellenlökés kibontakoztatására. A német 9. hadsereg először 1916. szeptember 26-29. napjain Nagyszebennél, majd pedig október 7-9. között Brassónál mért csapást az 1. román hadseregre. Majd a megvert románokat, valamint a segítségükre siető 2., illetve az északabbra levő 4. hadseregüket is visszanyomták a Kárpátok hágóiba. Október végéig Erdélyt teljesen megtisztítottuk a román támadóktól, és a frontvonal a Kárpátok vonalában merevedett meg.

Eközben a románok nehéz helyzetbe kerültek, ugyanis a Dobrudzsában harcoló 3. hadseregüket a második balkáni háború óta bosszúra szomjazó bolgárok 3. hadserege, Mackensen német seregcsoportjának csapatrészeivel egyesülve teljesen szétverte, majd a bolgárok elérték a konstanca-csernavodai vasútvonalat is. A román arcvonal összeomlását csak orosz és szerb segítséggel, valamint a Kárpátokból kivont román erőkkel tudták megakadályozni. Azonban a németek vérszemet kaptak, és a Falkenhayn vezette 9. német hadsereg 1916. november 11-én a Déli-Kárpátokból támadásba lendült, majd a Tirgu-Jiunál november 16-17. napjain aratott győzelem után megnyitotta az utat Havasalföld felé. A német sikerek miatt a Szaloniki térségében állomásozó, 16 hadosztálynyi erőt képviselő keleti antanthadsereg támadásba lendült a románok tehermentesítésére, de november 18-án, Bitoljnál a bolgár-német csapatok megállították őket. Ugyanekkor Mackensen dunai serege dél felől, november 23-án átkelt a Dunán és Bukarest irányába indult. A románok hiába próbálkoztak: a november 30. - december 3. napjain zajló argesi csatában újabb vereséget szenvedtek, ezért a fővárosukat kiürítve az orosz határ felé hátráltak. Az arcvonal egy komoly méretű orosz beavatkozás után a Duna torkolat - Szeret folyó - Torus vonalon stabilizálódott.

Miközben német és magyar csizmák csattogtak Bukarest macskakövein, addigra a románok szinte a teljes országukat, hadianyaguk és élelmiszertartalékaik nagy részét elvesztették. A 310 ezer fős emberveszteségük után mindössze 5 harcképes hadosztályuk maradt, de a katonai kapitulációt orosz segítséggel elkerülték, és megmaradt csapataik tovább harcoltak. A központi hatalmak Ferenc József császár novemberi halála után (az új Habsburg uralkodó és így a magyar király is IV. Károly lett), 1916. december 12-én békejegyzéket küldtek az antantnak - remélve a háború győzelmes befejezését -, de a kompromisszumos béke gondolatának felajánlását az antanthatalmak nem fogadták el.

Dr. Papp Attila

2017. március 22., 19:55 szerző: Dr. Papp Attila

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...