Négy év múlva irány a Mars!

2016. december 02., 07:50 szerző: Budai Dávid
komment
Akár 2020-ban eljuthatunk a Marsra. Soha nem jártunk még olyan közel egy Mars-expedícióhoz, mint most. Évek óta kutatjuk a bolygót, de még mindig nem tudjuk biztosan, van-e élet a bolygón.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Akit kicsit is érdekel az űrkutatás, vagy eljátszott már a gondolattal, hogy fogja magát és úgy elmegy a Marsra, hogy vissza sem néz, az egészen biztosan a képernyőre tapad, amikor a National Geographic marsos szériája megy, ami tulajdonképpen egy dokumentumfilm és egy sci-fi szerelemgyereke. A hatrészes sorozat egyszerre mesél a Mars meghódításának kihívásairól, a régóta dédelgetett Mars-misszió lehetséges megvalósításáról és persze arról, hogy hogyan alakul a Mars-expedíció sorsa a jövőben. Az ötlet nem volt rossz, de a megvalósítás már nem sikerült annyira. A dokumentumos részek didaktikusak, hosszúak és olyan szépen kizökkentenek minduntalan a fantáziavilágból, hogy egy idő után nincs is kedvünk visszatérni oda. A marsos sorozat fikciórésze a nem túl távoli jövőben játszódik, és könnyen lehet, hogy nem is annyira lehetetlen. Soha nem voltunk még olyan közel egy esetleges Mars-túrához, mint most. Persze ez bármivel kapcsolatban elmondható, amit még nem sikerült elérni, de a Mars felszínét egyáltalán nem most kezdtük el kapargatni.

Földi dolgokat a vörös bolygóra először az emberiség 1971-ben küldött. A szovjetek, akárcsak az első űrsétában, ebben is lenyomták az amerikaiakat. Igaz, a 45 évvel ezelőtt leszállt űrszonda mindössze húsz másodpercig mutatott életjeleket, így tudományos értelemben véve kevesebb haszna volt, mint egy döglött állatorvosi lónak, de ott volt, és ez a lényeg. Éppen negyven évvel ezelőtt aztán az amerikaiak jóvoltából megérkeztek a Vikingek. A két Viking-űrszonda 11, illetve 12 hónapos út után már sikeresen landolt a bolygón, bravúrjukat nem is sikerült évtizedekig megismételni. Nem csak a leszállás sikerült kifogástalanul, de utána a Viking-1 felszíni szondája a tervezett három hónap helyett még több mint hat éven át szolgált, egészen 1982-ig, a Viking-2 pedig 1980-ig bírta. A szondáknak köszönhetően rengeteg mindent megtudtunk a szomszéd bolygóról, és ez a küldetés alapozta meg a ma is nagy érdeklődés övezte Mars-kutatást. Az a minimum, hogy sokat megtudtunk, ugyanis a küldetés összesen egymilliárd dollárba fájt az amerikai adófizetőknek. A NASA egyébként már a hatvanas években kacérkodott a gondolattal, hogy ember alkotta tárgyat küld a Marsra, erre azonban, mint a mellékelt ábra mutatja, várni kellett jó egy évtizedet.

A Vikingek történelmi küldetésének a célja a marsi légkör és talaj összetételének vizsgálata volt, na meg persze a kutatás az élet nyomai után. Ez utóbbi, a fő szenzációnak számító életkeresés sikertelen volt. Igaz azonban, hogy 2003-ban a kutatók a földi Atacama-sivatagban is kipróbálták a Vikingek mérési módszereit, és a műszerek ott se mutatták ki a létezés nyomait. Így akár még élet is lehet a Marson, hangoztatják azóta is sokan. Az ellentmondásos eredményeket azóta is vita övezi, egy 2012-es elmélet szerint például a több évtizedes adatok újbóli vizsgálata alapján, matematikailag mégiscsak könnyen lehet, hogy van élet a szomszéd bolygón. Biztosat egyelőre nem tudni, azonban a marsi lét nyomait azóta is buzgón kutatják, de valójában még ma sem lehet tudni, hogy van vagy volt-e valaha élet a bolygón. Az eddigi legígéretesebb eredmény, hogy folyékony, sós vizet már találtak a felszínen.

A kutatás azóta sem állt meg, a Curiosity Marsjáró 2012 óta rója a köröket a bolygón.

Ha a NASA tervei bejönnek, legkésőbb a 2030-as években biztosan találnánk életet a Marson, méghozzá rögtön emberi életet: akkorra jutna odáig az ambiciózus küldetés, hogy embert küldünk a bolygóra. Ezzel pedig vissza is kanyarodtunk a cikkünk elején említett marsos sorozatra. A sorozatban rendre feltűnő Elon Musk, pedig addig se várna, a SpaceX-szel már 2018 körül eljutna a Marsra ember nélkül, és már a 2020-as években emberrel is.

Addig azonban még van pár év, sok minden történhet. A közelmúltban történtek például nem feltétlenül adnak okot a bizakodásra. Alig több mint egy hónappal ezelőtt, október 19-én megsemmisült a Schiaparelli. A leszállást vezérlő számítógép rosszul értelmezte a szonda forgását, elszámolta a magasságot, ezért 3,7 kilométer magasan nem csak a már nyitott ejtőernyőket dobta el, de gyors bekapcsolta, aztán egy pillanat múlva leállította a fékezőrakétákat is, melyek az eredeti tervek szerint jóval tovább égve biztosíthatták volna a biztonságos landolást. A gép viszont teljesen rosszul értelmezte az adatokat (a hibás érzékelők alapján negatív magasságot számolt), így még bőven zuhant, mikor már úgy gondolta, hogy leszállt. Ezt mutatja az is, hogy az automatika bekapcsolt minden olyan rendszert, amelynek a felszínen kellett volna csak élesednie. A 250 millió dolláros szonda hét hónap alatt tette meg a majdnem 500 millió kilométeres utat, és elméletileg óránként 21 ezer kilométeres sebességről kellett volna állóra fékeznie magát - csak zuhanás közben, nem pedig a zuhanás legvégén.

A 1960-as évek óta a szomszédba küldött szondák nagyjából fele pusztult el korábban, mint ahogy azt az üzemeltetők tervezték. Csüggedni azonban kár lenne. Most is szemmel tartja az emberiség az ExoMars orosz-európai űrexpedíció Trace Gas Orbiter (TGO) nevű űrszondája például október 19-én érkezett meg a Marshoz, és nem csak hogy elliptikus pályára állt a bolygó körül, de már az első képeket is elküldte. Azt azért megjegyezzük, hogy a jelenlegi technikai színvonalon csak az úgynevezett indítási ablakokban vagyunk képesek gazdaságosan eljuttatni szondáinkat a Marshoz. Amikor a Föld és a Mars relatív helyzete éppen előnyös. Az indítási ablakok 2,135 évenként, vagyis 26 hónaponként követik egymást. Eláruljuk, tíz évvel ezelőtt, a novemberi-decemberi időszak alkalmas lett volna egy jó kis Mars-expedícióra, ha kedve van, számolja ki, mikor jön a következő, azt azonban ne feledje, egy embereket is szállító űrhajónak több időre van szüksége, mint egy szondának, úgy cirka másfél évre.

Budai Dávid

2016. december 02., 07:50 szerző: Budai Dávid

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...