Kilenc aradi vértanú a gyulai Almásy-kastély egyik helyiségében tette le a fegyvert

Tekintetük végig kísér minket a közelmúltban gyönyörűen felújított épület tágas terein, reprezentatív helyiségein. A kastélyban csaknem harminc terem várja a látogatókat hazánkban egyedülálló szolgáltatásokkal. Igazi élményt nyújt, hogy a főúri fogadótér helyett a cselédség által használt lakrészen át juthatunk be az épület termeibe, az interaktív kiállítási installációkhoz. Azok segítségével képet kaphatunk a beosztottak életéről.

Kiderül, micsoda tehetséget igényelt a cipőpucolás, milyen nehéz volt a szobalányok naponta cipelt vasalója, és a mosási utasítások, a manuális szúnyogirtás módszerének birtokába kerülünk. A szobákban nemcsak a tárgyak, hanem a fények is segítenek bennünket az egykori kastélybeli élet megismerésében. A cselédrész kiemelt helyisége, a konyha recepteket is tartogat a látogatók számára, megismerjük a dualizmus korabeli tárolás technikáját. Bepillantást nyerünk a kulcsárnő és az úrnő személyes szolgálatában álló komorna szobájába, a női szalonba, az ünnepélyek impozáns helyszínéül szolgáló nagyebédlőbe. Hazánkban csak itt szippanthatunk az akkori Nemzeti illatból , azaz a parfümből, de az úgynevezett holoprojektorból is legközelebb Bécsben található csak még egy. A ritka eszköz segít a múlt felelevenítésében.

A mai kastély első periódusát, főszárnyának középső részét, Harruckern János György 1740 körül építtette, majd fia, Ferenc birtoklása idején jött létre a kastély kert felőli középrizalitja. A második építési periódus során földszintes oldalszárnyakkal bővült és magasabb is lett a kastély. Az 1795-ös tűzvészben a középrésze megsemmisült, a kastély a Wenckheim család tulajdonába került. Az 1801-es tűzvész után az ő nevükhöz fűződik mai formájának kialakítása. A terveket Cziegler Antal bécsi építész készítette. Az épület 1888-ban a kétegyházi kastélyban élő Almásy-Wenckheim házaspár tulajdonába került. A házaspár legidősebb fia, Dénes feleségével, Károlyi Gabriellával költözött ide. Az első világháború alatt az Almásy család a kékkői kastélyban tartózkodott. 1921-ben földreform céljára igénybe vették és házhelyeknek osztották ki a kastélykert melletti szántóföldjeiket. Az Almásy-örökösök 1940-ben felajánlották megvételre a kastélyt a Műemlékek Országos Bizottsága és Gyula Város számára is, egyik sem élt a lehetőséggel. A lezárt kastélyt a háború végén kifosztották, berendezését széthordták. Aztán volt elmebetegek lakhelye, javítóintézet, szakmunkásképző, szakiskola és kollégium. 1959-től a kastélypark területének nagyobb részén termálfürdőt alakítottak ki. Az épületet az 1990-es években fokozatosan kiürítették.

A város önkormányzata 2011-ben vagyonkezelésbe vette a kastélyt, a főszárnyat és a park megmaradt részét helyreállították.

Az Almásy-kastély építészeti történetét ma különleges fényjátékkal rajzolja ki egy makett. Az egyedi környezettel meghitt hangulatot nyújtanak terei, a kápolna, a kávézó melletti tárgyaló. A kastély parkját tekintve is egyedülálló a környéken. Békés megyében ez az egyetlen kertépítészeti alkotás, amelynek létezése több kerttörténeti korszakon is átívelt. A barokk kertek, a tájképi kertek, a gyűjteményes kertek és az eklektikus kertek stílusjegyeit is magán hordozta. Feltételezhetően dámvadkert, teknősbékás tó, madárfogó háló is helyet kapott itt nyírt növénykunyhóval. A 18. században a Fehér-Körös egy ágát is bevezették a mai Csigakert területére. Később az angol kertek mintájára itt is hangsúlyt kaptak a virágágyak és az üvegházi termesztés. Az egykori kastélypark területén 1959-től épült a Gyulai Várfürdő, majd az 1960-as években az Erkel Szálló.

Az egykori vadaskert és faiskola területén ma családi házak állnak. A közelmúltban történt kertrendezés és rekonstrukció célja az uradalmi díszkert hangulatának megidézése, a pihenés, feltöltődés, helyének biztosítása volt. A látogatók a díszkertben egész évben élvezhetik a műemléki környezetet és a kastély épületének esztétikai szépségét, a díszkivilágításnak köszönhetően az esti órákban is.