A legendás csodatévő hely

A táj, a természeti környezet festői szépségű. Évente több százan zarándokolnak el a falu határában lévő szakrális Mária-kegyhelyhez, melynek csodatévő erejéről legendák mesélnek. A közigazgatási területéhez tartozó mintegy 5 kilométer hosszú Gaja-völgy természeti szépségei és kedvező geológiai, éghajlati, vízrajzi viszonyainak köszönhetően a legősibb időktől folyamatosan lakott terület volt.

A környék Kr. e. 2800 -2500 táján a neolit lengyeli kultúra népének szolgált lakóhelyül. A Tési-, a Szilvár-malom és a Rubányi-dűlő környékén előkerült fémsalak és edénytöredékek bizonyítják, hogy a bronzkorban és a kelta korban is lakott terület volt. A Kr. u. 1 4. században a település határában több római villagazdaság működött. Egy 1993-ban végzett sírfeltárás bizonyítja a nyolcvan-százhúsz fős Árpád-kori köznépi falu létét.

A kálvária

Jásd okleveles említése 1164-ből, a Szent György bencés apátság alapításának évéből való, melynek kőfaragványai a tihanyi és a veszprémi múzeumban, valamint a helyi plébániatemplomban láthatók. A kolostor a török korban elpusztult, majd a birtok a Zichy család kezébe került, akik a falut újratelepítették. 1779-ben már fából készült iskola és templom is állt itt.

A szabadtéri, hat méter magas, bolgár mészkőből készült Mária-szobor Braun János zirci szobrász alkotása. Az újkori hozzáépítések, a kálvária és a szembemiséző oltár 1961 1980 között készült. A helyi legenda szerint melyet Vathy István hírlap-író dolgozott fel a XIX. század végén Péter remete e helyen vezekelt nagy bűnéért. A hegyre járt imádkozni, ahol a nagy szárazság kiszárította a Gaja-patakot, melyből szomját oltotta. Egyik éjjel álmában megjelent Szűz Mária, karján a kis Jézussal, s megmondta, hol ásson, hogy vízforrásra találjon. Jásdi Péter egész héten dolgozott, eredménytelenül, majd szombaton, kimerülten a kidobált földkupacra ülve a rózsafüzért imádkozta, amikor annak Mária-érme beleesett a ki-ásott gödörbe. Meglepve látta, víz fakadt fel, mely alatt fénylőn tündökölt az érem. A víz csodatévő erejéről legendák szólnak. Péter örömében, hogy forrást talált, embereket hívott oda, az egyik béna a lábát megfürdette és meggyógyult. Évente több százan zarándokolnak el a csodálatos természeti környezetben fekvő szakrális kegyhelyhez, különösen Mária-napkor, szeptember 12-én, amikor is ünnepi szentmisét is tartanak.

Így volt ez az idei évben is, a misét a falu újonnan kinevezett plébánosa, Prímász Róbert ciszterci atya celebrálta. E napon avatták és szentelték fel az ősi helyén a megújult Szent-kutat, az eredeti mását. A magaslaton álló Szűzanya előtt Jásdi Péter térdepelve imádkozik Máriához.

Az idei Mária-napi ünnepi szentmisét Prímász Róbert ciszterci atya celebrálta

Az emlékhely közadakozásból valósulhatott meg. A településnek mindig jó volt a kapcsolata az egyházzal, ennek jegyében a 2010 14 között működő faluvezetés önkormányzati képviselői a Szent-kút megújítására lemondtak a négy évben őket megillető tiszteletdíjról, a polgármester hozzátette költségkeretét, így közel kétmillió forint gyűlt össze. A két márványszobrot a Rózsafüzér bokor asszonyai vásárolták meg.

A csodatévő Mária-érem

A Szent-kút az egyik legrégebbi magyar Boldogasszony-búcsújáróhely, kialakulása a Mária-jele-nésnek köszönhető. Egy 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint már akkor több mint hatszáz éves volt. A zarándokhelyhez a faluközpontból déli, délnyugati irányba indulva, rövid sétával juthatunk el, virágos mező, árnyas erdő érintésével. Kápolnája 1825 1837 között épült, barokk-rokokó stílusban,
a korábbi fakápolna helyén, freskóit Károly Gyula festőművész készítette. Bejáratánál jásdi ima és ének olvasható: Óh egeknek lilioma
szép Szűz Mária, a szentkúti kápolnának ékes rózsája...