A mediterrán gyöngyszem

Nem tudnék csodálatosabb látványt magam elé képzelni, mint amikor Zágrábot elhagyva, Karlovac mellett is elsuhanva, mintegy órányi autózás, és nem mellesleg a Dinári-hegység égbe szökő csúcsainak leküzdése után végre megpillantja az ember az Adriát. Amikor a szemünk elé tárul Rijeka látványa és az Isztria keleti része, az ember már érzi, tudja, hogy megérkezett, itt a tenger, a csodálatos, azúrkék Kvarner-öböl. Miközben alattunk kirajzolódik Rijeka, szemünk előtt láthatóvá válik az Isztria északkeleti csücskének egyik gyöngyszeme, Opatija. Nekem az Isztria mindig is a tökéletes, festői szépséget jelentette. A közel Zala megyényi, mintegy negyedmilliós lakosú félsziget sziklás partvidéke, szép öblei, a csodálatos szorosok és kis fjordok méltán kelhetnek versenyre bármely görög, olasz vagy spanyol tengerparttal.

Ami a különleges benne: az érintetlen környezet és az éghajlat. Az Adriába mélyen benyúló félszigeten mediterrán klíma uralkodik, nyáron gyakran kúszik a 35 fok fölé a hőmérő higanyszála, míg a tenger hőmérséklete 24-25 fokos. Persze elsősorban ezért, a hűsítő habokért keresik fel sokan a sziklás, betonozott és kavicsos strandjait, de ennél jóval több a látnivaló. Az Opatijából Pula irányába induló tengerparti út fölé magasodó Učka hegylánca akár egy többnaposra tervezett hegymászás, de egy kerékpártúra helyszíne is lehet. A hegy tetejéről csodálatos panoráma nyílik az egész Kvarner-öbölre, míg az innen mintegy 100 kilométerre, a félsziget túloldalán nyújtózkodó Limski-fjord szintén kedvez az extrém sportok szerelmeseinek. Ha pedig valaki ókori fillingre vágyik, és csak fotózni szeretne, akkor szintén az Isztria a megfelelő helyszín, hiszen már a rómaiak egyik legkedveltebb úti célja volt. Megannyi, az ókorból ránk maradt látnivalója van, az egyik legismertebb a pulai amfiteátrum és az Augustus-templom. Autóval, vonattal illetve autóbusszal is könnyen, gyorsan és nem mellesleg olcsón elérhető. Ha az érdeklődő utánakeres a világhálón, szembesülhet vele, hogy az isztriai árak például az ételeké, vagy az apartmanoké és egyéb szálásoké lényegesen olcsóbbak, mint mondjuk a krétai vagy ciprusi fizetnivalók. És míg Rijeka három, addig az Isztria fővárosa , és egyben legtávolabbi, legdélibb csücske, a Kamenjak-foknál fekvő Pula is mindössze négyórás, kényelmes autózás után elérhető a magyar határtól, sőt, utóbbi város még repülőtérrel is rendelkezik.

Bár a félsziget belsejébe ma már az Učka gyomrába fúrt, majd hat kilométeres alagúton és az azt követő autópályán keresztül is el lehet jutni, de én mindig az Opatijából induló tengerparti utat választom. A hajdani Abbázia kis utcácskáin sétálgatva a Monarchia-korabeli boldog békeidők hangulata keveredik az olasz kisvárosok nyüzsgő életérzésével. A Volosko halászfalucskából induló, 12 kilométer hosszú Lungomare tengerparti sétányon egészen az Ika után következő, egyébként még szintén az olaszos hangulatot idéző Lovranig el lehet gyalogolni. Az autóba visszaszállva, a 66-os út mentén olyan csodás a panoráma, hogy muszáj újból megállni. Lábaink előtt terül el az egész Kvarner-öböl. Ha visszatekintünk, Rijeka pompás látványa tárul a szemünk elé, míg fölöttünk hegycsúcsok és sziklaormok tornyosulnak, mellettünk pedig az Adria hullámai nyaldossák a meredek sziklapartot. A Kvarner-öböl vizét megannyi hajó és komp szeli, utóbbiak az Isztriához közelebb eső Cres, valamint az az mögött fekvő Krk szigetekre szállítják szinte folyamatosan a turistákat.

Isztria kebelébe érve amit feltétlenül ki kell próbálni, azok a hangulatos kis horvát éttermek. Ami mindig kapható és isztriai: az olíva, a szarvasgomba és a jóféle, isztriai fehérbor, a malvázia. Az emberek kedvesek, és a horváton kívül sokan az olaszt is beszélik. Sőt, Pula kikötővárosában az olaszt hivatalos nyelvként is elismerték. Az Isztria fővárosa romlatlan természeti szépségeiről, és szelíd türkizkék tengeréről is ismert. Strandjai még adriai viszonylatban is rendkívül tiszták, és jól felszereltek. Pula ezenfelül gazdag történelmi örökségekkel rendelkezik, például a teljes valójában pompázó római amfiteátrummal, a 23 ezer ember befogadására képes, mészkőből készült arénával, amelyet az 1. században építettek. De érdemes megnézni a Sergius diadalívet, azaz a Kr.e. 31-ben épült Aranykaput, ami szinte bejáratként szolgál Pula óvárosának szűk utcáiba. Ugyanez a mediterrán, ókori, olaszos érzés vár minket a várostól északra fekvő Fa anában és Rovinjban is, sőt, utóbbi a sziklafalmászás szerelmeseit is várja. Egy, a várostól délre elterülő sziklás partszakasz ideális a falmászásra. Érdemes is leküzdeni a sokszor függőleges faldarabokat, hiszen a tetejükre felérve a végtelen tenger tárul a szemünk elé. Sokan ezért a látványért járnak vissza az Isztriára: nem törik meg a kilátást a szigetek, mint Horvátország déli részén: előttünk a határtalan Adria .