A történelem jeges lehelete

A Meleg-hegy 418 méter magas dolomitgerincén álló létesítményt télen is sokan felkeresik.

Januárban a történelem levegője borzongatóan hűvös, mégis sokan választják az oda-vissza mintegy 10 kilométeres sétát, amely rövidíthető is, hiszen autóval szinte a várrom közvetlen közeléig el lehet jutni, a csúcstámadás pedig már gyerekjáték.

Csoportok, családok és kutyák baktatnak a Keszthelyi-hegység egyik sziklás csúcsa felé, a tájékozódást pedig információs táblák segítik, amelyekről kiderül például, hogy a környéken akár gímszarvassal, vaddisznóval vagy muflonnal is találkozhatunk.

A vár az 1300-as évek első felében épülhetett. Számos ostromot túlélt, így menedékre talált itt a környező falvak népe. A ma embere is arra lel a felújított romnál, még akkor is, ha dacolnia kell a falak között keresztül-kasul nyargaló hideg széllel. Ám a látvány mindenért kárpótol

A természetvédelem fontosságára is tábla hívja fel a figyelmet, arra kérve az erdőjárót, gombát, virágot, gyümölcsöt és díszítőlombot csak az egyéni szükségletnek megfelelően gyűjtsön.

A település is megér egy misét romantikusan kanyargós, emelkedős útjaival, s neve is erre a varázslatra utal, hisz a „rez” szó i-képzős származéka, amely erdőbeli tisztást, hegygerinc emelkedett részét és magas fennsíkot jelent. Ez a tájék régóta lakott, tártak fel a környéken kelta sírokat és római kori villamaradványt is.

A vár az 1300-as évek első felében épülhetett, volt a Lackffyak, majd a Gersei Pethő család és a Festeticsek birtoka is, és különlegessége, hogy számos ostromot túlélt, a török például soha nem tudta elfoglalni, így itt menedékre talált a környező falvak népe. S a ma embere is arra lel a felújított romnál, még akkor is, ha dacolnia kell a falak között keresztül-kasul nyargaló hideg széllel. Ám a látvány kárpótol, hisz a hegytetőről látni lehet Tátika és Sümeg várát, a Szent György-hegyet, Gulácsot valamint a Badacsonyt is.

Rezi várát az idők során a támadó hadak folyamatosan rombolták, a magyarok pedig építették-erősítették, az 1550-es évek közepén például kilenc méter magas falat húztak köré, s kialakítottak egy gyilokjárót, amely olyan gerenda- és deszkaácsolat volt, melyről a vár védői a magasból is tüzelhettek a támadókra és megakadályozhatták őket a falak megmászásában, derül ki a település honlapján lévő leírásból.

Ám sétánk a történelmi várfokon nem érhet véget, érdemes az öregtorony alatti meredek, sziklás oldalon leereszkedni, egészen a hegy gyomrában megbúvó Sikalikja barlangig, amelyben, a leletek szerint már ősember is lakott. Ez az egykori melegforrások feltörési helye. Ilyet ma már ne keressünk, ugyanis a legenda szerint Pethő Péter várúr idejében elapadt a forrás - talán az égiek büntetéseként. Az egykori gazda, legalábbis azt beszélik, rendkívül zsugori volt, és a szegény betegeknek nem engedte meg a fürdőzést a gyógyhatású vízben.

A helyiek úgy tartják, ez tette tönkre a Pethő családot, amely elesett addigi jövedelmétől, ráadásul az uraság aranypénze is kővé vált. Talán ezeket a lapos köveket láthatjuk ma is a vár körül, amelynek falai részben még ma is állnak. Ezekből, s persze a vár alaprajzát böngészve kirajzolódik az egykori erődítmény. A sziklaorom északi végén kétemeletes torony magasodott, előtte pedig fallal kerített nagy udvar volt, a várkaput egy kerek és egy négyzetes torony védte.

A hegytetőn lévő várromról csodálatos panoráma tárul elénk,a környékbeli látnivalók között az eligazodást táblák is segítik

A várrom a hegy lábától nagyjából egyórás, kényelmes sétával érhető el, s lefelé sem érdemes rohanni, sőt, választhatunk magunknak másik útvonalat is, amely ugyanolyan vadregényes, mint az, amelyiken érkeztünk. A gyalogutat égig érő fák szegélyezik, és még télen is színek sokasága vonzza a tekintetet s bűvöli el a látogatót.

Ha pedig az ember leér, érdemes visszanézni a hős és büszke korok zalai tanújára, amelynek falán tépett trikolór lengedez, hirdetve a balsorstól tépett büszke megmaradást.

Az 1960-as években

a helyi homokkőre alapozva jelentős kőipar alakult ki, amely a falu-beli kőfaragó iparosoknak egy évszázadon át biztosított megélhetést és tette nevezetessé a települést. A burkolásra használt lapos követ ma is rezi kőként ismerik.

A kővel való foglalkozásnak komoly hagyományai voltak, több család rendelkezett bányarésszel, ahol a mezőgazdasági munkák szezonja után termeltek ki követ. (Forrás: rezi.hu)