Hogyan kel egybe egy indiai pár?

India nagy ország, sok államból tevődik össze. Az egyes államoknak mások a szokásaik, hagyományaik, ünnepeik, ételeik, életstílusuk, értékrendjük, az öltözködésük, még a bőrük színe és a hajuk is, a nyelvről nem is beszélve.

Mint a mesében, esküvő három éjjel, három nap. Ha nem is szó szerint, de majdnem így zajlik két indiai fiatal egybekelése. Első napon az előkészületeknél - megfelelőbb kifejezést nem találok - itt csak 3-400 ember van jelen. A második napon dél körül kezdődik a ceremónia, ahol minimum 1000 fős a vendégsereg, majd a harmadik napon a másik családnál ugyanez a tradíció ismétlődik.

Kerala egy kicsi, dél-indiai állam. Kisebb, mint a Dunántúl, lakossága mégis 33 millió fő körül mozog. A házassági szokásokat tekintve elég nagy különbségek vannak Észak- és Dél-Kerala között.

Indiában a házasságkötések többsége még mindig elrendezett házasság. Persze ez is megoszlik, a déli államok inkább megtartották a tradíciót, főként a kisebb városok, falvak. Északon jobban nyugatiasodnak, a szerelemházasságok, a házasságon kívüli kapcsolatok gyakoribbak.

Hogyan házasítják ki a gyereket? A hinduk nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak a védikus asztrológiának, a házasság sem kivétel. Mindenkinek van egy részletes elemzése az asztrológustól, amit már gyerekkorában elkészítettek. Ebből kiderül, hány évesen ajánlott megházasodnia. Az időhöz közeledve a szülők nagy keresésbe kezdenek, amibe a teljes rokonság is besegít. Akárkihez persze nem adják a gyereküket. Először az asztrológus ellenőrzi, milyen az esély a jó házasságra.

A menyasszonyt alaposan kicsinosítják, felékszerezik

A fiú esetében fontos, hogy jól szituált legyen, biztos anyagi háttérrel. Lányoknál nincs ilyen elvárás. Van, aki nem bánja, ha a feleség is dolgozik, de van, aki szerint az asszonynak a házban a helye. A házasság sokkal inkább két család egyesülését jelenti. A családot vizsgálják, jó nevű-e, nem történt-e korábban valamilyen szégyenletes dolog, mint például a válás.

Kizárólag a szülők beszélnek egymással, aztán ha jónak gondolják, szólnak a gyerekeknek. Mutatnak egy képet a választottról, és a fiú családostul elmegy afféle háztűznézőbe. Tea és édesség mellett a szülők megbeszélik a dolgokat, majd a gyerekek is váltanak pár szót, majd a fiú családostól távozik.

A rokonokkal közös fényképek készítése kiemelt szerepet kap a dél-indiai esküvői szertartáson

Megkérdezik a gyerekeket, majd a fiú szülei tudatják döntésüket. Általában igent mondanak, mivel a szülők sokat keresgélnek, mindenkit alaposan megvizsgálnak, elég nyomós indokot kellene felhozni. Az, hogy nem tetszik, nem szimpatikus, nincs közös témánk, szóba sem kerülhet.

Az asztrológus kitűzi az esküvő időpontját fél, maximum 1 évvel későbbre. A fiatalok addig nem találkoznak. Akadnak, akik tartanak eljegyzést, de ez nem kötelező. Az esküvő két részből áll. Egy tradicionális ceremónia délelőtt, utána egy hagyományos keralai ebéd, majd délután-este az ünnepség egy másik helyszínen. Az esküvő nem hivatalos, csak később mennek anyakönyvvezetőhöz aláírni a papírokat. Ez sem kötelező, de szinte mindenki megteszi. A család szemében az esküvő után már házastársak, tehát már együtt alhatnak.

Az indiai esküvőről sem hiányozhat a díszes torta

Ahány régió, annyiféleképpen zajlik egy hagyományos keralai hindu esküvő. Reggel felöltöztetik a fiút és a lányt hagyományos keralai öltözékbe. A fiú mundut (fehér lepedőféle földig érő anyag, arany szegéllyel, amit a derekuk köré tekernek) és inget visel, a lány vagy veshti mundut (speciális fehér szári arany szegéllyel) visel, vagy selyemszárit.

A lányt teleaggatják arany nyaklánccal, fülbevalóval, karkötőkkel. A szülők a gyerek születése óta gyűjtik az aranyat, hogy ezen a napon nekiadhassák. A lány hajába jázminfüzért tesznek. A szertartás helyszínéül nagy termet bérelnek, ahol van egy színházszerű terem, és jó nagy konyha. A szertartásra csak a szűkebb családot (3-400 fő) hívják meg, az esti fogadás minimum 1000 fős.

A feldíszített színpadon van két trón, esetleg egy nagyobb pad, amin a házasulandók ülhetnek. A zenészek tipikus hindu esküvői dalokat játszanak. A színpadon álló vőlegényhez a menyasszonyt az összes női rokona - főleg fiatal lányok - kísérik. A menyasszony apja szó szerint átadja lánya kezét a fiúnak. Virágfüzért akasztanak egymás nyakába, átadják a gyűrűket (a társ neve van belevésve, olyasmi mint egy pecsétgyűrű) és a nyakláncot. A nyaklánc vastag és jó hosszú, 22 karátos arany.

Az idősek rizst szórnak az ifjú pár fejére

A fiú sindurral megfesti feleségét, piros porral egy kisebb foltot hagy a homloka felett, a haja tövénél, majd átad egy szárit, és aztán egymás kezét fogva tesznek pár kört a színpadon, a lányok követik őket. Minden egyes vendég szépen sorban felmegy hozzájuk és áldásként rizst szórnak a fejükre az idősebbek. Az ifjú pár megérinti az idősek lábát, amivel szintén áldást kapnak tőlük, és tiszteletüket fejezik ki. Ez egy nagyon elterjedt szokás az országban. Az áldás után pár óra fotózkodás következik.

Az ebéd tipikus keralai vegetáriánus sadya, banánlevélen tálalva. Azt a párszáz embert megetetik 3-4 turnusban. Ebéd után pár óra pihenő, és lehet készülni az esti fogadásra. Az esküvő után a férj először viszi haza feleségét, megmutatja neki a házat. A feleségnek, mielőtt a házba lépne, egy kancsó vízzel lemossák a lábát, és feltétlen jobb lábbal kell átlépnie a küszöböt. Innentől kezdve ez a ház a lány otthona is, ahol a hagyománykövető családok 15-20-an is együtt élnek. A nők nem dolgoznak. Főznek, takarítanak, mosnak, gyerekeket nevelnek. A feleség a fiú szüleit is anyának és apának szólítja, és ők is gyerekükként kezelik. Ezért is fontos a jó választás.

Az esküvő előtti napon, a sangeet esten, a menyasszonykezére hennával virágokat és egyéb motívumokat festenek

Az ezt követő fogadásra: a vőlegény öltönyben, a menyasszony száriban vagy valamilyen más, tradicionális ruhában érkezik. A fogadás ismét a fotózásról szól még nagyobb teremben, még több emberrel. Utána esznek egy jót, ekkor már nagyobb a választék is. A nem vegetáriánus családoknál ilyenkor már csirkét is felszolgálnak. A desszert általában fagylalt.

A meghívóra ráírják: a vendég megjelenése az ajándék , nem várnak pénzt, vagy bármilyen ajándékot. A közelebbi rokonok azért adnak egy-egy kisebb, jelképes ajándékot.

Európai szemmel érdekes, hogy a menyasszony és vőlegény nem érinti meg egymás kezét, nem szólnak egymáshoz, látszik rajtuk, hogy ez az egész olyan, mint egy új felfedezés.