Megkésett randevú egy vámpírral

Brassóban időzve a közelbe kirándulni vágyó utas előtt két reális lehetőség áll. A 40 kilométerre fekvő, Sinaián található Peles királyi kastély, vagy egy másik, hasonló építmény, a Törcsváron fekvő várkastély. A hollywoodi produkciók nyomán utóbbi mellett döntöttem.

Évente félmillió külföldi látogatja, döntően amerikaiak, a nyári időszakban a tömeg garantált. A tél amúgy sem a látogatók számára legtökéletesebb évszak, ennek köszönhető, hogy a kimondottan szép és izgalmas várba vezető meredek, macskaköves úton csak néhány érdeklődővel találkozom. A kastélyt a rettegett havasalföldi vajda, a Drakula néven elhíresült Vlad Tepes legendája tartja az érdeklődés középpontjában. Pedig az egykori nemesnek semmi köze hozzá, a hírek szerint mindössze egyszer szállt meg itt. Talán.

Építését gazdag brassói polgárok kezdték, I. Lajos magyar király közbenjárásával és engedélyével, 1377-ben, az Erdélyt Havasalfölddel összekötő kereskedelmi útvonalak védelmére, a terület feletti uralomra rendkívüli módon vágyó havasalföldi és román vajdák betörései ellen. A kimondottan nehezen bevehető várak közé tartozott mindig. Nem véletlenül emelték itt, ugyanis a meredek, sziklás helyek által körülölelt Brassó, a Szászföld központja már akkoriban is gazdag kereskedőváros volt, az északi, főként német Hanza-városok, továbbá Konstantinápoly közötti kereskedelem egyik legfontosabb csomópontja. Törcsvár 1448-ban szerepel ismét a leírásokban, Hunyadi János adott utasításokat a várnagyoknak, ezen irományok között felbukkan Törcsvár neve is. Ötven évvel később II. Ulászló zálogba adta Brassó városának, majd a szerződés lejárta után II. Lajos negyed századdal meghosszabbította a zálogot, azzal a kitétellel, hogy a vár kapitánya mindenkor magyar legyen. A tulajdoni viszonyok gyakran változtak, a magyar királyok mellett tulajdonolták az erdélyi fejedelmek és a havasalföldi vajdák is. Támadta Báthory Gábor, Rákóczi György és Thököly Imre is, nem mindannyian jártak sikerrel.

A várkastély hányattatásai 1916-ban értek véget, amikor az erdélyi fejdelem Brassónak adta el, a város lakói pedig IV. Károlynak adományozták, aki azonos lendülettel feleségének, Zita királynénak ajándékozta. Két évvel később román fennhatóság alá került, Brassó polgármestere Mária román királynéra hagyományozta, aki szépen felújíttatta, majd lányára, Ilona hercegnőre hagyta. A királyi család száműzetése nyomán a román államhoz került, majd a visszaszolgáltatási törvénynek köszönhetően Ilona osztrák fővárosban élő gyermekei tulajdonába került, akik azóta is üzemeltetik, múzeumként. Mária kiváló ízléssel rendelkezett, kedvenc nyaralóhelyére rengeteget költött, a szobákat Nyugat-Európából hozott, elegáns bútorokkal rendezte be, továbbá a helyiségek fűtését biztosító szász cserépkályhák is különösen szépek.

A száz méter magasan található, trapéz alakú, észak-déli irányú, belső tornyos, amúgy nem túl nagy várnak egyetlen bejárata van, a szűk kaputorony, ahova évszázadokkal ezelőtt elmozdítható falépcső vezetett. Az északi oldalon egy kétemeletes torony, valamint egy hétemeletes, befelé keskenyedő, négyszögű bástya található figyelőtoronnyal. Nyugati felén kerek torony található, aminek az alagsorában egy ablaktalan börtön üzemelt. A zegzugos épületet a bájos, pici, belső udvar és a boltíves lodzsa teszi különlegessé, továbbá az emeleti szinteket összekötő titkos átjáró. A várban négy szobában különleges kínzószerszámokat mutatnak be.

A közelmúltban tökéletesen helyreállították, a látogatók nagy számát mégsem ennek, hanem Drakula legendájának köszönheti. A Hollywoodban gyártott szuperprodukciók korábbi sztárját Bran várához kötik, holott semmi köze hozzá. Az alaptörténetet az angol író, Bram Stoker találta ki 1897-ben, ugyanis akkoriban a rémtörténetek rendkívül népszerűek voltak a szigetországban.

A vár alatti kistelepülés amolyan kirakodóvásár, érthetően Drakula mítoszára felépítve.

A Drakula című regény főhősét a kegyetlenkedéseiről közismert Vlad Tepessel azonosították. Tepes mester ellenfeleit kegyetlenül lemészárolta, a karóba húzás számára amolyan hétköznapi tevékenységet jelentett. Gaztetteit megelégelve Mátyás király börtönbe vetette, szabadulása után pedig az őt követő vajda, III. Basarab emberei kivégezték.