A szerbség szellemi és vallási központja volt a magyar Athosz

Séta a Völgység fővárosában

2016. január 20., 08:46 szerző: Müller Anikó Hanga fotós: Müller Anikó Hanga
hozzászólás
Bonyhád Tolna megye negyedik legnagyobb települése - tizenháromezer-ötszáz lakossal -, a Völgység fővárosa.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A legkorábbi időkig visz-szamenőleg együtt éltek itt magyarok, szerbek, németek, zsidók, később felvidékiek és székelyek. A település a török uralom alatt elnéptelenedett. 1782-ben mezővárosi privilégiumot, vásártartási jogot kapott II. József királytól. 1872-ben község lett, később nagyközség, a városi rangot 1977-ben nyerte el. Címerpajzsa történelmét tükrözi. A kezében kardot tartó, koronás oroszlán Hessen tartományra utal, ahonnan a német ajkú lakosság jelentős része származik. A Völgységi-patakot jelképező ezüst mezőben a lúdtoll az irodalmi hagyományokra, a Nap és Hold motívum a székelyekre, a kettős kereszt a magyarokra, felvidékiekre utal. A címerpajzsot tartó két oroszlán a Perczel család címeréből való.

A volt Perczel-kúria 1780 körül épült copf stílusban, 1820 körül klasszicista stílusban építették át. Itt született 1811-ben, majd nevelkedett Perczel Mór földbirtokos, az 1848-49 évi szabadságharc honvéd vezérőrnagya, aki száműzetése után itt töltötte életének utolsó két évtizedét. A Perczel család új emlékszobáját is ebben az épületben láthatjuk. A kúriához tartozó park 1975 óta természetvédelmi terület. Az épület ma kollégium. A „gyáros” Perczelek - üzemük 1913-tól Magyar Zománcmű és Fémárugyár néven termelt - 1910-ben épült kúriája 1952 óta állami tulajdon. Az épület évtizedeken át kulturális intézmények otthona volt, az 1980-as évek közepétől kizárólagos használója a városi könyvtár. Felújított parkját Mihály Sándor iparművész szökőkútja díszíti.

A város ékszerdoboza a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium szecessziós főépülete, egykori kisdiákja, a költő nevét viseli

A város ékszerdoboza a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium szecessziós főépülete. Az iskolát a jelentős számú evangélikus lakosság szándéka szerint 1806-ban alapították Sárszentlőrincen, hogy hazafias érzelmű, a nyelvben jártas tanítókat képezzen, másrészt a tobábbtanulni vágyó ifjaknak megfelelő műveltséget nyújtson. 1831-33 között itt volt kisdiák Petrovics, azaz Petőfi Sándor. Az intézményt 1870-ben telepítették át Bonyhádra, 1949 óta viseli egykori diákja nevét. Az evangélikus templom 1797-1800 között, a református 1796-1801 között épült, faszerkezetű tornyát 1877-ben kapta. A katolikus templomot - mely a Kliegl és Perczel család támogatásával épült - 1782-ben szentelték fel. Nepomuki Szent János, a vizek védőszentje mészkő szobrát a Völgységi-patak - vagy Határárok - hídján Kupi Antal helyi kőfaragómester készítette. A kálvária kialakítása az 1816-ban felszentelt kápolnával kezdődött, ezt a három kőkereszt és a stációk felállítása követte. Utóbbiak agyagábrázolásai a másfél évszázad alatt megkoptak, 1996-ban egy helyi művész, Stekly Zsuzsa tűzzománc képeire cserélték. Az 1796-ban Walter József állatorvos által állíttatott Szentháromság-szoborkompozíció a gyakori járványos betegségek és pusztító tűzvészek megakadályozását célozta.

A grábóci egykori bencés templom romjai

A bukovinai székelyek Völgységbe való letelepítésének ötvenedik alkalmából 1995-ben székely kaput állítottak az ősöknek, ez meglapozta a Székely emlékparkot, mely az óta folyamatosan bővül. Az egykori Nunkovits-ház otthona a Völgységi Múzeumnak, de működik a városban Tűzoltó és Óvoda Múzeum is. Wass Albert első magyarországi köztéri szobrát Bonyhád fogadta be. Nevezetes esemény az évszázados tradíciók szerint előkészített és feldíszített városi május faállítása, melyhez a fát a külföldi testvérvárosok szállítják. A majális az itt élő népcsoportok sokszínűségét, összetartozását is jelképezi. A termálfürdő négy éve nyitotta meg kapuit, a Szecska-tó öthektárnyi vízfelületével igazi horgászparadicsom. Érdemes ellátogatni a kilenc kilométerre lévő Grábócra is, mely kegyhely, ortodox búcsújáróhely.

A grábóci ortodox templom
Fotó: Müller Anikó Hanga

A településen már az 1300-as években létezett bencés zárda és templom, romjait a szerb temetőtől északnyugatra lévő bozótos rejti. A grábóci szerb kolostor jelentősége túlmutatott a megye határain, a Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, ,egy valóságos „magyar Athosz”. 1585-ben alapították, és 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig, néhány háborús évet leszámítva, folyamatosan működött. A ma látható templom 1736-41 között épült. A kolostor művelődéstörténeti szerepének megfelelően művészileg is kiemelkedő alkotás, ikonosztáza 1768-ra lett kész, a freskók 1784-85-ben készültek. A templomot és kolostort 1994-ben a szerb egyház ismét birtokba vehette.

Bonyhád nevének eredetére több feltevés is létezik. Az egyik a „bony”, vagyis a „mocsaras, vizes” vidék. A másik Gyula erdélyi magyar törzsfő fia nevéről, Bonyháról - aki István király unokatestvére volt - is kaphatta elnevezését.

Müller Anikó Hanga

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások