Színek szemkápráztató pompája a jeli arborétumban

A növénygyűjtemény megálmodója gróf Ambrózy-Migazzi István volt, akit virágos grófnak hívtak. A kellemes feltöltődést, színpompás, varázslatos látványt nyújtó park fő ékességei a május eleje és június vége között sokféle színben nyíló rododendronok.

Ambrózy-Migazzi István Báró Ambrózy Lajos és gróf Erdődy Agathe gyermekeként Nizzában született, majd Vas megyei birtokukon, Tanán nevelkedett. Édesanyja plántálta belé a növények szeretetét, kertészkedő szenvedélyét átörökítette fiára. Később felesége, Migazzi Antónia grófnő felvidéki, malonyai birtokán próbálkozott növények telepítésével, botanikai kísérletezéssel. Életcélja az örökké zöldellő kertek - ahogy ő mondta - a mi természeti adottságaink közötti megvalósítása volt.

Az I. világháborút követően a malonyai birtokot elvesztették, de közben tervezte már az új növénygyűjtemény kialakítását a Vasi-Hegyháton fekvő Jelihálás-pusztán, mely terület akkor jórészt birkalegelő, lápfoltokkal tarkított nyíres fenyér volt. A legeltetés megszűnése után az eredeti vegetáció újjáéledt. Ambrózy-Migazzi István figyelembe vette a talajszerkezeten kívül a szubalpin és a mediterrán hatás együttes jelenlétét, amely esetenként az örökzöld lomblevelűek túlélésének záloga. A párás, szűrt napfényű környezet kialakításához több tucat fenyőfélét, tuját, tiszafát, babérmeggyet, buxusokat, madárbirseket és borbolyaféléket ültetett. A sétautakat páfrányokkal, nárciszokkal, liliomokkal szegélyezte. Az így kialakult mikroklíma alkalmas volt a rododendronok telepítésére, hiszen a növények csapadékot és szubalpin környezetet igényelnek. Ma több mint nyolcszáz faj és ezek nyolcezer változata ismert, Jeliben több mint háromszáz fajta van, a példányok száma több ezer. A gróf tízéves munkája után az arborétum öthektárnyi betelepített területtel rendelkezett, de a munka halálával 1933-ban félbeszakadt. A második világháború után a park állami tulajdonba és egyben erdészeti kezelésbe került. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. jogelődei 1959-re már hetvenhektáros arborétummá fejlesztették, ahol a rododendronok mellett a világ különböző tájairól származó fa- és cserjefajok gyűjteménye is egyedülálló, melyeket tájkörzet jelleggel alakítottak ki, bemutatva Kína, Japán, Amerika, a Kaukázus és a Balkán, növényzetét és erdőtársulásait. A teljesség igénye nélkül néhány növény, melyre rácsodálkozhatunk: japán dérbabér, széleslevelű hegyi babér, ráncos levelű bangita, Bornmüller jegenyefenyő, keleti luc, kaukázusi jegenyefenyő, balkáni cirbolya, szerb luc, görög jegenyefenyő, a szitka luc, tiszafa, lombhullató kínai mamutfenyő, kínai szúrósfenyő, kék- és vöröstobozú jegenyefenyő, himalájai cédrus és selyemfenyő, legyezős törpebambusz, botnád, japánciprus, hinoki álciprus, pálmalevelű juhar, japán liliomfa és hárs, saspáfrány, bükk, éger, óriás jegenyefenyő, ezüstfenyő, kolorádófenyő, nyugati ostorfa, mocsári lepényfa.

A kis tóval szemben van az alapítóról elnevezett, közel húsz méter magas, az őrségi népi építészet stílusjegyeit magán viselő kilátó, melyet 2015-ben adtak át. Érdemes elsétálni a vadregényes Hétforrás-szurdokhoz, mely nevét meghaladó számú, bő hozamú vízfeltörései táplálják a Kaponyás-patakot és az arborétum tavait. Tanösvényt alakítottak ki mozgás- és látássérültek számára. Az út mellett harmincnyolc Braille-írásos ismeretterjesztő tábla segíti a tájékozódást és ismerteti a főbb tudnivalókat, magyarul és németül. A szintén akadálymentessé tett parkolóhelyről különleges burkolattal készült járda vezet a pénztárhoz, a mozgássérültek által használható illemhelyhez és a főbejárathoz. A testi fogyatékkal élő látogatókat hangos idegenvezető eszköz is segíti.

Az alapító grófot kívánságának megfelelően a Varázskert egy sűrű borókás részén temették el. Emlékét a sétaút mellett felállított, a közeli szajki erdőből származó fából faragott szobor őrzi, mely Görög András fafaragó munkája.

Az arborétum kisgyermekes családok számára is kedvelt kirándulócélpont lehet, pihenőházak, játszóterek várják az apróságokat.