Utazó

2015.11.24. 15:01

Szomorú sors, csodás tájak - Máramaros megye kulturális, néprajzi emlékek sokféleségét kínálja

Évszázados történelmi emlékek és vadregényes tájak veszik körül a Románia északi csücskében barangoló turistát.

Lovász Lilla

A valaha magyarul Bükkföldnek nevezett történelmi régió, Bukovina a mai Románia Szucsáva megyéjében, illetve Ukrajna délkeleti részén terül el. Bár önállósággal sosem rendelkeztek, az ott élő, rendkívül vegyes lakosság saját népszokásaival mindig is elszigetelt közösséget jelentett. Nem csoda, hogy a bukovinai székelyek – akárhová is sodorta őket a történelem cseppet sem kíméletes szele – máig őrzik hagyományaikat. Sajnos azonban Bukovinában már alig akadni a nyomukra.

Moldovitai Angyali üdvözlet temploma külső falazatára egyházi és világi témájú képeket festettek. A festményeken megjelenik a mennyei és földi hierarchia, Jessze fája, de az ókor tudósainak, Arisztotelésznek, Platónnak, Szókratésznek az alakját is megörökítették


Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva: az öt bukovinai falu, ahová az ezerhétszázas évek végén a Habsburg Birodalom egyik magyar tábornoka, Hadik András gróf összegyűjtötte a madéfalvi veszedelem nyomán a Székelyföldről Moldvába menekült és szétszóródott székelyeket, megalapítva egy új, sajátos „arculatú” népcsoportot, a bukovinai székelységet. Ám sokáig itt sem élhetett békében a maroknyi ember. A számukra a letelepítéskor biztosított földek ugyanis hamarosan kevésnek bizonyultak a növekvő népesség ellátására, így egyre többen kényszerültek elhagyni a már-már otthonnak nevezett Bukovinát. A Bukovinában maradottak az első világháború után az egyre fokozódó román nacionalizmus fojtogató érájában tengették napjaikat, mígnem a második világháború során a magyarok által visszafoglalt Bácskába, Újvidék és Szabadka között fekvő falvakba telepítették őket. Ám innen is menniük kellett: amikor három évvel később, 1944-ben a szerbek visszatértek, mindenüket hátrahagyva voltak kénytelenek menekülni. Végül Magyarországon a Baranya és Bács-Kiskun megye falvaiból kitelepített németek házait jelölték ki számukra lakhelyül.

A szaploncai Vidám Temető igazi kuriózum


A szomorú történelmi tények ellenére a Keleti-Kárpátok égbe törő sziklacsúcsai, a végtelen fenyvesek, a színes virágokkal tarkított dimbes-dombos kaszálók látványa feledhetetlenné teszik a bukovinai kirándulást. A Ráró-hegység környéke egész napos túralehetőségekkel kecsegtet: érdemes követni a tavaly átadott Transzráró turisztikai utat, ami a Beszterce völgyét köti össze a Moldva-völggyel. A Ráró-turistaház fölé magasodik a Fejedelemasszony sziklája. A hatalmas mészkősziklák úgy néznek ki, mintha bármelyik pillanatban a nyakunkba zúdulhatnának. A csúcsra egyetlen nyaktörő ösvény vezet, ám, ha egyszer felkapaszkodtunk, az elénk táruló látvány elfeledteti a mászás gyötrelmeit. Ráadásul egy kis szerencsével az igen ritka havasi gyopárra is rábukkanhat a botanika iránt érdeklődő turista, az állatszeretőket pedig megannyi szerecsenlepke kápráztatja el.Máramaros megye a kulturális, néprajzi emlékek sokféleségét kínálja. A szaploncai Vidám Temető igazi kuriózum: a kékre festett fejfákon az alant nyugvót jellemző faragott képek és róla szóló rövid, néhol humorral tűzdelt versikék olvashatók. Érdemes útba ejteni az Iza völgyében megbúvó Barcánfalvát, amelynek 1720-ban – egyetlen vasszög felhasználása nélkül – épített fatemploma a világörökség része. A falu végében pedig a látogatót egy újjáépített kolostorkomplexum várja. A monumentális épületegyüttest 1990-ben kezdték építeni, a máramarosi hagyományoknak megfelelően csupa fából, és kizárólag helybéli mesterek keze munkájával. A kolostor temploma a maga 62 méteres tornyával Európa második legmagasabb fatemploma. 

Számos moldvai ortodox templom található a környéken, amelyek közül legalább egyet-kettőt szinte „kötelezően ajánlott” meglátogatni. Ilyen például a moldovitai Angyali üdvözlet temploma.

Fejedelemasszony sziklája őrködik a végtelen fenyveseken
Fotó: Lovász Lilla

Bukovinában havasi gyopárral is találkozhatunk

Az építészeti értékek után azonban jólesik a kirándulás a „csupazöldbe”. Románia legnagyobb tőzeglápja Szucsáva megyében, Poiana Stampei község határában terül el, mintegy négyszáz hektáron. A lápon fapalló vezet keresztül, a magasba szökő zsurlók között olyan növényritkaságokat tárva a kiránduló elé, mint a tőzegrozmaring vagy a húsevő kereklevelű harmatfű. Ha óvatos lépésekkel haladunk, akár keresztes viperát is láthatunk a puha tőzegmoha-szőnyegen napozva.

A vadon élő állatokkal közelebbi kapcsolatba – a vipera helyett – Dornavátrán, a Monarchia-korabeli kedvelt fürdővárosban léphetünk. Sétáljunk egyet a századforduló romantikus épületei mögötti parkban, és kínáljuk meg a mókusokat dióval, mogyoróval: jó eséllyel a kezünkből is elveszik a csemegét.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!