Ötezerötszáz lakosú úszó város az Adriai-tenger habjain

Tizenhat emeletnyi élmény

2016. február 24., 06:58 szerző: Arany Horváth Zsuzsa fotós: Arany Horváth Zsuzsa
hozzászólás
Bari-Velence - Egy teljes héten át nem lehetett betelni a méretekkel. Ha egyszer sem léptünk volna ki a partra, akkor sem tudtunk volna kiélvezni mindent, amit kínált.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Fantasia névre hallgatott az úszó monstrum, aminek Bari kikötőjében léptünk a fedélzetére. Már előző este tiszteletünket tettük nála, megállapítva, nem lehet egyben lefényképezni. Ahhoz legalább egy kilométerre kell eltávolodnunk tőle. Amire majd Korfun lett módunk, büszkék is voltunk, hogy két óceánjáró mögül is kilátszik a mi hatalmas Fantasiánk. A 2008-ban épült 137 ezer tonnás, 333 méter hosszú, 16 emeletes „ladik” (az Eiffel-torony kisebb lenne, ha melléje fektetnénk) az olaszországi Bariból a görög partok mentén vitt bennünket Katakolonba, Santorinibe, Athénba, Korfura, Dubrovnikba és végül Velencébe az Adria habjain. A több mint 4000 utazó vendéget 1500 fős személyzet szolgálta. Általában éjszaka haladt, reggelente kötött ki (a kényes manőver egy óráig tartott), este továbbindult. Ami azt jelentetette, hogy az érintett városokban kellően elfáradt turista a hajóra lépve nemcsak szállást, hanem ezerféle programmal dúsított, komplex élményt kapott.

És ez még csak a negyede! A narancssárga mentőcsónakok a nyolcadik emelet magasságában

A 4000 embert ellátó logisztika a maga nemében is grandiózus feladat, az ember a tetőteraszon a korlátnál állva bámulhatta az irdatlan mennyiségű étel-ital szállítmányozását, a szennyes, a szemét kipakolását. Már ha erre is kíváncsi volt. Hiszen eközben hat étterem (ebből a legfelső szinten működő Zanzibar csupán éjjel kettő és öt között volt zárva), hét bár, presszó és diszkó, három konditerem, kaszinó, uszoda, a szabadtéri teraszokon pezsgőfürdők, 1500 főt befogadó, minden este más nemzetközi zenés műsorral szolgáló bordó-szürke színvilágú színházterem és mozi kereste a kegyeinket. Mindez benne az árban. Az extrém kiadásokhoz (alkohol) a behajózásnál hajókártyát tölthettünk fel, kézpénzforgalom ugyanis nincs az úszó városon.

A fedélzeti szabadtéri medencesorok, pezsgőfürdők, a hajó mögött a görög partok

A mi különbejáratú pincéreink romániai és mauritiusi úriemberek voltak, de mondanom sem kell, nem kellett sokáig várni, magyar hosteszlányokkal is megismerkedhetett az ember. Ki-ki egészen másképp élte meg a lenyűgöző méreteket, a kínálatot, a rétegzett élményt. A család ifjú férfiemberei az elképesztő ételkínálattal nem győztek betelni, a lányok kora reggel szaladtak a konditerembe, majd napozni, az urak minőségi italokat kóstoltak. A korosabb hölgyek kávésbögrével álltak a hajókorlátnál napfelkeltét és kikötést bámulni. 

A hajóújság a hálószobában várta az utazót

Már a belépés több mint négy órát vett igénybe: helyben készült fényképes plasztikkártya készült ugyanis, afféle hajó-személyigazolványként. Ez igazolt minden visszatéréskor, nyitotta a kabinokat, a kiszolgáló fedélzeti ajtókat, lifteket. Az első napon erős volt a gyanúnk, ha egyszer elhagyjuk a (balkonos), belső telefonhálózattal és hajó-televízióadással, internettel, fürdőszobával felszerelt kabinunkat, soha többé nem fogunk visszatalálni a bordó-kék-sárga süppedő szőnyegekkel terített labirintusban. De rájöttünk, érdemes origóként használni a csupa tükör látványlifteket és a hajó közepén föl-le futó, Swarovski-kristályokkal kirakott lépcsősorokat. Ezeken fényképezkedett boldog-boldogtalan a megfelelő dress code szerint (erről reggelente a napi hajóújság tájékoztatott) öltözve elfogyasztott hatfogásos vacsorák után.

A fényűző belső terek egyike

A Fantasiának fennállása óta csak egyszer nem sikerült zökkenőmentesen a kikötés, ami, higgyék el, nagy szó, hiszen ekkora testet művészet odasimítani a parthoz. Santoriniből például a víz alatti zátonyok miatt hat navigáló hajócska segítette ki. Velencébe érve karnyújtásnyira láttuk a város legszebb palotáit. Hírlik, ki is tiltják az óceánjárókat a közelükből.






Arany Horváth Zsuzsa

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások