Újabb fejlesztés és további költségcsökkentés a vasműben

A társaság folytatja szigorú költséggazdálkodási programját és megkezdi tervezett stratégiai beruházásait.

Az acélipar világpiaci helyzete jelenleg katasztrofális, ennek ellenére örvendetes, hogy a Dunaferrnél a nyersvas- és acéltermelés 2015-ben egész évben teljes kapacitással működik és a késztermékeket száz százalékban értékesíteni tudják – számolt be a pozitívumokról Jevgenyij Tankilevics. Mint tájékoztatójában elmondta, az utóbbi két évben a termelési költségeket 30 százalékkal csökkentették, ennek része volt a 16 százalékos létszámleépítés, aminek következtében 7003 munkavállalóból mostanra 5850 fő maradt. A hatékonyságnövelés megkezdésekor 890 fő elbocsátását jelentették be, ám a kormánnyal folytatott egyeztetések után 400 fős leépítésben állapodtak meg. Eddig végül is csoportos létszámleépítéssel 304 főt küldtek el, ezen felül a természetes fogyás, például nyugdíjazás, vagy önkéntes távozás és a kiszervezés miatt is csökkent a létszám. Sevcsik Mónika, HR és reorganizációs igazgató hozzátette: Összesen mintegy 600 dolgozót érintett a kiszervezés, az őket foglalkoztató cégekkel három-öt éves szerződést köt a társaság. Várhatóan még két jelentősebb kiszervezésre kerül sor a hatékonyság érdekében.

- Jelenleg a szociális helyzet kiegyensúlyozott, a szakszervezetekkel kölcsönös tiszteleten alapul a kapcsolatunk – emelte ki Jevgenyij Tankilevics. Majd részletesen ismertette azokat nemzetközi piaci feltételeket és körülményeket, amelyek miatt, a pozitívumok ellenére, a Dunaferr jelenleg a túlélésért küzd. Mint elmondta, a világ acélipara a ›90-es évek végétől a leghosszabb veszteséges időszakát éli. Az európai helyzet, a nulla gazdasági növekedés különösen kedvezőtlen az ágazat számára. Számolni kell azzal, hogy szűkülni fog a piac és lesznek cégek, amelyeknek végleg abba kell hagyniuk a tevékenységüket. Bíznak abban, hogy a Dunaferr nem lesz köztük.

- Ehhez azonban a magyar államnak el kell döntenie, akarja-e, hogy továbbra is legyen acélipara? – mondta. – Folyamatos egyeztetéseket folytattunk a kormánnyal, ugyanis ahhoz, hogy a versenyképességünket növeljük, hosszútávra szóló beruházásokat szükséges elindítanunk. Tavasszal már a piac fellendülésére lehet számítani és addigra be kellene indítani a legfontosabb és legkritikusabb beruházásokat. Bízunk abban, hogy a kabinettel lesz módunk egy tárgyalási fordulóra, amelyen ezek az életbevágó kérdések pozitív elbírását kapnak – hangsúlyozta. Jevgenyij Tankilevics közölte: a társaságnak egyrészt rövid lejáratú forgótőke-finanszírozásra lenne szüksége, ami lehetővé tenné a tavaszi fejlesztésekkel összefüggő leállást. Kormányzati segítségre lenne szükségük a stratégiai beruházásokhoz is, ahol ezt az EU-s jogszabályok lehetővé teszik. Példaként említette Szlovákiát, ahol erre megtalálták a megoldást és kormányzati intézkedésekkel segítik az acélgyártást. Fontos, hogy a környezetvédelmi és emissziós előírásokra is könnyítést kapjon a cég 2020 után. A 2016-os tervükben 20 millió eurós fejlesztés szerepel. Ezt az összeget a cég jelenlegi helyzetében és piaci környezetben lehetetlen előteremteni. A fejlesztés pedig a túlélés záloga. A legfontosabb a II. kohó felújítása, de az autóipari beszállításra való felkészülés és a környezetvédelmi beruházások is benne vannak. – Amennyiben a fejlesztések hátterét nem tudjuk biztosítani, akkor 2020-ra Dunaújvárosban véget ér az acéltermelés – mondta.

- Jevgenyij Tankilevics kijelentette: nem szociális kérésként, hanem üzleti alapon kellene a Dunaferre tekinteni, amelynek profitot kell termelnie ahhoz, hogy megéljen. Ehhez kapcsolódva kitért arra, hogy, hogy az ukrajnai helyzet, valamint az Oroszország elleni szankciók még tovább nehezítették a cég helyzetét. – Holott az ISD Dunaferr nem ukrán, vagy orosz, hanem magyar vállalat, s a kormánynak így kell tekintenie rá – emelte ki. Lapunk kérdésére elmondta: komoly esélyt lát az állam pozitív hozzáállására a fejlesztések elindításához – természetesen az EU-s szabályok keretein belül. Az orosz szankciókkal kapcsolatban is bizakodóan nyilatkozott, úgy vélte, ebben a kérdésben meghatározó a tulajdonos, és be tudják bizonyítani, hogy a Dunaferrben 50 százaléknál alacsonyabb az orosz bank részaránya.