Vasmű

2017.08.23. 15:37

Az acélgyártás szolgálatában - A vasasnapon Gyerák Tamás lett a Borovszky-díj legújabb birtokosa

A Dunaferr által odaítélhető elismerések legmagasabbika a Dunaújváros és a vasmű történelmének emblematikus alakjáról, Borovszky Ambrusról elnevezett díj.

Gál László

2017-ben Gyerák Tamás, az ISD Dunaferr Zrt. főmérnök-helyettese, az Acélmű gyárvezetője kapta meg a rangos kitüntetést.

Milyen inspirációk hatására választotta annak idején éppen a kohász szakmát?

- Szabolcs megyei lévén nem sok fogalmam volt a kohászatról, először villamosmérnöknek jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetemre, de oda nem vettek fel. Utána egy lengyelországi egyetem metallurgus képzését választottam, a felvételi eredményeim alapján be is kerültem a legjobb négy közé, de csak ketten mehettek Lengyelországba. Viszont a pontszámok alapján felvételi nélkül bekerülhettem a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, így a tanulmányaimat ott folytattam és 1979-ben okleveles kohómérnökként léptem ki az egyetem falai közül. A képzés során szakot is kellett választani, én az acélgyártás mellett döntöttem.

A végtermék magas minőségéhez jó acélgyártás is kell (Fotó: ISD DUNAFERR)

Az első munkahelye a Dunaferr lett?

- Igen, különösen a lakáshoz jutás lehetősége szólt Dunaújváros mellett. Mint akkoriban mindenki, én is gyakornokként kezdtem az Acélműben, majd 10 hónap után bevonultam a sorkatonai szolgálat letöltésére. Sajnáltam ezt az időszakot, mert éppen akkor zajlottak a konverter küszöbön álló beindításával kapcsolatos képzések, így abból ki kellett maradnom, kénytelen voltam a későbbiekben önállóan pótolni a szükséges ismereteket. Leszerelés után, 81-ben előbb vizsgát tettem acélgyártásból, majd a Siemens-Martin acélgyártás területére kerültem műszakos művezetőként a kemenceüzembe. Szerettem a szakmámat, hamar be tudtam illeszkedni, elfogadtak a munkatársak. A következő évben az öntő-kokillacsarnok üzemvezetője lettem, majd 1984-ben a FAM üzemvezető-helyettesének neveztek ki. 1989-ben az Acélmű műszaki osztályára helyeztek osztályvezető-helyettesnek, ahol a FAM-korszerűsítés előkészítésén, valamint a szekunder-metallurgia rendszerén dolgoztam. Az Acélművek Kft. 1991-ben történt megalakulását követően gyárvezető-helyettesi minőségben, műszaki vezetőként, majd termelésvezetőként tevékenykedtem Bánkúti János gyárvezető mellett, akinek nyugállományba távozását követően előbb megbízottként, majd 2007 februárjától kinevezett gyárvezetőként látom el az Acélmű irányítását. 2013-ban az akkori főmérnök távozásával felkértek, hogy a tevékenységi köröm megtartása mellett vállaljam el a főmérnöki teendőket, vagyis a vállalat műszaki irányítását is, amelyet egészen idén májusig, az új főmérnök kinevezéséig el is láttam. Főmérnökhelyettesként munkaügyi szempontból továbbra is hozzám tartoznak a gyártóművek, illetve egyebekben segítem a főmérnök munkáját.

Milyen kiemelkedő jelentőségű eseményekre emlékszik szívesen?

- Az elsők között volt az ISO 9002 minőségügyi szabvány, később az ISO 9001 bevezetése, amelynek a jelentőségét tükrözi, hogy enélkül ma már a termékeket el sem lehetne adni. Meghatározó döntés volt az acélgyártás irányának kijelölése, a Martin-acélgyártás és a kokillaöntés megszüntetése, a folyamatos acélöntés bevezetése, a termelés növelésére és a minőség javítására koncentráló, különféle korszerűsítések és fejlesztések. Mindezeknek fiatal mérnökként, majd egyre tapasztaltabb szakemberként, vezetőként közreműködője voltam. Elmondhatom, hogy az acélgyártás technológiai váltása történetének részese lehettem.

Mennyiben sikerült megvalósítania az elképzeléseit?

- Mindig több volt a terv, mint amit végül is teljesült. Az Acélmű egy vertikum része, a stratégiai kérdéseket illetően csak egységben lehet gondolkodni. Az utolsó öt-hat évben még az is kérdőjeles volt, hogy lesz-e nyersvas- és acélgyártás a Dunaferrben. Az elmúlt időszakban a piaci igényeknek megfelelően inkább a termékek feldolgozottsági szintjét növelő egységek, főként a hengerművek fejlesztése volt fókuszban, de a végtermék magas minőségéhez jó acélgyártás is kell. Ehhez szükséges lenne a technológia fejlesztése is olyan berendezésekkel, amelyekkel lehetővé válna az alacsony zárványtartalmú, alacsony karbontartalmú minőségi acélok előállítása, megcélozva ezzel egyes, jelenleg még csak korlátozottan elérhető piaci szegmenseket, mint például az autóipar.

Milyen a személyes jövőképe?

- Jövőre a hatályos jogszabályok szerint elérem a nyugdíjkorhatárt. Még nem tudom, folytatom-e a munkát itt, esetleg másutt, vagy a nyugdíjas éveimet élem. Ha a pihenés mellett döntök, újra kijárok majd horgászni, mint régebben, és a feleségemmel esetleg az utazásnak is hódolni fogunk. Szép családom van, az egyik fiam vegyészmérnök, itt dolgozik a spektrometriai osztályon, a másik fiam villamosmérnök, a diplomáit Londonban és Barcelonában szerezte. Mindkettőjükre és az édesanyjukra is büszke vagyok, remélem, rájuk is több időm jut majd.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!