60 év után világszínvonalon a kokszoló

2016. május 12., 18:11 szerző: Pekarek János
komment
Dunaújváros - Ünnepelnek az idén nyáron a vasmű kokszolójának dolgozói. Van is mit: nehéz évtizedek után terveznek.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Orova István ügyvezető igazgató érezhetően büszke arra, hogy a bonyolult piaci viszonyok közepette még mindig nyereségesen, külföldön is elismert minőségben tudnak dolgozni a hatvanéves gyárban.

Aki a IX. számú, a városi köznyelvben csak „kokszolói”-nak nevezett kapunál megy be a vasműbe, akár úgy is gondolhatja, hogy ott aztán nem sok minden változott az elmúlt hatvan esztendőben. Pedig az idén egy másik évfordulót is ünnepelhetnek a kokszolóban, hiszen harminc évvel ezelőtt épült a III. számú blokk, ami ma már a koksztermelés nagyobb részét adja.

Üzembe lépése után egy esztendővel, 1987-ben az addigi II. blokkot leállították, az I. sz. blokkot falazat felújítással tovább üzemeltették. A III. blokk építésével egy időben modernizálták a teljes termelési láncot, a vegyi üzemet, a szénelőkészítő berendezéseit is.

Ha már a kokszolóblokkok történeténél tartunk: később felmerült az is, hogy szükség van-e a legrégebbi blokkra? Különösen, hogy akkor már évek óta a világ több országából vásárolták a szenet, az addigi magyar és szovjet import szén mellett. A nyersvasgyártás Dunaújvárosban alkalmazott technológiájához elengedhetetlen a jó minőségű feketeszénből gyártott koksz. E szénből a zárt kamrákban való hevítés során eltávoznak a gázok, a szennyező anyagok nagy része.

Eredetileg a komlói és a Pécs környéki feketeszénre tervezték az újvárosi kokszolót - ám onnan az első évek után egyre csökkenő mennyiségben és az acélgyártás minőségi igényeit nem kielégítő minőségben érkezett szén. Ezért főleg cseh, lengyel és szovjet szénszállítmányokkal üzemeltették a kokszolót, míg 1990 után teljesen megszűnt a magyar szén felhasználása. Ezután az európai és a FÁK országokból származó szenek mellett egyre nagyobb arányban az Egyesült Államokból, Kanadából, Kolumbiából, Ausztráliából is importálták a szenet a kokszgyártáshoz. Ma is a tengerentúlról vásárolt szenek adják az alapanyag kétharmadát. Világpiaci furcsaság, hogy hasonlóan alacsony, 0,7-0,8 százalék kéntartalmú szenet Csehországból és Lengyelországból is lehetne kapni - csak az drágább: elavultak az ottani bányák, magas az önköltségük, csökken a termelésük...

Hatvan éve, 1956. július 8-án készült el az első adag koksz Dunaújvárosban, a Dunai Vasműben
Fotó: Dunaferr

A vasmű kokszolójában végzett munka értékét jelzi, hogy az itt gyártott koksz jelentős részét mindmáig gond nélkül, versenyképes áron tudják eladni a világpiacon. Ha Dunaújvárosban mind a két kohó üzemel, akkor a helyi koksz 60-65 százalékát használják fel a vasműben, ha csak az egyik (mint most), akkor a késztermék egyharmada marad itt, a többit Ausztriába, Szerbiába, Franciaországba, Németországba szállítják. A dunaújvárosi termékpalettán megtalálható koksz kiválóan használható öntödékben, sőt, szigetelő kőzetgyapot gyártásánál is fontos alapanyag. A kokszoló egy speciális koksztípusát használják többek között Magyarország egyetlen, hagyományos cukorgyárában, Kaposvárott is. 2015-ben 960 ezer tonnát gyártottak belőle összesen, ezzel 800 millió forintot meghaladó nyereségre tettek szert.

Azért a hatvan év mégis csak hatvan év: Orova István szerint a technológia és a cég túléléséhez elengedhetetlen a berendezések felújítása! Ezzel az ISD Dunaferr Zrt. vezetése is egyetért. Elsősorban környezetvédelmi és energiahatékonysági szempontok miatt javítanak a gáztisztítás technológiáján (ezzel a kokszolói kamragáz alkalmas lesz földgáztüzelésű hevítő kemencék tüzelőanyagának is), s idén felújítják a két rosszabb állapotú szárazoltót is. Épülnek és megújulnak a veszélyes folyadékokat tároló tartályok, valamint több környezetvédelmet szolgáló létesítmény is.

A kokszoló kft-nél jelenleg 630 embert alkalmaznak, s mintegy száz alvállalkozó, kölcsönzött munkás segíti a termelést. Az idők változását jól mutatja, hogy harminc évvel ezelőtt is közel kétszer ennyien dolgoztak itt. Akkoriban nagyon sok munkát kézi erővel kellett elvégezni. Ma már a legfontosabb helyeken gépek dolgoznak - de azt most is leszögezhetjük, hogy a kokszoló még mindig kemény munkahely, kifejezetten embert próbáló ez a szakma.

Annál büszkébbek lehetnek a kokszolósok arra, hogy hatvan év után még mindig képesek világszínvonalon kokszot termelni!

 



Pekarek János

2016. május 12., 18:11 szerző: Pekarek János

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...