A DH egypercese- Hálás vagyok a sorsnak

Az ilyen pillanatok, az itt meg- és átélt érzelmek nem csak a szurkolókat és a sportolókat kísérik el hosszú időre, és válnak örök emlékké - a Margitszigeten nyolcezer, a Duna Arénában meg tizenkétezer ember szurkol a mi lányainknak és fiainknak! Azért csak ennyi, mert előző helyen a fákra, utóbbi helyen a plafonra nem adtak ki jegyeket! Lehet fanyalogni, hogy mi és mennyibe került, de előtte mindenkinek azt mondom: egy órára legyen részese ennek a hangulatnak! S inkább ide kerüljön a pénz, mint a nézhetetlen és eredménytelen sportágakba.

A helyszíneken a Budapest nevezetességei által adott háttér utánozhatatlan, a szurkolói zónákban már a foci Eb-t megidéző légkör van, és megszámlálhatatlan gyereket látni az eseményeken, akik közül sokan úszók, vízilabdázók, vagy éppen műugrók akarnak lenni.

Legyünk büszkék mindannyian a mi világbajnokságunkra, arra, hogy tényleg tető alá tudtunk hozni egy ilyen szintű eseményt, amiről mindenki csak áradozik! Szóval, a hátralévő napokban is, hajrá Magyarország!